Mit tegyek?

Tisztelt Doktor Nő/Úr!

 

Kislányom 3, 5 éves, szeptember óta próbálunk beszokni az oviba, ez a sok betegség miatt még mindig nem sikerült. kb 1 hét után 2 hetet otthon töltött, majd a sok gyulladás miatt góc alakult ki a manduláiban, amiket ki kellett venni, sajnos a műtét komplikációkkal zajlott, január 22-én, sok vért vesztett majd 3 hetet itthon lábadoztunk. Február 15-én újra elkezdtük az ovit. A helyzet rettenetes!   önállóságát teljesen elvesztette, nem eszik, nem iszik, sőt pisilni sem akart, el kellett mennem megpisiltetni, mert szegény már rosszul volt, annyira kellett neki. Az ovónő és a dadusok maximálisan segítőkészek, etetik, itatják, ha kell. A pisilés is az ő segítségükkel már megoldódott, de újabb kényszeres dolgok jöttek elő. Eddig úgy voltam vele, hogy majdcsak jobb lesz, de már az én idegeim is kezdik felmondani a szolgálatot.

Újabban papírdarabokat és papírzsebkendőket tartogat a kezében, ez már 8-10 darab, és ettől semmit sem tud csinálni. Az ovódában nem játszik, nincs együtt a többiekkel, az udvarra nem akar kimenni semmi féleképpen, várja, hogy mikor esik az eső, mert akkor nem kell kimenni. Egyébként otthon sem akar az udvaron lenni. A száját tépkedi, gyakran véresre.

Eddig ha elmentünk érte az oviba, akkor minden rendben volt és kinyílt az én kis virágszálam, de most nagyon rossz a helyzet. Tegnap este már nem játszott otthon sem, nem akart enni, inni, fürödni, hanem ugyanúgy begyűjtötte a papírjait és fénytelen szemmel, maga elé meredve csak azt kérdezte, hogy ugye ketten jöttök értem az oviba, és mikor nem kell menni az oviba?

Reggelente felkeléstől kezdve amíg az oviban ott nem hagyom ez a sláger. Alig tudom felöltöztetni, mert fogja a "vackait". Szerintem azért nem ment el pisilni sem, mert azokat le kellene tennie, De ezt az ovónő ügyesen megoldotta, mert addig ő vigyáz rá.

Ő az egyetlen gyermekünk, és teljesen tanácstalan vagyok, hogy mit tegyek, mert úgy érzem túl nőtt rajtam ez a dolog. Valamiért nem akarja már a kezemet sem megfogni, inkább a dolgait szorongatja. Bár sokszor elmondja, hogy anya nagyon szeretlek.

Egyenlőre azt találtam ki, hogy akkor csak 4 napot menjünk és 1 napot vigyáznak rá a szüleim, vagy 1-1 nap szabira ha tudok elmegyek, de ez nagyon nehéz, főleg az éve eleji táppénzeim miatt.

Nagyon szeretném megoldani ezt a helyzetet, de úgy érzem, hogy olyan érzékeny, hogy keményen ezt nála nem lehet. Kérem, segítsen, hogy hogyan tudnám ezt kezelni. Mennyire kóros ez? Hogyan tudnék neki segíteni?

Segítségét előre is köszönöm!

Üdvözlettel

T.É.

Legfrissebb cikkek a témában

WEBBeteg szakértő válasza a pszichológia témában

Kedves Levélíró!
Levele alapján úgy tűnik, kislányában kialakult egy igen erős függőség az Ön személye iránt. Nagyon érzékeny, és nagyon kötődik. A betegségek és a pisilési nehézségek is azt gondolom, tudattalanul segítik őt abban, hogy ne kelljen ismeretlen, a családi környezettől eltérő helyre kerülnie, és már ott van, valahogyan mégis megpróbálja „odavarázsolja” anyut. A papírfecnik, és minden kényszeres cselekedet általánosságban bizonytalanságot jelez, és a kényszeres cselekedetek a saját biztonságát igyekeznek megteremteni egy általa bizonytalannak érzékelt környezetben. Ezen túl a kis papírdarabok ún. átmeneti tárgyakként is szolgálhatnak. Ezek olyan tárgyak, melyek a nehéz helyzetekben lehetnek az ő támaszait, amikor a számára fontos személy(ek) nincsenek jelen, és mintegy átmenetileg helyettesítik őket. Sokszor ez egy plüssállat, egy régi anyagpelenka, vagy kispárna. De a kislánya esetében ezek lehetnek a papírfecnik is. Mindenképpen engedjék meg neki, hogy nála legyenek, meg lehet próbálni a kedvenc plüssállatával helyettesíteni ezeket, azt könnyebben magával tudja cipelni mindenhova. Hosszabb elszakadás esetén gyakori jelenség a kisgyermekek dühreakciója is, ami a kislányánál jelentkezhet az otthoni kedvetlenségben, illetve abban, hogy nem fogja meg a kezét menet közben. Mindenképpen javasolnám gyermekpszichológus felkeresését, mert ez az erős függőség a későbbiekben is problémákat okozhat személyisége fejlődésében, és érdemes még időben elkezdeni foglalkozni a jelenséggel.  

 

Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát. A kérdésben megfogalmazottakért portálunk nem vállal felelősséget.
Ujpál Zsófia, pszichológus
Kérdés: 2010. március 01., 21:25; Megválaszolva: 2010. március 01., 21:25
Kérdések és válaszok: Pszichés betegségek
Mi a bajom?
Jó napot! Az lenne a problémám, hogy a fejemben a tarkómnál folyton nyomás érzésem van. Illetve ha ülök vagy fekszek folyton az az érzésem van...
AUTIZMUSRÓL
tisztelt Szakértő!! Van egy 16 hónapos fiú unokám és egy éves kora óta figyeljük a viselkedését. A szülők aggódnak hogy nem autista e? Voltunk...
Skizofrénia tünete ez?
Tiszteletem! Nem sürgős kérdés. Év elején voltam rokkantsági felülvizsgálaton akkor több mindent néztek. Az egyik amikor kis kalapáccsal...
Mirtazapin Sandoz csökkentés
Tisztelt Doktornő! Segítségét szeretném kérni gyógyszeremmel kapcsolatban. Evészavarom lassan 15 éve áll fenn, 7 éve kerültem olyan helyzetbe...
Rémálom az életem mit tegyek ?
26.éves ember vagyok van 2.gyönyörű gyermekem, Az életem Szerelmével 15.éves korom óta együtt vagyunk ,sokat szenvedtünk együtt mindig a...