• Levertség, alvásszavar, szorongás.

        Legfrissebb cikkek a témában
         
        Gyakori kérdések

        Kedves Doktorúr/nő!
        Az utóbbi időben elég nagy nyomás nehezedett rám az iskolában (9.oszt.), és itthon is: a szüleim elválnának, de azért nem teszik, mert én még vagyok (egyke vagyok), és inkább együtt maradnak. De nem beszélnek, nem szólnak egymáshoz, programokat külön kell szervezni, apropó, program, az is nagyon ritkán van, kb. 2 havonta mozdulunk ki itthonról, bár ennek oka is van, arról késöbb. Valamilyen szinten haragszom anyámra ezért, mert ő nem akar apával élni tovább, de próbálom elfolytanin ezt a düh-t. Reggel fél 6-kor kelek, reggeli a szokásos egy pohár tejet iszok (már vagy 10 éve), a suliban nem nagyon eszek, iszok, ritkán iszok fél liternél töbet egy nap, és ennivalót is ritkán viszek, mert nincs nagyon étvágyam, a menza meg pénzkidobás volna, úgy sem enném meg. Általában 6 körül érek haza, de van, hogy 7-re, ilyenkor 'ebédelek', illetve tanulok. Ilyenkorra olyan vagyok (elnézést a kifejezését) mint egy kupac kaki. Nem tudok beszélni, csak feküdnék, de aludni nem tudok, pedig hholt fáradt vagyok, enni sem nagyon eszek, kimozdulni szinte soha, és nem szivesen beszélek itthon senkivel. 10 óra körül megyek aludni, de ilyenkor sem tudok elaludni éjfél elött, csak ritkán, vagy ha egy kiadósat sírok. Ilyenkor párnába szoktam szorítani a fejem, hogy ne halják meg a szüleim, nem akarom a viselkedésemmel még jobban megnehezíteni a dolgukat. Mivel egész héten levert vagyok, hétvégén örülök, hogy nem, és otthon lehetetk, ebből kifolyólag családdal kb. 2 havonta, barátokkal kb. ugyan igy, két havonta megyek vhova. Nincs sok barátom, de aki van, annak sem beszélek erről, amit ide leírtam, mert szégyellem. Sokszor úgy gondolom, hogy legyen már vége az életemnek, gyorsan nyomtalanul, pedig tudom, hogy ez nem jó felfogás, de annyira értelmetlennek érzem azt, hogy mindenért meg kell küzdeni, és sajnos, sosem veszem észre a küzdelmem eredményét. Ritkán  mosolygok, nevetek. Az iskolában gyakran nem tudom magam 'hovatenni'. Úgy értem a folyósan ha állok (mert várok, hogy bemehessünk a terembe), akkor szorogok, vagy valami ilyesmi, mert furcsán érzem magam. A lábamat összevissza pakolgatam, ugyan az a kezemmel, a hajamat igazgatom. Ha neki tudok dőlni falnak, vagy letudok ülni szabad padra, akkor nem vagyok ennyire zavarban. Minden kudarc elszomorított régebben, mostmár nem - gondoltam ezt én, de rájöttem, hogy ez továbbra is elszomórít, csak hogy ha pl. kapok egy hármaast, akkor nem leszek hirtelen nagyon szomorú, de ha addig imádtam azt a tantárgyat, azután elveszítem az érdeklődésémet felé, és nem érdekel annyira. Sokszor érzem úgy, hogy kudarcot vallok dolgokban, és hogy a szüleimnek csak egy elvárása van felém, hogy tanuljak rendesen (a félévi bizonyítványom 4,5 lett, ők meg vannak vele elégedve, én nem.) és még ezt sem tudom teljesíteni. Nehezen barátkozok, ismerkedek, és mindenben azt látom, hogy direkt akar velem pl. XY kiszúrni, hogy ne legyen nekem jobb. Az osztály teremből ritkán mozdulok ki, csak ha muszáj a folyósn álldogálnom, akkor vagyok kint, és ha mögöttem pl. nevetnek, akkor egyből az jár az eszemben, hogy rajtam nevetnek. Útálom az iskolai eseményeket, és a bevásárlközpontokat, ugyanezért, mert sok ember láthat, még töben kritizálnak majd negatívan.

        Kérem, segítsen! Köszönettel, egy 15 éves lány.

        WEBBeteg szakértő válasza a levertség, alvászavar témában

        Kedves kilencedikes!

         

        Talán jobb lenne, ha nem a párnába sírnál, nem rejtenéd el, amitől szenvedsz, hanem megosztanád a szüleiddel, hogy megértsék, hogy amit tesznek arra hivatkozva esetleg, hogy miattad teszik, az nem jól van így. Olyan életet éltek ami senkinek sem jó.
        Változtatni kell ezen és lehet is, de nagyon fontos lenne az őszinteség.
        Sokat segíthetnél a helyzet megoldódásában, ha te kezdenéd el ezt, ha már ők nem teszik.
        Nagyon mély, őszinte, okos, leveled arra enged következtetni, hogy erőd is van, csak nem mered használni. Merd, és kezd el az őszinteséggel a szüleidhez.

        Akár úgy, hogy elmondod azt, amit ide leiírtál.A tüneteid elég komolyak, jelzik, hogy nagyon elbizonytalanodtál mindenben és mindenkiben.
        Ha van iskolapszichológus ott, ahol tanulsz, megkeresheted őt is, ha szimpaikusnak találod.
        A nevelési tanácsadóba, vagy a városi pszichiátriai ambulanciára is elmehesz. Akár egyedül, akár a szüleiddel együtt. De mindenekelőtt próbáld meg otton, velük.
        Drukkolok neked, használd a belső erődet, amit a leveledből érzek, az eszedet, ami a sorokat íratta, és merj lépni feléjük, és azokat is vedd észre a környezetedbe, akik szeretnének veled kapcsolatot felvenni.Hátha a tanárok közt is van olyan, aki megérdemli a bizalmadat...Hátha van olyan, akire érdemes figyelni.


        Üdvözöllek: Kazimir Ágnes

        Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát. A kérdésben megfogalmazottakért portálunk nem vállal felelősséget.

        WEBBeteg szerkesztőség
        Orvos

         WEBBeteg Szakértő
        Tünetellenörző Laborértékek

        Kérdés: 2009-01-26 10:27:29; Megválaszolva: 2011. augusztus 26., 11:17

      • Kérdések és válaszok a témakörben:
        Tisztelt doktor úr/nő Olyan problémám lenne. hogy sokszor depresszios vagyok Gyakran tör elő belőlem félelem Sokszor fordul elő, hogy félelmet érzek az emberek jelenlétében Nem megyek inkább utcára se már Öngyilkossági gondolataim is...
        Tisztelt Doktornő! Nehéz pontosan leírni, amit érzek. A háziorvosomnak biztosan nem tudnám nyugodtan elmondani a tüneteket, mivel az ő jelenléte is már stresszel. Nyilván a gének is hordozzák a betegségem bizonyos mértékben,de, ami az...
        Mostanában kezdődött. Azt képzelem, hogy alszok/kómában vagyok és a valóság csak egy álom. 1 éve ért egy trauma, mikor a feleségem rajta kaptam, hogy megcsal. Korábban is voltak pszichés betegségeim, kényszer betegség, alvás paralizis,...
        Tisztelt doktor úr/nő! Párom másfél éve skrizofén beteg,sajnos a rosszabbik fajta,ugyanis sokáig /több,mint félévig/ nem volt hajlandó gyógyszert szedni. Nemrég elköltöztem tőle a gyerekekkel mert már nem lehetett a téveszméit és az...
        Tisztelt Cím! A segítségét és a javaslatát szeretném kérni, súlyos problémával fordulok Önhöz. 31 éves miskolci férfi vagyok és egy furcsa és ritka fóbiától, emetofóbiától szenvedek immáron több mint két évtizede. Nem az interneten...
        Az alabbi linken kifejtettem a panaszokat a mai napon. Sajnos bemasolni nem tudom a kerdes hosszusaga miatt. https://www.gyakorikerdesek.hu/egeszseg__mentalis-egeszseg__9482475-mi-lehet-velem-szorongas-panik-depresszio-skizofrenia-vagy-csak-bekepzelem
        Tisztelt Doktor úr/Doktor nő 5 nappal ezelőtt egy kerti partin vettem részt, ahol speed-et fogyasztottunk, előtte soha nem próbaltam. 12 óra leforgása alatt 4-5 csíkkal fogyasztottam el. 30-33 fok volt, delutántól hajnalig tartott, tehát lement...
        Tisztelt Doktornő/Doktor Úr! Magas vérnyomás problémáim vannak több éve, és gyógyszert szedek folyamatosan, mivel a Valsartant visszavonták ezért több fajta gyógyszert írt már fel a háziorvosom. 2 hónapja jelentkezett a fej hátsó részén...
        Tavaly szeptemberben akut pszihotikus zavarral osztályra kerültem 7 hónapig utógondozással. Április végén elfogytak a gyógyszeteim és nem éreztem hiányukat. Azonban munkás szállón lakom többed magammal és egy vágó, remegő érzést...
        Tisztelt doktor Úr/Nő! Édesanyámat 1987-től két évvel ezelőtti haláláig skizofréniával kezelték, gyógyszereket kapott rá, azonban az állapotán javítani nem tudtak, többször öngyilkosságot kísérelt meg, állapota csak stagnált....