szorongás

Tisztelt Diószegi Dr nő! Csak, h értse miről beszélünk, és így könnyebb lesz önnek emlékezni:Na szóval, én a mindennapokban tökéletesen el tudom látni a családomat, ezzel nincs probléma.! Boldog a gyermekem, egy mosoly zsák, gyönyörűen fejlődik, mindig figyelemmel kísérem végig a hétköznapjait, ha esetleg észre veszem, h nincs valami rendbe vele, nátha, fül piszkálás, pocak fáj, viszem az orvoshoz, még szoptatok, is, sétálni járunk, a gyermekem az életem, őt gond nélkül el tudom látni. A tanácsadáson mindig megdícsér a gyerek orvosunk milyen szép erős a kicsikém, okos, szóval minden rendben van. Az én észre vételem magamon az nem befojásolja a gyermekem életét, sőt nagyon ragaszkodó kis fiú, anyás, és külsőre tiszta én, imádom nagyon, teljesen rendjén van az ellátása.csak igazából az én természetem alapjába véve ilyen gyorsan lobbanó, hírtelen, és ez abban nyilvánul meg, h hamar fel tudok idegesedni ha felidegesít a párom vagy trehány  vagy nem csinálja meg a ház körül a párom amit kell, mondjuk most külföldön dolgozik.Csak az zavar igazából magamban amit meg írtam, h szeretnék azon változtatni, h ne féljek folyton mindentől, vírusok(a kisfiamat féltem ugye)a most kialakult h1n1, tbc stb ezek tetszik tudni, ezektől agyalok sűrüen, h nehogy beteg legyen. Még ugye ő az első gyermekem, nagyon szeretem, bele betegednék ha neki baja lenne.És azt is nagyon szeretném hogy ne legyek sankivel, a környezetemben iylen hírtelen lobbanékony, és türelmetlen! Meg pl van egy olyan dolog, h egyszerűen képtelen vagyok oda adni a nagyszülőknek senkinek nem adom oda a kisfiamat, h elvigye akár 30 percre sem nélkülem sétálni, ez baj? 15 hónapos lesz a kisfiam, és én úgy képzelem el, h amíg ki nem tudja fejezni magát, h pisilni kakilni, ez fáj, inni, enni kérek stb, addig nem szeretném, h elvigyék anyósomék magukhoz pl és ezért is minden vagyok csak kedves meny nem.Ő  az anyósom úgy képzeli, h ugyan úgy gondoskodjon az én kis fiamról mint a saját gyermekeiről, akiket már felnevelt, de szerintem ez nem így van. Ahogy ő felnevelte a gyermekeit, ugyanúgy bele dirigálás nélkül én is szeretném felnevelni a kis fiamat! A betegségektől való félelmem az valóban zavaró magamban is, szóval feltétlen fel fogok keresni egy szakembert:)

Nagyon-nagyon szépen köszönök minden egyes választ!

A páromnak át fogom küldeni az ön válaszát a családjával kapcsolatban! Nagyon sokat segített!

Nem szeretném elhagyni a páromat igazából, mert nagyon szeretem, és nagyon hálás vagyok neki egyrészt azért, h ilyen édes kis drága pici fiúval kisfiúnkal ajándékozott meg engem másrészt meg ő nekem az igazi férfi, társ, pasi, nagyon szeretem, szóval nem szeretnék igazából megválni tőle, nem is tudnék boldogan élni nélküle, egész jól meg lennénk, ha nem lennének iylen erőszakosak a családja!

Tisztelettel Dr nő!

Jó egészséget önnek, köszönök mindent!

WEBBeteg szakértő válasza a szorongás témában

Kedves Levélíró!

Úgy gondolom, ha a gondolatai ilyen nagy mértékben járnak a betegségek körül, akkor érdemes lenne szakembert megkeresni. A lobbanékonyság, idegesség hátterében állhat a szorongás is. Gondoljon ilyenkor a konkrét tényekre, például, hogy nincs járvány, egészséges gyermeke, más gyermekek sem betegek stb.

Nehéz a gyermekünket (főleg a kezdet nehéz) elengedni másokkal, de a gyermek fejlődéséhez ez is szükségszerűen hozzátartozik. Akikhez kötődik (családtagok, barátok), fontos, hogy velük is töltsön el külön időt, ha ő igényli és jól érzi magát. Ezáltal tanulja meg a kapcsolatteremtést és azt, hogy édesanyjától el tud válni rövidebb időre. Ezekhez a tapasztalokra szüksége lesz, amikor később közösségbe megy. Ez a folyamat sokszor az édesanyáknak nehezebb mint a gyermeknek magának. Azt javaslom, próbálja a fokozatosság elvét: előbb rövidebb, majd hosszabb időre. Ha látja, hogy utána boldog gyermeke, jól érzi magát, az biztosan Önre is jó hatással lesz. Használja ki az időt és pihenjen egy kicsit addig.

Dr. Lajtos Melinda
pulmonológus szakorvos jelölt Itt kérdezhet

Kérdés: 2010-03-03 21:06:37; Megválaszolva: 2010. március 03., 21:06