Mitől lettem én ilyen?
Kedves Doktornő! A problmám a következő: 2 éve szenvedek colitis ulcerosa (fekélyes vastagbélgyulladás) betegség miatt, és azóta gyökeresen megváltozott az életem. Annyira, hogy nem ismerek magamra. Ha valami miatt ideges leszek, annyira felkapom a vizet, hogy sírógörcsöt kapok (mint egy hisztérika) és magamon töltöm ki a mérgem, vagdosom magam. Én tudom, hogy ez nem normális dolog, de abban az állapotban szinte nem is vagyok magamnál. Az életem szinte a fogyókúráról szól, eredménytelenül. Nem tudom elfogadni magam (utálok a bőrömben lenni) és ez okozza nálam ezt a rengeteg problémát, szerintem ennek köszönhetem többek közt a betegségemet is. Nem tudok úgy kimenni az utcára, hogy ne legyek rosszul (kiver a víz, a szívem úgy ver, hogy majd kiesik a helyéről és összecsuklok, elmegy minden erőm)., Amikor tömegben vagyok azt nézem ki néz, ki röhög rajtam és mért, teljesen zavarban vagyok, nyugtalan. Mások előtt enni sem tudok, egy falat sem megy le olyankor a torkomon. Sokszor jó egyedül lennem, hogy jól kisírhassam magam, elmenekülni a világ elől. Nincs egyetlen barátnőm sem és mindig magamba folytom a problémáimat (ami a testemmel-kinézetemmel kapcsolatos), és úgy érzem nem ért meg senki, hogy teljesen egyedül vagyok a gondjaimmal. Voltam már anorexiás, évekkel ezelőtt, és akkor jól éreztem magam a bőrömben, most 172 cm magas és 72 kg vagyok (22 éves) . Ez az egész dolog a szexuális életemre is kihat. Nem tudom mért van ez velem, mi történik velem. Kérem ha tud segíteni, írja meg mi lehet a bajom és hogyan tudnék ellene tenni.
WEBBeteg Szakértő válasza személyiségzavar témában
Kedves Levélíró! Betegségeinek történetét probálom kronologikus rendbe szedni, ami segít abban, hogy az alapprobléma mellett megnevezzük a tüneti diagnózisokat, és segíthet a helyes terápiás irány megválasztásában. Az évekre való utalások alapján a következőképpen rakom össze a betegségtörténetet: 15-20 éves kora között (diagnosztizáltan?) anorexiás volt, vagyis az emésztőrendszere felett sikerült uralkodnia, ezért (de csak látszólag) kiegyensúlyozott volt. Utána kialakult a colitis ulcerosa, egy pszichoszomatikus betegség! Vagyis ezt Ön is összefüggésbe hozza a korábbi étkezési problémáival, én pedig azzal, hogy az anorexia nervosaba menekülés csak látszólagos megoldás volt. És ez a betegség (mármint a colitis) további pszichés szövődményeket hozott elő (pánikzavar, szociális fóbia?), valamint igazolja azt, hogy az indulatok, érzelmek levezetésének élete folyamán nem sikerült megtanulnia a megfelelő levezetését (l. vagdosás) . És ez utóbbi a megoldás kulcsa, vagyis alapvetően személyiségfejlődési problémát sejtek (a többi felállított diagnózis tüneti jellegű, és egymást reaktiválták valószínűleg). Szóval ilyen esetben a megoldás pszichoterápia, és mivel a személyiséget célozná meg, ezért ez éveket is igénybe vehet (hiszen maga a személyiség kialakulása is min. 18 évet vett igénybe, így a korrigálás is hosszadalmasabb). Semmiképp nem szeretném elijeszteni, de érdemes ennek nekifogni, mert csak halmozódni fognak a pszichés zavarok. És persze az ember fogékonyabb a változtatásokra 30 év alatt. Sok sikert, és kitartást kívánok a személyiségfejlesztésben. Üdvözlettel.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.