Trichotillománia, gyógyulás önerőből
Tisztelt Dr. Nő/Úr!
Sajnos azt hiszem, kényszerbetegségekben szenvedek. Az akaraterőmre támaszkodva próbálok kigyógyulni belőle, gyógyszeres kezelésektől és a személyes konzultációktól is nagyon idegenkedek.
Kényszeresen tépkedem a szakállam és a szempilláim.
Utóbbi oka talán az, hogy gyakran érzem nagyon száraznak a szemem, gyulladtnak a szemhéjam, vagy esetleg úgy érzem, hogy belelóg a szemembe a szempillám. A tépések után viszont többnyire csillapodni szokott ez az érzés (és ilyenkor abba is hagyom). Vajon tényleg csak ezért csinálom, vagy az egészet beképzelem?
A szakállamnál azt hiszem pusztán stressz levezető kényszerképzetem van (és ezt sokkal gyakrabban is csinálom). Próbálom mindig borotválni, hogy elejét vegyem a dolognak, de nagyon nehéz megállnom, de azt hiszem pusztán akaraterő és odafigyelés kérdése.
Sajnos a stresszhelyzetektől nem tudok megszabadulni, családi viták/gondok, az egyetem nem igazán teszi ezt lehetővé. Bár abban sem vagyok biztos, hogy esetleges megszűnésével véget érnének ezek a kellemetlenségek.
Ön mit gondol erről? Tudna esetleg tanácsokkal, információkkal ellátni mire kellene figyelnem, hol lenne érdemes ennek utána olvasnom?
Tisztelettel: B. Z.
Dr. Herman Tünde válasza kényszerbetegség témában
Kedves Kérdező! Az Ön esetében két pszichiátriai betegség is felmerül. Az egyik a kényszerbetegség, a másik pedig az ún. "tricotillomania", azaz kórós haj-és szőrzettépegetés. Az előbbi esetében valamilyen kényszergondolat okozta feszültség-szorongás csökkentése miatt végez az illető kényszercselekvéseket, mely sokféle lehet. Az utóbbi esetében szőrzet kitépése történik (haj, szakál, szemöldök, szempilla, egyéb szőrzet). A pontos diagnózist, esetleg más betegség fennállását csak pszichiáter tudja megállapítani, szükséges lenne alapos kivizsgálásra. A kényszerbetegség terápiája gyógyszeres és pszichoterápia egyaránt. A tricotillomaniat viselkedésterápiával kezelik általában. Ez utóbbi esetében a cél az, hogy a páciens felismerje azt a késztetést, feszült állapotot, ami a tépkedést megelőzi és ilyenkor valamilyen más tevékenységet végezzen: pl.: megfogja a kezét stb. Keressen fel pszichiátert a pontos diagnózis végett, hiszen ettől függ a kezelés módja is. A pszichoterápia szakembert igényel és hosszú távú. Későbbiekben a megtanult technikákat önállóan is tudja majd alkalmazni.Üdvözlettel.
Figyelem! A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes - különösen a terápiára vonatkozó - tanácsok az orvostudomány fejlődése következtében napjainkra túlhaladottá válhattak.
