fiam/pszihológia
Kedves Doktornő/Doktor Úr!
Gyermekkemmel kapcsolatban szeretnék kérdezni. 3 éve egyedül nevelem 6, 5 éves kisfiam, mert az anyja elment. Látogatja és el is viszi 2 hetente, de ennyi.
Fiam napról napra, már régóta elmondja, hogy mennyire szeret, mennyire imád. hirtelen a tegnap este folyamán, TV nézés közben közölte, hogy ne haragudjak meg rá, de ő sokszor úgy érzi, hogy nem szereti az embereket, így engem sem az anyját sem, a nagyszülőket sem, egyszerűen senkit. Van ennek valamilyen jelentőssége ilyen kicsi korban, kell-e ezzel komolyabban foglalkozni, mi a teendő ilyen helyzetben?
Válaszát várva; köszönettel, Ember Gábor
Legfrissebb cikkek a témában |
WEBBeteg szakértő válasza gyermeknevelés témában
Kedves Apuka!
Kisfia sok mindent nem érthet abból, ami körülötte történik. Talán nem ártana vele beszélgetni a helyzetről, arról, mért ment el az édesanyja, hol van, kivel, mért, önök mért váltak szét, és arról, hogy önök őt, mindentől függetlenül mindíg is szerették és szeretni is fogják, függetlenül attól, hogy mostmár nem szeretik egymást úgy, mint amikor úgy döntöttek, hogy összekapcsolják az életülket.
Biztosan nehéz lehet 2 hetente környezetet, életritmust, személyeket váltani, mindezekhez alkalmazkodni! Gondoljon bele, ez tényleg nagyon nagy követelmény egy kicsi gyerek felé, aki végülis azt szeretné, ha mindkét szülője vele lehetne.
Lényeg, hogy megértse azt, hogy gyakran van olyan, és ez természetes, hogy az ember érzései változnak, szeretetből nem szeretésbe, nem szeretésből szeretésbe.Érezhet dühöt, haragot, nem baj, csak merjen beszélni mindíg erről.
Nem baj, mindez természetes, ebben nyugtassa meg, azt viszont emelje ki, ami a lényeg, hogy az a legfontosabb, hogy erről is tudnak őszintén beszélgetni! Büszke lehet rá, hogy ilyen őszinte, kedves, okos a fia...
Gyerekektől is lehet tanulni.
Üdvözlettel:
Kazimir Ágnes gyermekpszichológus
