Szorongok
Tisztelt Doktor Ur! Mar visszagondolva gyerekkoromra emlekszem, feltem az egyedulmaradatol, szuleim elvesztesetol, ha elvagtam az ujjam, azt hittem, meghalok, ha pecsetes gyumolcsot talaltam megenni, vagy kesernyeset akkor, azt hittem meg van mergezve, elso evben minden nap hazakereztem az iskolabol, azzal az indokkal, hogy ”leszek rosszul” stb. Most 26 eves vagyok, jo hazassagban elek, van egy 7 es fel eves kisfiam, es a tuneteim egyre jobban erosodnek, naprol - napra.Felek mindentol, nagyon feltem a kisfiam, amikor nincs mellettem, mindig azt hiszem baja esik, rossz gondolatok, kepzetek jarnak a fejemben, es szinte mindig halalfelelmem van.Nagyon szeretek vezetni de mar lassan nem merek autoba ulni sem, mert azt hiszem, elvesztem az uralmamat az auto felett es nekimegyek a fanak vagy egy masik autonak es valami szornyuseg fog velem tortenni. ezt erositi az a dolog, hogy enyhe szivritmuszavarom van, az kardiologus szerint nem kell gyogyszert sem szednem, de en mindig csak attol felek, mikor kapok szivinfartot. Ilyenkor a szivem ossze-vissza kalimpal, gyorsan ver, es ez a legrosszabb.Felek pl. temetesre elmenni, sajat magam temeteset kepzelem el ilyenkor, nem tudom feldolgozni ha egy fiatalabb ember halalarol hallok, evek multan is eszembe jut. Az a sajnos, ugy vettem eszre, a kisfiamra is atment ez a dolog, mintha magamat latnam benne, gyerekkoromban, pont ugy viselkedik, mint en, annak idejen. Tanitokepzot es pszichologia egyetemet vegeztem, imadom ezt a tantargyat, de most meg sem tudom mit kezdjek magammal, es hogy meggyogyulok-e valaha vagy ebben az orokos felelemben, aggodasban kell leeljem az eletemet. Elore is koszonom tanacsat tisztelettel D.K.
WEBBeteg Szakértő válasza szorongás témában
Tisztelt Kérdező!
Nem könnyű élettörténet az Öné, az egész életét szorongásos tünetekkel
leélni igen szomorú. Két lehetőség jut eszembe. Az egyik, hogy Ön
alkatilag és/vagy a gyermekkori környezet hatására eleve szorongó típus,
vagy csak most van egy nehéz időszakban, és emiatt látja ennyire sötét
szemüvegen keresztül az életét.
Hajlok arra, hogy az "alkati" kérdésre gondoljak inkább, erősíti a
gyanúmat, hogy sajnos nem egyszer látni pszichológusok között olyat, aki
saját lelki kérdéseik keresve a választ megy pszichológia szakra az
egyetemen, ami bizony nem biztos, hogy szerencsés pályaválasztási
szempont, mert konzerválja az Ön saját tüneteit.
Tünetei súlyosnak tűnnek, így pszichiátriai szakvizsgálatot javaslok,
véleményem szerint szorongásoldó és antidepresszívum beállítása is
indokolt lehet. Pszichoterápia indítását ugyancsak szükségesnek érzem a
problémái tartóssága miatt. Az öngyógyítást kerülje!
Jó egészséget kívánva:
Dr. Dinya Zoltán pszichiáter
