Egyedüllétkor szorongás
Tisztelt Doktornő!
Szeretném a segitségét, illetve tanácsát kérni a következő problémában:A párom (23 éves nő)mostanában nagyon zavartan viselkedik olyankor amikor egyedül van, az ő szavaival élve zvarodottságot érez a fejében, és ezután rendszerint nagyon rosszkedvü szokott lenni. A problémák mindig akkor jelentkeznek amikor egyedül van.
Kezdek aggodni mivel gyakorlatilag állandósult ez a probléma.Hová forduljunk?
Illetve mégegy kérdésem lenne:Sanos a párom munkanélküli de nincsen munkanélkülinek regisztrálva.Ez kb október óta van így.Ellátják-e őt egy szakorvosi rendelőben, úgy hogy nem fizet tb járulékot? Illetve hogyan fizethetnénk neki be az egészségbiztosítást saját magunk?
De a legfőbb kérdésem főleg az lenne, hogy ellátják-e kedden, mivel eléggé aggodok érte
A válaszát előre is köszönöm!
Legfrissebb cikkek a témában |
WEBBeteg szakértő válasza a szorongás témában
Tisztelt Levélíró!
Kezdjük a praktikus részével, vagyis: a társadalombiztosítás rendezésére van mód, az Országos Egészségügyi Pénztárnál ill. annak helyi szerveihez forduljanak (valószínűleg honlapjukon is van erről szó), ahol megmondják, hogyan-miként kell fizetni TB járulékot. (Egyébként mi tartja vissza a párját attól, hogy regisztráltassa magát a munkanélküli hivatalban? ) Tudomásom szerint még ellátják így is (később is, csak majd ki fogják neki számlázni a vizsgálat árát! ). A számítógépes rendszerek figyelmeztetnek bennünket, melyik TAJ szám mögött van biztosítás, és ilyenkor erre felhívjuk a páciens figyelmét.
Ami pedig a jelen helyzetet illeti: feltűnő, hogy a párja igen passzív, vagyis a "probléma állandósulás" mögött is inkább ezt érzem, hiszen az okot kéne kezelni, vagyis nem kötelező magányosan, egyedül lenni. Ezt látszik igazolni, hogy több mint fél éve otthon (? ) van, nem jár el dolgozni, de még a munkanélküli hivatalba se, ahol lenne esély arra, hogy tanfolyamot, munkát ajánljanak. Vagyis a párja akarata nélkül nem lehet megoldani a problémát. Vajon ő mire törekszik? Beszéljék ezt át, és akkor biztosan tudják, merre induljanak.
Üdvözlettel: Dr. Bakos Cinnia Dóra, pszichiáter
