• szorongás

        Legfrissebb cikkek a témában
         

        Tisztelt Diószegi Dr nő! Csak, h értse miről beszélünk, és így könnyebb lesz önnek emlékezni:Na szóval, én a mindennapokban tökéletesen el tudom látni a családomat, ezzel nincs probléma.! Boldog a gyermekem, egy mosoly zsák, gyönyörűen fejlődik, mindig figyelemmel kísérem végig a hétköznapjait, ha esetleg észre veszem, h nincs valami rendbe vele, nátha, fül piszkálás, pocak fáj, viszem az orvoshoz, még szoptatok, is, sétálni járunk, a gyermekem az életem, őt gond nélkül el tudom látni. A tanácsadáson mindig megdícsér a gyerek orvosunk milyen szép erős a kicsikém, okos, szóval minden rendben van. Az én észre vételem magamon az nem befojásolja a gyermekem életét, sőt nagyon ragaszkodó kis fiú, anyás, és külsőre tiszta én, imádom nagyon, teljesen rendjén van az ellátása.csak igazából az én természetem alapjába véve ilyen gyorsan lobbanó, hírtelen, és ez abban nyilvánul meg, h hamar fel tudok idegesedni ha felidegesít a párom vagy trehány  vagy nem csinálja meg a ház körül a párom amit kell, mondjuk most külföldön dolgozik.Csak az zavar igazából magamban amit meg írtam, h szeretnék azon változtatni, h ne féljek folyton mindentől, vírusok(a kisfiamat féltem ugye)a most kialakult h1n1, tbc stb ezek tetszik tudni, ezektől agyalok sűrüen, h nehogy beteg legyen. Még ugye ő az első gyermekem, nagyon szeretem, bele betegednék ha neki baja lenne.És azt is nagyon szeretném hogy ne legyek sankivel, a környezetemben iylen hírtelen lobbanékony, és türelmetlen! Meg pl van egy olyan dolog, h egyszerűen képtelen vagyok oda adni a nagyszülőknek senkinek nem adom oda a kisfiamat, h elvigye akár 30 percre sem nélkülem sétálni, ez baj? 15 hónapos lesz a kisfiam, és én úgy képzelem el, h amíg ki nem tudja fejezni magát, h pisilni kakilni, ez fáj, inni, enni kérek stb, addig nem szeretném, h elvigyék anyósomék magukhoz pl és ezért is minden vagyok csak kedves meny nem.Ő  az anyósom úgy képzeli, h ugyan úgy gondoskodjon az én kis fiamról mint a saját gyermekeiről, akiket már felnevelt, de szerintem ez nem így van. Ahogy ő felnevelte a gyermekeit, ugyanúgy bele dirigálás nélkül én is szeretném felnevelni a kis fiamat! A betegségektől való félelmem az valóban zavaró magamban is, szóval feltétlen fel fogok keresni egy szakembert:)

        Nagyon-nagyon szépen köszönök minden egyes választ!

        A páromnak át fogom küldeni az ön válaszát a családjával kapcsolatban! Nagyon sokat segített!

        Nem szeretném elhagyni a páromat igazából, mert nagyon szeretem, és nagyon hálás vagyok neki egyrészt azért, h ilyen édes kis drága pici fiúval kisfiúnkal ajándékozott meg engem másrészt meg ő nekem az igazi férfi, társ, pasi, nagyon szeretem, szóval nem szeretnék igazából megválni tőle, nem is tudnék boldogan élni nélküle, egész jól meg lennénk, ha nem lennének iylen erőszakosak a családja!

         

        Tisztelettel Dr nő!

        Jó egészséget önnek, köszönök mindent!

         

        Kedves Levélíró!

        A szorongás, ha olyan erős, hogy megakadályozza mindennapi életvitelét, nem tudja miatta ellátni családját, munkáját, akkor pszichiátriai kezelést igényel. A betegségtől, vírusoktól való félelem lehet fóbia, de lehetséges hypochondria is (ez is betegség). A pontos diagnózishoz részletes kórtörténet és vizsgálat szükséges. A negativizmus, türelmetlenség utalhat depresszióra is, de az utóbbi lehet személyiségjegy is. Érdemes lenne pszichiátriai szakrendelést felkeresni.

        A családi problémát tisztázniuk kellene. Mivel Önt ennyire zavarja párja családjának a túlzott jelenléte, ezért pontosan meg kellene húzni a határokat. Ezt először párjával kellene tisztáznia, a megbeszélteket pedig neki kellene közvetítenie családja felé. Amennyiben egyebként jól működik a kapcsolatuk, ne hagyják emiatt megromolni. Érdemes lenne megbeszélni, mikor, mennyi időre találkoznak. Úgy érzem a kialakult helyzet miatt már talán túlzottan is "kihegyezetté" vált a család minden megnyilvánulására. Véleménykülönbség természetesen létezik generációk között, de azon belül is, hiszen nem vagyunk egyformák. Ha valamivel nem ért egyet, nyugodtan mondja meg higgadtan, jelezze, más a véleménye. Mivel Önök külön család, külön döntéseket hoznak (anyagiak és más téren is), ezt párjának kellene közvetítenie, mivel az ő hozzátartozóiról van szó.

        Tehát először beszéljék meg részletesen párjával, mit és hogyan szeretnének, mik az elvárások. Ezután pedig neki kellene a családdal ismét beszélnie.


        Üdvözlettel,
        Dr. Diószegi Judit, pszichiáter

        WEBBeteg szakértő válasza a szorongás témában

        Kedves Levélíró!

        Úgy gondolom, ha a gondolatai ilyen nagy mértékben járnak a betegségek körül, akkor érdemes lenne szakembert megkeresni. A lobbanékonyság, idegesség hátterében állhat a szorongás is. Gondoljon ilyenkor a konkrét tényekre, például, hogy nincs járvány, egészséges gyermeke, más gyermekek sem betegek stb.

        Nehéz a gyermekünket (főleg a kezdet nehéz) elengedni másokkal, de a gyermek fejlődéséhez ez is szükségszerűen hozzátartozik. Akikhez kötődik (családtagok, barátok), fontos, hogy velük is töltsön el külön időt, ha ő igényli és jól érzi magát. Ezáltal tanulja meg a kapcsolatteremtést és azt, hogy édesanyjától el tud válni rövidebb időre. Ezekhez a tapasztalokra szüksége lesz, amikor később közösségbe megy. Ez a folyamat sokszor az édesanyáknak nehezebb mint a gyermeknek magának. Azt javaslom, próbálja a fokozatosság elvét: előbb rövidebb, majd hosszabb időre. Ha látja, hogy utána boldog gyermeke, jól érzi magát, az biztosan Önre is jó hatással lesz. Használja ki az időt és pihenjen egy kicsit addig.

         

        Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát. A kérdésben megfogalmazottakért portálunk nem vállal felelősséget.

        Dr. Lajtos Melinda
        pulmonológus szakorvos jelölt Itt kérdezhet

        Dr. Lajtos Melinda
        Tünetellenörző Laborértékek

        Kérdés: 2010-03-03 21:06:37; Megválaszolva: 2010. március 03., 21:06

      • Kérdések és válaszok a témakörben:
        Kedves Doktornő! 18 éves vagyok pánikbeteg. 1 éve kezdődött újra a pánikbetegségem 12 evesen lette az 14 re kigyógyultam. Majd pszichiáter segitségével kigyógyultam. De most Olyan rohamaim szoktak lenni, hogy elfutok ha rámjön a roham és ez...
        Tisztelt Doktornő! 5 éve generalizált szorongást, pánikzavaros tüneteket diagnosztizàltak nálam. Több alkalommal szedtem különféle antidepresszànsokat, majd 1év szedès utàn, abbahagytam és fél- egy évig tünetmentes voltam...
        Tisztelt doktornő, doktor úr! Bipoláris affektív zavaral küzdök 6 éve, gátolt öngyilkossági gondolataim vannak. Márciusba voltam kórházba, suicid intenciok miatt. Sajnos a jelenlegi helyzetem se jó, sokszor gondolok a halálra, környezetem...
        Tisztelt Doktornő! Megkaptam válaszát,köszönöm. Egy kollégáját javasolja nekem ,aki antidepresszánssal segítene édesanyámnak leszokni az altatóról.Kérem küldje el nekem a kollégája nevét,és hogy hogyan tudom Őt elérni időpont...
        Azzal a panasszal érkezem hogy rendszeresen van az hogy szédülök de csak akkor amikor semmit nem csinálok. De például mikor edzéseken vagyok akkor soha semmi bajom nincs,,nem fáj semmim. De viszont esténként ,vagy mikor egyedül vagyok...
        Tisztelt Doktornő! Az alábbiakban hosszasan fejtem ki mindazt, aminek a hatására felmerült bennem, hogy lehet velem probléma. Régebben, 12-14 éves korom tájékán rendszeresen megkaptam, hogy nagyon mesterkélt stílusban kommunikálok,...
        Tisztelt Doktornő! Édesanyám részére szeretnék segítséget kérni Öntől.11 éve volt az első szívműtéte,azóta altatóval tud csak aludni, illetve most már avval sem,Többfélét is szedett,legutoljára a dormicum volt neki,aztán gerodorm és...
        8 évvel ezelött Algériában egy dühkitörés után a rendörök elektrosokkal elvittek egy bolondokházába -Algériában vendégként voltm-amugy Norvégiában élek ) az Algériai diagnozist továbbitották Norvégiába -azota kapok injekciót mint...
        Üdvözlöm! 8 hónapja küzdöm szorongással (mostmár generalizált), vannak jó időszakaim, de vannak elég nagy visszaesések, amikor képes vagyok mindentől pánikolni Rexetint szedtem 4 hónapig de cserélték Brintellixre mellékhatások miatt,...
        Tisztelt Doktornő! A 10 éves fiam a nyaralás alatt annyira megijedt egy darázstól, hogy sírva, sikítva rohant a rovar elől, míg végül én kiabáltam, hogy jöjjön hozzám, megöleltem és vártuk, hogy elrepüljön a bogár. Kellett egy kis idő,...