Agorafóbia

Üdvözlöm! Emese vagyok, Debrecenből, 32 éves. 17 éve küszködöm agorafóbiával. Voltak kisebb szakaszok, amikor egész jól voltam, igaz - gyógyszerek segítségével. Most azonban újra beszorított a lakásba, nem tudok dolgozni, de még a közeli boltba lemenni se. Vissza kellett költözzek a szüleimhez. (3hónapja már.) A párommal szerencsém van, mert jól tolerál., De vajon meddig bírja ő is, én is? Ő sokat dolgozik, keveset tud velem lenni. A szüleim között, sok a feszültség, mégis inkább köztük vagyok, mint egyedül.
El kell áruljam, hogy április 7.-én abba hagytam a gyógyszereimet, (citapram, frontin) mert lassan babát akartunk már. Nem voltam a legjobban, meg kellett volna várni azt az időszakot, amikor minden rendben és majd csak akkor meghozni ezt a döntést. Azonban már 2 éve halogattuk a baba projektet. A párom ráadásul 46éves, és emiatt se nagyon akartunk várni.
Két-három hétig még voltam is valahogy. Aztán sorra kezdődtek a pánik rosszullétek, először csak vezetés közben a dugókban, majd a boltokban, és így tovább. Otthagytam a munkám. Közben, bár abban a hónapban, egyetlen egyszer voltunk együtt a kedvesemmel, mégis, terhes lettem. Nem tudtam ám boldog lenni. Olyan furcsán éreztem magam. Kineziológushoz fordultam. Az első 3 alkalom után sokat javultam. Újra letudtam menni az utcákra, sétálni, eltudtam menni a kórházba.
Majd az egyik alkalomkor a nőgyógyász közölte velem, hogy baj van, a magzat elhalt, műtéttel el kell távolítani.
Végig azalatt a pár hét alatt, sejtettem, hogy valami lesz, valami nincs jól. Huu, nagyon rosszul lettem. Aztán túl estem a műtéten. Saját magamat is megleptem, hogy magamhoz képest, milyen jól viseltem és a pánikroham sem jelentkezett. Otthon két nap múlva szorongani kezdtem. Majd, amikor megpróbáltam lemenni kicsit sétálni, jött a pánik. A kineziológus házhoz jött, mert nem voltam képes elmenni. Aztán két alkalom után megint jobb volt. Majd jött egy kellemetlen családi vita. és ezután nagyon rossz állapotba kerültem.
 BOCSÁNAT, KICSIT HOSSZÚRA SIKERÜLT A BESZÁMOLÓM...

Jelenleg, még mindig nem kezdtem újra szedni a gyógyszereket, az orvosom pedig nagyon ajánlja, de most meg már ettől is félek. Stimulotont írt fel, aminek elolvastam a tájékoztatóját. RÉMES! Nincs bátorságom hozzá..

Ön szerint kihez, mihez fordulhatnék segítségért?
Gyógyszerek nélkül van-e esély gyógyulásra?
Ha nincs, akkor melyik az a gyógyszer, ami hatásos, de nincs ennyi borzasztó mellékhatása?
Nem értem miért nem javulok? Tudom, hogy nálam mitől alakult ki ez az állapot, fel is dolgoztam. Kelepcében érzem magam, megrekedve.
Előre is nagyon köszönöm válaszát!

WEBBeteg Szakértő válasza agórafóbia témában

Kedves Emese! A hosszú levelére viszonylag rövid lesz a válaszom: 1. ha gyógyszerben bízik, azt kell szedni, ami korábban használt, vagyis ami tünetmentessé és funkcióképessé tette! 2. megjegyzem: az agorafóbia és pánikbetegségnek van más kezelési (és baba-barátabb) módja, a pszichoterápia. Ezzel eddig miért nem próbálkozott? Ugyanis ha a kineziológia segít, vagy azt kell végigcsinálni (nem csak egy -két alkalom) vagy pszichoterápiára váltani. Ez utóbbi ajánlatomat erősíti meg az a kétségem, hogy van kiváltó ok, amiről azt állítja, feldolgozta (kevés történéssel kapcsolatban lehet ezt biztonsággal állítani!) És ha megrekedést érez, annak meg kell legyen az oka, vagyis valamin nem sikerült túllépnie. A weblap pszichológusát (debreceni)  jó szívvel ajánlom.Üdvözlettel.

Itt kérdezhet