• Hogyan lehetnék normális?

        Legfrissebb cikkek a témában
        Nincs találat!
         

        14 éves koromban halt meg anyukám, apám elég sokat iszik, és akkor olyan volt, mintha el is felejtkeztek volna rólam. Nem sokkal később már teljesen elfordultam tőlük, a jegyeim leromlottak és a város legrosszabb hírű középiskolájába kerültem. Jöttek az alkohol, majd később a drog problémák. Évekig vagdostam magam. Voltak különbező öngyilkossági kisérleteim, bár így utólag, azt hiszem csak figyelem felkeltés volt. A családom egy "hülye vagy" kijelentéssel túllépett mindenen. Továbbra sem foglalkoztak velem. Csak még jobban eltávolodtam tőlük. Mostanra (most leszek 21 éves) ott tartunk, hogy nem tudnak rólam semmit. Úgy éltem, hogy nem érdekelt semmi, nem terveztem a jövőt, csak hagytam, hogy teljenek a napjaim. Betegesen félek az orvosoktól, és mióta a gyerekorvostól át kellett volna mennem a felnőtthöz, nem járok orvoshoz. Már nem úgy fogom fel az öngyilkosságot, mint lehetőséget, hanem elfogadtam, hogy én soha nem fogok megöregedni, mert előbb utóbb úgyis megteszem. ELkezdtem az egyetemet, de két hét után abba is hagytam, mert már nem tudtam elviselni, a sok idegen embert. Szívesen dolgoznék, de ahhoz kellenek orvosi vizsgálatok és én képtelen vagyok elmenni orvoshoz. Egy pár hónapja viszont új, az eddigiekhez képest szokatlan "tüneteket" fedeztem fel. Van, hogy napokig nemalszok, vagy esetlen 2-3 órát, és van amikor akár 16 órát is végigalszok, és utána sem akarok felkelni. Egyre kevésbé vagyok kíváncsi az emberekre, van hogy beszélnek hozzám, de nekem olyan távolinak tűnik. Hallom, amit mondanak, de nem érdekel. Múltkor véletlenül kihallgattam, ahogy nagymamám mondta nagynénémnek hogy mennyire szeret engem. Tudom, hogy ez jó, és örülnöm kéne, de nagyon rosszul éreztem magam. Bűntudatom volt. Mostanra pedig abban sem vagyok biztos, hogy valóban megtörtént. Aztán 2 hete apám folyamatosan részeg volt, és egyik éjjel beszélni akart velem (5éve nem beszélünk) és elmondta, hogy mennyire sajnálja, hogy nem foglalkozott velem, és szeretné, ha többet beszélnénk, ennek is örülnöm kellett volna, de megint csak rosszul éreztem magam. Napokig nem tudtam aludni, de már ebben sem vagyok biztos, hogy megtörtént. Folyamatosan bűntudatot érzek, pedig nem csináltam semmi rosszat. Szeretnék normális lenni, normálisan gondolkozni, de egyre gyakrabban gondolok arra, hogy már nem húzhatom sokáig. Sőt mostanában a saját gondolataimtól is félek, akaratlanul is elképzelem ahogy kegyetlenséggel meggyilkolom a családomat, a legkisebb, 2 éves unokahugomtól kezdve. Természetesen, erre nem lennék képes, de akkor is megijeszt, hogy ilyeneket gondolok. Sajnálom, hogy ilyen sokat írtam, de nem tudom, hogy kihez fordulhatnék, vagy mihez kezdhetnék. Az egész kezd teljesen szétesni. Egyre jobban félek.

        WEBBeteg szakértő válasza a pszichiátrai probléma témában

        Kedves Levélíró!

        Mindenképpen pszichiátriai segítségre van szüksége. Az Önt ért események, a negatív hatásokkal teli gyermekkor, elszigeteltség hajlamosít depresszióra, szorongásos kórképekre. A számos panasz, amiket leírt (alvási zavarok, lehangoltság, öröm hiánya, öngyilkossági gondolatok, bűntudat érzése) depresszióra, fóbiára (orvostól, emberektől való félelem) utalnak, de nem zárható ki egyéb pszichiátriai betegség sem (kényszergondolatok).

        Keressen fel pszichiátriai szakrendelést minél hamarabb! Tudnia kell, hogy ott pontosan ilyen jellegű problémákra szakosodott, segítőkész, empatikus szakemberek segítségére számíthat.

        Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát. A kérdésben megfogalmazottakért portálunk nem vállal felelősséget.

        Dr. Diószegi Judit, pszichiáter
        Itt kérdezhet

        Tünetellenörző Laborértékek

        Kérdés: 2010-02-17 17:29:38; Megválaszolva: 2010. február 17., 17:29

      • Kérdések és válaszok a témakörben:
        Kedves Doktornő! 18 éves vagyok pánikbeteg. 1 éve kezdődött újra a pánikbetegségem 12 evesen lette az 14 re kigyógyultam. Majd pszichiáter segitségével kigyógyultam. De most Olyan rohamaim szoktak lenni, hogy elfutok ha rámjön a roham és ez...
        Tisztelt Doktornő! 5 éve generalizált szorongást, pánikzavaros tüneteket diagnosztizàltak nálam. Több alkalommal szedtem különféle antidepresszànsokat, majd 1év szedès utàn, abbahagytam és fél- egy évig tünetmentes voltam...
        Tisztelt doktornő, doktor úr! Bipoláris affektív zavaral küzdök 6 éve, gátolt öngyilkossági gondolataim vannak. Márciusba voltam kórházba, suicid intenciok miatt. Sajnos a jelenlegi helyzetem se jó, sokszor gondolok a halálra, környezetem...
        Tisztelt Doktornő! Megkaptam válaszát,köszönöm. Egy kollégáját javasolja nekem ,aki antidepresszánssal segítene édesanyámnak leszokni az altatóról.Kérem küldje el nekem a kollégája nevét,és hogy hogyan tudom Őt elérni időpont...
        Azzal a panasszal érkezem hogy rendszeresen van az hogy szédülök de csak akkor amikor semmit nem csinálok. De például mikor edzéseken vagyok akkor soha semmi bajom nincs,,nem fáj semmim. De viszont esténként ,vagy mikor egyedül vagyok...
        Tisztelt Doktornő! Az alábbiakban hosszasan fejtem ki mindazt, aminek a hatására felmerült bennem, hogy lehet velem probléma. Régebben, 12-14 éves korom tájékán rendszeresen megkaptam, hogy nagyon mesterkélt stílusban kommunikálok,...
        Tisztelt Doktornő! Édesanyám részére szeretnék segítséget kérni Öntől.11 éve volt az első szívműtéte,azóta altatóval tud csak aludni, illetve most már avval sem,Többfélét is szedett,legutoljára a dormicum volt neki,aztán gerodorm és...
        8 évvel ezelött Algériában egy dühkitörés után a rendörök elektrosokkal elvittek egy bolondokházába -Algériában vendégként voltm-amugy Norvégiában élek ) az Algériai diagnozist továbbitották Norvégiába -azota kapok injekciót mint...
        Üdvözlöm! 8 hónapja küzdöm szorongással (mostmár generalizált), vannak jó időszakaim, de vannak elég nagy visszaesések, amikor képes vagyok mindentől pánikolni Rexetint szedtem 4 hónapig de cserélték Brintellixre mellékhatások miatt,...
        Tisztelt Doktornő! A 10 éves fiam a nyaralás alatt annyira megijedt egy darázstól, hogy sírva, sikítva rohant a rovar elől, míg végül én kiabáltam, hogy jöjjön hozzám, megöleltem és vártuk, hogy elrepüljön a bogár. Kellett egy kis idő,...