• Gyermekpszichológus

        Legfrissebb cikkek a témában
         
        Gyakori kérdések

        Tisztelt Doktor Úr/ Doktor Nő! Kérdésem a következő: kisfiam 8 éves. 4 éve külön élünk a férjemmel. Egészen tavalyig, tehát a fiunk 7 éves koráig - utólag gyanítom rosszul tettük- nem beszéltünk neki a házasságunk válságáról, úgy gondoltuk kicsi még hozzá. Reméltük, hogy egyszerűen azt szokja meg, hogy külön élünk. Valószínű nagy bizonytalanságot okoztunk neki ezzel, esetleg azt hihette, hogy ez normális állapot hogy anya és apa nem egy lakásban lakik. Most hogy tavaly először komolyan beszéltünk neki erről, hogy nem vagyunk már egy pár, látszólag nem viselte meg illetve mintha nem akarna tudomást venni róla. Hiába kérdezem nem beszél nem kérdez a témáról. Viszont észrevehetően bizonytalan apróbb döntésekben is, hamar hisztizik, nagyon érzékeny, nem viseli a kritikát, nem vállalja a felelősséget a tetteiért, mindíg mást hibáztat, még azért is ha elbotlik és megüti magát. Nem barátkozik könnyen ,de a tanárai szerint végül is beilleszkedett, jó tanuló, magatartási gondok nincsenek vele. Ezidáig jó viszonyban voltunk/ vagyunk a volt férjemmel a gyereket akkor vihette amikor akarta, annyit volt vele ahogy az nekik jól esett. Azonban kezdek kételkedni ebben , jó-e ez így. Nem voltna -e helyesebb egy rendszert kialakítani a láthatásban.Ide-oda "rángatjuk" már évek óta, nem lehet-e hogy ettől érzem a fiamban a bizonytalanságot.Volt férjem szerint semmi gond a gyerekkel, és neki az jó ha mindketten vagyunk neki, mégha külön-külön is. Neki az a jó ha nála és nálam is otthonra talál. De én erről nem vagyok meggyőződve. Nem lehet hogy így aztán sem az apjánál sem nálam nincs otthon? Nem volna-e jobb egy stabil otthont teremteni számára, ami vagy itt vagy ott van, de egy helyen( reményeim szerint persze nálam). És a fiamat - mivel velem lakik - én nevelem és a férjemnek nem szabadna beleszólnia mindennapi szinten az életünkbe? Tavaly óta egy új társam is van akivel közös családot szeretnénk,és aki bár remek viszonyban van a fiammal, a volt férjem miatt nem tud igazán meghitt kapcsolatot kialakítani vele. Alapvetően tehát arra lennénk kíváncsi, hogy mi a jobb a gyermeknek: ha az apja és anyja is ugyanolyan intenzitással részt vesz az életében, mégha külön is él, vagy van egy családja mégha nem is a vérszerinti apjával. A volt férjem ragaszkodik apai szerepéhez, ki akarja venni a részét a nevelésből, ami akár jó is lehetne, hogy legalább nem hanyagolja el,de nekem mégis van egy olyan érzésem hogy nem jó ez a fiúnknak. Hol van vajon az egészséges egyensúly, a helyes megoldás? Ami a legjobb a kisfiamnak? Elnézést hosszú levelemért,kíváncsian várom válaszát! Üdvözlettel

        WEBBeteg szakértő válasza a válás témában

        Kedves anyuka!

        A gyerek nem vállalja fel cselekedetei következményeit?

        Azt hiszem, önök nem vállalták fel ezt, annak idején és most sem. A gyerek eltanulta ezt, ő se vállalja, ha valamiben sikertelen.

        Most mindketten élik immáron új társsal az életüket, új család alapítására is készen.

        A gyerekük érdekeire hivatkozva, évek óta, biztosan jó szándéktól vezérelve, de meglehetősen önző döntéseket hoztak.

        Konfliktuskerüléstől félve, a gyerek számára áttekinthetetlen viszonylatokat hoztak létre, melyben a gyerek magára maradt.

        Az itt is otthon ott is otthon helyett a sehol nem vagyok otthon helyzete jött létre számára.

        Az nem tűnik jó megoldásnak, hogy hirtelen behatárolni a láthatásokat, és az apát kiiktatva, helyére új férfit telepítve várni, hogy a gyerek megnyugszik és jó irányba mozdul el a viselkedése.

        Jó lenne leülniük vele és megbeszélni kedvesen, szeretettel és őszintén a jelen helyzetet, megtudakolni, mi neki ebben a jó, miben szeretne változtatást. No, nem azért, mert akkor minden úgy lesz, ahogy ő elképzeli, hanem azért, hogy megértessék vele, hogy szeretnék az életüket úgy elrendezni, hogy abban mindenkinek helye legyen és mindenki jól érezhesse magát.

        Ez egyszer jó lenne, ha kizárólag a "8évesre" figyelnének.

        Nem fog megoldódni egy pillanat alatt minden, de letisztulhat a gyerek belső feszültsége, ha azt látja, hogy a szülők is bevállalják döntéseik, esetleges hibáik következményeit.Ráadásul úgy, hogy azt ki is javítják, vagyis a hibákon túl lehet kerülni összefogással, szeretettel és őszinteséggel.Ha ebben önök példát mutatnak, talán ő is fel meri vállalni önmagát, tévedéseit, hibáit, és remélhetőleg egyre szaporodó örömeit is. 

        Kívánok bátorságot és elég önzetlen szeretetet a helyzet megoldásához.

          Kazimir Ágnes


         

         

        Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát. A kérdésben megfogalmazottakért portálunk nem vállal felelősséget.

        WEBBeteg szerkesztőség
        Orvos

         WEBBeteg Szakértő
        Tünetellenörző Laborértékek

        Kérdés: 2008-12-01 23:11:29; Megválaszolva: 2011. augusztus 18., 09:12

      • Kérdések és válaszok a témakörben:
        Minek fejtsek ki bármit is, amikor a kifejtéshez csupán 8000 karakter áll rendelkezésre és a kifejtéshez szükséges díjt 508 Ft (+ ÁFA) értékben határozták meg? (Manapság ennyit ér az emberélet.) Az emberben már alapból azt az érzetet...
        Előző levelem után most pontosítok, előzőben túl sok problémát ömlesztettem egybe. A legnagyobb problémám igazából a lassúság, és szerintem pszichés alapon van. Elég gyakran van az is, hogy ha mondjuk egyedül csinálok vmit, felidéződnek...
        Hétvégén volt egy nagyon közeli halál állapotom. Kirándultam és besötétedett. Rossz helyre mentem, és bent ragadtam egy mocsárban 2 és fél órán át próbáltam kijutni, de nem sikerült. Egy idő után összeestem. Egyszerűen nem volt erőm...
        Édesapám 75éves van régről agylágyulása.2012-ben volt keringési zavara,azzal kezelték.Amugy szívbeteg,pacemakeres.Akkor mikor haza került a kórházból semmi baja nem volt.Pár honap után kezdte verni a falat,szerinte egerek rágnak benne.Mar...
        Tisztelt doktor úr/nő Olyan problémám lenne. hogy sokszor depresszios vagyok Gyakran tör elő belőlem félelem Sokszor fordul elő, hogy félelmet érzek az emberek jelenlétében Nem megyek inkább utcára se már Öngyilkossági gondolataim is...
        Tisztelt Doktornő! Nehéz pontosan leírni, amit érzek. A háziorvosomnak biztosan nem tudnám nyugodtan elmondani a tüneteket, mivel az ő jelenléte is már stresszel. Nyilván a gének is hordozzák a betegségem bizonyos mértékben,de, ami az...
        Mostanában kezdődött. Azt képzelem, hogy alszok/kómában vagyok és a valóság csak egy álom. 1 éve ért egy trauma, mikor a feleségem rajta kaptam, hogy megcsal. Korábban is voltak pszichés betegségeim, kényszer betegség, alvás paralizis,...
        Tisztelt doktor úr/nő! Párom másfél éve skrizofén beteg,sajnos a rosszabbik fajta,ugyanis sokáig /több,mint félévig/ nem volt hajlandó gyógyszert szedni. Nemrég elköltöztem tőle a gyerekekkel mert már nem lehetett a téveszméit és az...
        Tisztelt Cím! A segítségét és a javaslatát szeretném kérni, súlyos problémával fordulok Önhöz. 31 éves miskolci férfi vagyok és egy furcsa és ritka fóbiától, emetofóbiától szenvedek immáron több mint két évtizede. Nem az interneten...
        Az alabbi linken kifejtettem a panaszokat a mai napon. Sajnos bemasolni nem tudom a kerdes hosszusaga miatt. https://www.gyakorikerdesek.hu/egeszseg__mentalis-egeszseg__9482475-mi-lehet-velem-szorongas-panik-depresszio-skizofrenia-vagy-csak-bekepzelem

      • Hirdetések
      • Partnereink hírei
        Hirdetések
      • Infografika és videó
      • Hirdetés