Kényszerbetegség
Kedves Doktornő!
A mai napon döbbentem rá, hogy, amiben szenvedek az a kényszerbetegség. Az interneten a tüneteim alapján találtam rá a kényszerbetegségre. Teljesen biztos vagyok benne, hogy ebben szenvedek. Gyerekkorom óta vannak tüneteim, de csak enyhék voltak. 1 heteérettségiztem és az érettségi előtti este teljesen kiborultam. Azóta több és erősebb tüneteim vannak. Nagyon meg vagyok ilyedve, bár olvastam, hogy ez minden 50. embert érint és kezelhető az esetek 80%-ában. A kérdésem az lenne, hogy orvoshoz forduljak, vagy megtanulhatom ezt kontrollálni. Fizikai tüneteim is vannak, mint pl. a kézremegés. Segítségét kérném. Előre is köszönöm.
Tisztelettel:
Alexandra
WEBBeteg szakértő válasza kényszerbetegség témában
Figyelem! A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes - különösen a terápiára vonatkozó - tanácsok az orvostudomány fejlődése következtében napjainkra túlhaladottá válhattak.Kedves Alexandra! Lehet, hogy ön-diagnózisa helytálló, de elfelejtett írni a tüneteiről! Mert többféle formája van a kényszerbetegségnek (nem mindegy, hogy kényszergondolatok vagy kényszercselekedetek dominálnak?) Akkor szorul kezelésre, ha életvitelét ez nagyban befolyásolja, vagyis túl sok időt von el egyéb tevéknységtől, önnek vagy másnak zavaró, netán akadályozza pl. párkapcsolatban, munkavégzésben stb. Véleményem szerint nem hagyható ki sem a diagnosztikából, sem a terápiából a szakember, aki pszichiáter legyen! Természetesen ez egyáltalán nem zárja ki, hogy nem kell megtanulnia kontrollálni, kezelni a "betegséget" vagyis csakis a maga aktív részvételével vezethet sikerhez a kezelés (a pszichiáter elsősorban az irányt mutatja). Ne essen abba a hibába, amibe sok kényszerbeteg, hogy későn kér segítséget, mert minél korábban foglalkozik ezzel, annál jobb a javulás esélye. Üdvözlettel.
