Testvérféltékenység

Tisztelt Szakértő! Kérdésem a következő lenne: Két kisfiam van, a nagyobbik 2,5 éves, a kissebbik 8 hónapos. A nagyfiammal vannak a gondok, nagyon durva a picivel. Fejbevágja, lefejeli, megtapossa, ellöki, kiabál vele... Úgy érzem egyre jobban nem tudja elviselni. Azért vannak jó pillanatok, megpuszilja, megöleli, megcsikizi, cumiját szájába adja. Úgy érzem a naggyal is foglalkozok eleget, sokat játszunk, bevonom a háztartási munkákba, élvezi is, a pici születése óta (21 hónapos volt mikor születt) bevonom a pici ellátásába, pelenkát vesz elő, ruhát választ neki, stb... Tehát nem érzem úgy, hogy el lenne hanyagolva. A védőnő tanácsára bölcsödébe adtuk, ez a második hét, hogy jár. Tetszik neki, jól érzi ott magát. Reggelente van egy kis sírás, de mikor megyek érte, mindig jókedvű, mosolyog. Otthon úgy gondolom, hogy unatkozik, egyedül nem szeret játszani, folyton rosszalkodik, felmászik a szekrényekre, csapkodja az ajtókat, kiabál gyakran. A bölcsödében minden percét lekötik, ott játszik szívesen. Nem teszek rosszat neki a bölcsivel? Nem akarom hogy rosszabb legyen a helyzet. Fogalmam sincs hogy mit tehetnék, hogy megvédjem a kicsit. Már ott tartunk, hogy mikor itthon van, alig merem letenni a földre, mert amint a közelébe kerül ráordít, ellöki, vagy megüti. Azt hozzátenném, hogy nagyon apás lett az utóbb időben, apa reggeltől estig dolgozik, ő egész nap apát emlegeti, és mindig mondanom kell neki hogy: "apa dolgozik", "apa jön nemsokára", "igen, ez apáé", "igen, ezt apa vette". Kérem adjon tanácsot, mert nagyon el vagyok keseredve. Mit tehetnék hogy javuljon a helyzet? Hogy reagáljak ha megüti a tesót? Természetesen nem engedjük, határozottan megtiltjuk, de mégis újra és újra bántja. Megütni nem szeretném. Kb. a kicsi születése utáni 2. hónaptól ilyen durva vele, és egyre rosszabb.... Válaszát előre is köszönöm!

WEBBeteg szakértő válasza a testvérféltékenység témában

Kedves Anyuka!

Határozottan, erősen, fogja meg a kezét, nézzen a szemébe, mondja neki,hogy "ezt nem engedem, őt is szeretem, ő is a miénk, nem bánthatod soha többé.

Nem haraggal, nem indulattal, hanem határozottan és következetesen!

Nem baj, hogy bölcsibe jár, hiszen szereti.

Ha hazatér, akkor fordítson rá figyelmet, dícsérje,amiért csak lehet.Mondják neki, hogy szeretik!

Sose mondják, hogy te már nagy vagy!!!!!!!!!!

Apuka pedig gondolja át a dolgait, hogyan tudna együtt lenni ezzel a kis két és félévessek, ha ennyire szükség van rá.Most van rá szükség!!!!! Oldják meg valahogy. Gondolják végig a megoldási lehetőségeket.

Üdvözlettel: Kazimir Ágnes, pszichoterapeuta

WEBBeteg szerkesztőség
Orvos

Kérdés: 2009-03-24 22:18:52; Megválaszolva: 2011. szeptember 19., 11:35