Tisztelt Pszihologusnő!

12 eves kisfiammal kapcsolatban szertnek feltenni egy par kerdest! Szamtalan panasz erkezik az iskolabol, a tanaroktol, hogy allandoan kerdezetlenul beleszol a tanar beszedebe, , elso felev vegen figyelmeztetest is kapott, hogy ha nem valtozik meg levonjak a magaviseleti jegyet. Azota mit sem valtozott. Sajnos mostanaban kevesebb idom jut arra, hogy szemelyesen megjelenjek az  iskolaba mivel nemreg picibabank szuletett. Persze tartom a kapcsolatot telefonon az osztalyfonokkel aki mar az iskola pszihologusat ajanlotta. Hasonlo problemakkal kuzdunk itthon is, szazszor el kell mondani neki egy dolgot, egyszoval szofogadatlan es egyidoben borzaszto akaratos, amit o kigondol, vegul eler. Ahol en hibazok az az, hogy sokat kiabalok ra es neha elcsattan egy utes is, ez utobbi ritkan. Megkerdeztem a gyerektol, hogy miert viselkedik ugy az iskolaban, azt valaszolta nekem, hogy azert mert itthon sokat kiabalok ra es az iskolaban tombolja ki magat. Volt mar buntetve is, nem sok hatassal. Egyebkent nagyon joszivu gyerek, imadja a Picit, szeret vele foglalkozni, minket is szeret, de felek, hogy kapcsolatunk megromlik es mire eljon a kamaszkor (nemsokara) eltavolodunk es csak a rosszra, marmint az allando veszekedesre fog emlekezni. Egyebkent a csaladi legkor normalis, ertem arra, hogy koztem es a ferjem kozt a leheto legjobb a kapcsolat, nincs alkohol, karomkodas, szoval tolunk nem latt semmi rosszat. Probaltam en is fekezni magam, turelmesnek lennem, de pillanatok alatt fel tud idegesiteni. Egyebkent okos gyermek, tanulmanyi eredmenyei jok. Mit javasol, mit valtoztassunk? Valaszat elore koszonom. Zsuzsanna

WEBBeteg Szakértő válasza pszichológia témában

Kedves Zsuzsanna! Ahogyan írta is, valóban nagyon fontos, hogy kamaszkorában, az élet egy nehéz időszakában a fia számíthasson Önökre, a szüleire. Talán a levelében említett viselkedések már a kamaszodás első jelei, érzi, hogy a kisfiúból már nagyfiúvá alakul, próbálgatja a határait, van már saját véleménye, saját akarata, és ez az, amit otthon és az iskolában is képviselni szeretne. Egy kistestvér születése csak még inkább rá tud segíteni az „én már nagy vagyok” érzésre., Amivel segíthet neki, hogy csak hagyja, hogy otthon annyira legyen olyan, amilyen, amennyire csak lehet, amennyire nem sérti az otthoni kereteket, így ne legyen szüksége arra, hogy az erejét az iskolában is fitogtassa. Próbálja nagyfiúként kezelni, beszélgessen el vele arról is, hogy OK, rendben, nem szeretné, ha kiabálna vele, de akkor mire lenne szüksége, mit várna ő el Önöktől, mint szülőktől. Akár azt is megkérdezhetné, hogy ő mit tenne saját magával, ha ő lenne szülő. És ebben a beszélgetésben nem az a fontos, hogy tőle kapjon ötleteket, hanem az, hogy a fia érezheti, van beleszólása a dolgokba. A büntetés már egyre kevésbé fogja bármitől is visszatartani, egyre inkább az ő belső motivációjára kell alapozni, mi az, amit rossznak tart, mivel ért egyet, stb., Amire még nagy szüksége lehet, az a figyelem. Az iskolai viselkedése is, a saját határainak próbálgatásán túl, a figyelem megszerzésére is irányulhat. Bár szereti a kistestvérét, de emellett lehet, hogy úgy érzi, az addig megszokott 100%os szülői, családi figyelmet már nem élvezheti, ez hiányozhat neki. Nem említette, hogy az apukának milyen a viszonya a fiukkal, de fontos lenne, hogy ő is kivegye a részét a nevelésből, hiszen az apának nagyon fontos szerepe van a keretek teremtésében, szabályok felállításában. A sport, és más iskolán kívüli aktív elfoglaltságok hasznosak lehetnek, ahol a fiuk kieresztheti a gőzt, és hasznosan tudja felhasználni a benne rejlő hatalmas nagy energiákat az otthoni és iskolai „rendetlenkedés” helyett. Minden jót kívánok!  

Itt kérdezhet