Együttalvás gyermekkel

Tisztelt Doktornő!

Kérdésem az együttalvással kapcsolatos.
Sokat olvastam már a témában, és a válaszok is különböznek egymástól.
, Amikor kisfiam, aki most 4 éves, megszületett, elhatároztuk férjemmel, hogy külön szobába fogjuk szoktatni az első pillanattól fogva. Ez nagyon fárasztó volt számomra, de tartottam magam hozzá. 2 éves korában a rácsos kiságyat kicseréltük egy rendes ágyra. Akkor kezdődött, hogy rájött, hogy az ágyból ki lehet kelni, és elkezdett átjönni hozzánk. Ez kezdetben csak éjjel történt, pár hét után meg már lefekvéskor sem volt hajlandó a szobájába menni. Ettől kezdve együtt alszom kisfiammal, férjem meg egy másik szobában.
Számomra ez nem megterhelő, de valamikor szeretném a saját szobájába visszaszoktatni. A kérdésem azzal kapcsolatos, hogy egyáltalán meddig egészséges úgymond együttaludni kisfiammal?, Hogy és mikor kezdjek hozzá a szobájába visszaköltöztetéshez?
Fiam nagyon kötődik hozzám, egész éjjel átkarol, és úgy alszunk. Most úgy látom, hogy még nagyon megviselné a dolog.
Megtisztelő válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel, Virág

Dr. Molnár Anna válasza alvás témában

Kedves Virág! Valóban eltérőek a vélemények ebben a témában. A legtöbb gyermek 2 éves kora körül "növi ki" az együttalvást, de természetesen az átlagtól mindig vannak eltérések. Előfordul az is, hogy korábban teljesen külön alvó gyermek viszzavágyik a szülői ágyba. Ennek lehetnek a gyermeket ezidőben ért "traumák" (pl: költözés, kistestvér születése, betegség, kórházi kezelés, óvoda-bölcsöde kezdés, bármi, ami őt megviseli vagy fél tőle), amikor szüksége van az édesanya biztonságot nyújtó közelségére. Ez átmeneti szokott lenni a megfelelő "visszaszoktatás" után. Számos más kultúrában egyébként az együttalvás teljesen elfogadott, nálunk ez társadalmi elvárás illetve nyilván praktikus okai is vannak. Mivel minden gyermek más, ezért nem tudunk általános szabályt kimondani, egyénileg változó, mikor fog külön aludni. Olyan megoldást kell találniuk, amely a család minden tagjának megfelelő (apukát se hagyják ki a megbeszélésből) 5 éves koráig nem gondolom, hogy problémát okozna az együttalvás. Az átszoktatásnak mindenképpen csak apró lépésekben, fokozatosan kell történnie. Először ugyanabban a szobában, külön ágyban. Kezdetben feküdjön mellé az elalváskor, simogatással, babusgatással altassa. Ha elaludt a gyermek, akkor feküdjön át a másik ágyba. Így ha felébred kisfia, látja, hogy anyukája vele van. Aztán így tovább, fokozatosan történjen a különalvás. Legyen meg mindig az esti rituálé lefekvéskor, amely biztonságot nyújt a gyermek számára. Nyilván  időt fog igénybe venni, míg külön fog aludni a saját szobájában. Ugyanakkor érdekessé is lehet tenni a szobáját olyan dolgokkal, amelyet szeret a gyermeke. Türelem és kitartás a gyermek igényeihez igazodva! Későbbiekben, amennyiben nem sikerül a különalvás vagy úgy látja, az gyermeke számára nagyon megterhelő, esetleg az Öntől való elválás problémákat jelent számára (óvodában maradás), akkor viszont érdemes lenne gyermekpszichológust felkeresniük.  Üdvözlettel.

Itt kérdezhet