BabyBlues - szülés utáni depresszió

Kedves Dr Úr/Nő!

Történetem kicsit zavaros és hosszú, megpróbálok rövid lenni.

21 éves vagyok, kisgyermekem 4 hónapja született. Élettársammal élek a szüleim házában itt magyarotszágon. A történethez hozzá tartozik hogy 2évvel ezelőtt Hollanidába mentem dolgozni, ahol megismerkedtem jelenlegi párommal, majd 6 hónap ismerettség után terhes lettem és úgy döntöttünk megtartjuk a babát. Mivel a páromnak állása nem volt. én dolgoztam ahonnan szülés után engem is lebocsájtottak. Mivel nem volt pénzünk se állásunk, vissza kellett költöznünk magyarországra a szüleimhez. (hozá kell tennem szüleimmel semmilyen konfliktusom nem volt soha, örömmel befogadtak és támogattak minket) Ezen kívül tavaly beiratkoztam gey levelező tagozatos egyetemre, amit szintén végzek, és vizsgákra járok hetente.

A tünetek a következők: alapból elég magasra teszem a mércét saját magamnak, mindig is sokat vártam el magamtól. Úgy 2 hónapja kezdődtek a klasszikus depresszió tünetei. Akkor azt gondoltam magamtól le tudom küzdeni, hiszen én mindig is pozitív személyiség voltam, és sosem voltam sdepressziós. De ez így megy 2 hónapja, egy két napig jobban vagyok, majd vaélmai apróság miatt újra előtör belőlem, és egyre rosszabb lesz. Gyermekemet még el tudom látni, csak folytonos bűntudatom van amiatt hogy érzelmi állapotomat megérzi, és emaitt később baja lesz belőle. Folyamatosan ostorozom magam amiért nem vagyok elég jó anya, és nem tanuok elég jól(a már említett tanulmányaim nem olyan jók mint azt elvárnám magamtól)

Ezen kívül, párom nem beszél magyarul, szüleim nem beszélnek angolul, ezért mindíg én vagyok a középpont, nekem kell mindíg fordítani, s éppen ezért a konfliktusok középpontjában is én állok.

A másik, hogy a múltra gondolok folyon, milyen rossz döntéseket hoztam, maikből most nem tudok kimászni. Bánom hogy bevállaltam egy gyermeket egy olyan emberrel akit nem is ismertem, bánom hogy visszaköltöztem magyarországra, bánom hogy nem lehetek az a szabad fiatal aki voltam előtte. És mégis, ezek a gondolataim miatt ostorozom magam hiszen a gyermekem gyönyörű és semmitért nem cserélném el.

Folyton féltékeny vagyok a páromra, családtagjaimra maiért ők szabadon mehetnek, járkálhatnak, de ezzel szemben nekem meg otthon kell ülnöm egész nap, vigyázi a gyerekre, takarítani, tanúlni, stb. Akkor jutok ki a lakásból mikro elmegyek vizsgázni, és kész. A legrosszabb hogy titokban elkezdtem dohányozni, annyira nem bírom tovább, ami miatt meg persze szörnyűséges büntudatom van hiszen szoptatok! Ezért csak még rosszabbul érzem magam, akárhányszor rágyújtanék..de már azt sem.

Úgy érzem semmi jó nem maradt az életemben, de ugyanakkor tudom hogy egyáltalán nincs okom így érezni. Szerető családom van akik megtennénk bármit értem, van egy gyönyörű gyermekem, fiatal vagyok és szép, és mégis...tele ilyen érzésekkel.

Kérdésem annyi van e olyan módszer amivel saját erőmből ezen túlléphetnék?   vagy forduljhak szakemberhez?

Válaszát előre is köszönöm

Legfrissebb cikkek a témában

WEBBeteg szakértő válasza a depresszió témában

Kedves Levélíró!


 Úgy hiszem egy gyermek vállalása közös cél és feladat, együtt döntöttek az ő felnevelésében. Mégis úgy tűnik, mintha egyedül szeretne mindent megoldani, többek között ezt is. Valószínűleg az ön maximalizmusának van egy ilyen oldala is. A megoldásban ís úgy tűnik, mintha nem a családtagjaira támaszkodna. Milyen apja a párja a gyerekének? Megértő környezetet ír le, mégis folyamatosan frusztrált. Talán az elégedetlenségén a közvetlen környezete is tudna segíteni, merjen tőlük is kérni. Amennyiben a család nem tud egy mindenkinek kedvező megoldást találni, javaslom a család- vagy párterápiát. Ami pedig az anyaság szerepet jelenti, és az ezzel járó változásokat, ebben a témában talál irodalmat, amit szintén érdemes lenne forgatni, pl. Az élet dolgai könyvsorozatban.

 

Üdvözlettel: Dr. Bakos Cinnia Dóra, pszichiáter

Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát. A kérdésben megfogalmazottakért portálunk nem vállal felelősséget.
WEBBeteg szerkesztőség
Kérdés: 2009. május 19., 22:06; Megválaszolva: 2011. október 03., 09:19
Kérdések és válaszok: Pszichés betegségek
Mi a bajom?
Jó napot! Az lenne a problémám, hogy a fejemben a tarkómnál folyton nyomás érzésem van. Illetve ha ülök vagy fekszek folyton az az érzésem van...
AUTIZMUSRÓL
tisztelt Szakértő!! Van egy 16 hónapos fiú unokám és egy éves kora óta figyeljük a viselkedését. A szülők aggódnak hogy nem autista e? Voltunk...
Skizofrénia tünete ez?
Tiszteletem! Nem sürgős kérdés. Év elején voltam rokkantsági felülvizsgálaton akkor több mindent néztek. Az egyik amikor kis kalapáccsal...
Mirtazapin Sandoz csökkentés
Tisztelt Doktornő! Segítségét szeretném kérni gyógyszeremmel kapcsolatban. Evészavarom lassan 15 éve áll fenn, 7 éve kerültem olyan helyzetbe...
Rémálom az életem mit tegyek ?
26.éves ember vagyok van 2.gyönyörű gyermekem, Az életem Szerelmével 15.éves korom óta együtt vagyunk ,sokat szenvedtünk együtt mindig a...