Még mindig, depresszió?

Tisztelt dr.nő!

Nem is tudom, hogy kezdjem, teljesen tanácstalan vagyok. Az anyám alkoholista volt, a legjobb barátnőm elvesztettem 2006-ban, és trichotillomániás lettem 12 éves koromban, amitől mindig csak kis időre tudtam megszabadulni. 2006 nyarán, depressziós lettem. (Ekkor 15 éves voltam.)
 Visszaküldtek a pszichológusomhoz, akinél korábban is jártam, mert nemi hovatartozási zavaraim voltak (fiúnak képzeltem magam, és fiúként beleszerettem egy lányba, de ez úgy fest, azért volt, mert több bennem a férfihormon.) 2007-ig beszélgetett velem, de utána még szomorúbb lettem. Visszajött a 2006 nyarán felbukkanó halálvágyam, majd olyan erős lett, hogy jött a szívdobogás, a felriadás éjjelenként, a nyugtalanság, erős szorongás, fejfájás, szóval eléggé magam alatt voltam. 2008 januárjában 3. lettem egy megyei versenyen, de utána újra elkezdtem tépni a hajam, és minden nagyon rossz lett. Visszamentem a pszichológushoz, aki egy pszichiáter kollégájához küldött, kaptam gyógyszereket (Apodepi, Frontin). Alig használt, mindig kába voltam az iskolában (akkor voltam nulladikos.) Az állapotom súlyossá vált, sínekre feküdtem, beküldtek a zárt osztályra. 3 hétig voltam ott, majd 2 hetet még a "sima" pszichiátrián. A barátaim most kiálltak mellettem, és segítettek, ahogy a családom is. 2008 nyarán hol jól voltam, hol rosszul. A pszichológushoz is jártam, meg a pszichiáterhez is., De sokszor voltam rosszkedvű, semmi dolgoktól kiborultam. Aztán megtudtam, hogy születik egy féltestvérem, pedig én nem szeretem a gyerekeket. Annyira megviselt, hogy meg kellett emelni a gyógyszert. Aztán jött persze az, hogy néha már kezdtem jól is érezni magam. És narkolepsziás is lettem arra az időre.
2009 januárjában első lettem a fent megnevezett versenyen., De a hajam még mindig téptem. Alapvetőleg zárkózott vagyok, és "művészlélek", nagyon szomorú verseket írok, tehát érzékeny vagyok. Hetekig rémálmaim voltak a pszichiátria miatt.
 Megtudtam, hogy elmegy a pszichológusom nyugdíjba, és a pszichiáter átadott egy gyerekpszichiáter kollégiájának. A gyerekpszichiáter úgy döntött, járjak egy másik pszichológushoz is. Most ezeket szedem: Zyprexa, Convulex (állítólag nagyon hullámzom), és Coaxil (ebből négyet). Többször próbáltam rávenni az orvost, hogy csökkentsük a gyógyszert, de a legkisebb csökkentésre is öngyilkos akartam lenni. Május 2-án végre végleg abbahagytam a hajtépépést (jó is volt, mert már tiszta kopasz voltam.)
Nem tudom, most mi legyen, mert nagyon szeretnék megszabadulni mind a gyógyszerektől, mind az orvoshoz járástól, viszont nem tudok meghízni, 3 éve nem tudom örömömet lelni a dolgokban, nem tudok koncentrálni, és egyedül érzem magam, holott nem vagyok egyedül. Mindent megtesznek értem, mégis azt érzem, nem lehet rajtam segíteni, és folyton attól rettegek, hogy megölöm magam, holott most nincs öngyilkossági gondolatom.. nyugtalan vagyok, folyton szorongok, sokszor fáj a fejem. Még mindig, depressziós vagyok? Vagy már javulok? Az orvosok nem mondanak semmit.. mit tegyek?

Válaszát előre is köszönöm: toprengo

WEBBeteg szakértő válasza depresszió témában

Kedves Töprengő! Ha jól számoltam, akkor idén nyáron töltötte be a 18.életévét. Gondolom még javában tanul, családban él (sajnos erről keveset ír), viszont különcnek, másnak írja le magát. Nagyon úgy tűnik, hogy az önmagát kereső időszakban van, ami számos feszültséggel jár (trichotillománia szorongásoldásra utal). Ez az időszak viszont alkalmas arra, hogy jó hatások kedvező és elfogadható irányban alakítság a személyiségét. Ehhez viszont én intenzív pszichoterápiát javasolnék (lehet egyéni vagy csoportos, de akár a kettő egyszerre). Lehet, hogy halasztania kell ehhez tanulmányaiban (nem tudom, hogy a kórházi kezelés mennyiben vetette vissza tanulmányait, ill. a gyógyszerek/beállítások?), mert szerintem megérné, pláne ha önnek célja a minél kevesebb gyógyszer. Vagyis sok időt kell szánni a gyógyulásra, és aktívan! Léteznek pszichoterápiás osztályok (18. éves kortól felveszik), ahol beindulhatna a fent említett személyiségfejlesztés. Én úgy gondolom, hogy Ön is tudja (zárójelentésen is szerepelnie kell), hogy itt nem csak (sima), depresszióról van szó! Üdvözlettel.

Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
WEBBeteg szakértő
WEBBeteg szerkesztőség
Megválaszolva: 2009. augusztus 09.

Kérdések és válaszok: Pszichés betegségek

Depresszió nélkül
Tisztelt Doktornő! 40 éves férfi vagyok, három gyerkőccel, családdal, vezetői beosztásban. Sajnos 2019- ben beleszaladtam egy major, depressziós epizódba....
Szerotonin szint extrém magas
Üdvözlöm! Már több, mint egy éve kezdődött ez az állapot, eleinte ingadozó volt, mára viszont mindennapossá vált. Voltam vérvételen és kivizsgáltattam magam...
Ödvözlöm az édes apám már lassan három...
Ödvözlöm az édes apám már lassan három hete van, depresszióban mit javasol . Kérhetnék egy telefonszámot? Nem tud aludni Szedte Frontint, de attól rosszul lett...
Depresszió
Tisztelt doktornő, doktor úr! Bipoláris affektív zavaral küzdök 6 éve, gátolt öngyilkossági gondolataim vannak. Márciusba voltam kórházba, suicid intenciok...
Depresszió. Hangulatingadozás
Volt egy párom akivel egy évig együtt voltunk éltünk, és szakítottunk. A szakítás oka, h sokat hisztiztem ha valami nem tetszett. Sokszor hangulat...
Hogyan legyek túl ezen az állapoton? Mi...
Tisztelt doktor úr/nő! 16 éves lány vagyok és azért kérném a segítségét, mert úgy érzem egyedül nem bírom tovább. Már majdnem két éve elveszítettem az...