Furcsa ragaszkodás

Tisztelt Dr. Úr/Nő! 21 éves lány vagyok. 2011 augusztusában vége lett egy 3 éves kapcsolatomnak, ami nagyon megviselt. Pótcselekvésként találkoztam egy 44 éves emberrel, úgy gondoltam, a kor miatt semmi sem lesz belőle, de találkoztam vele továbbra is, mert nagyon tetszett nekem. A 3. találkánknál könnyű testi sértést követett el, addig beszélt nekem utána, hogy megbocsátottam neki. Pár napra rá átértékelődve úgy gondoltam, nem mehet ez tovább ennek fejében, és tele voltam rossz érzésekkel. Közöltem, hogy szakítok, és megint bántalmazott. Olyan ember, aki nagyon szerethető és egyben nagyon gyűlölhető. Amennyire rossz, annyira jó. Sokan félnek tőle, sokan tisztelik, azt mondják, erőszakos, de korrekt. Ha az ember nem tudja kezelni, olyan helyzetet teremt, mint amikor egy édes kiskutyából vérengző, támadó eb lesz. És én megszerettem, minden ellenére. De ugyanakkor ezzel a dilemmával nem tudok mit kezdeni, és zavar is, hogy külső szemlélőként abnormálisnak tekinthetőek az érzelmeim. A kellemetlen traumák belém égtek, az agresszív arcát sokszor látom akkor is, mikor mosolyog rám, mégsem tudok elszakadni tőle. Kiléptem ebből már számtalanszor, mert félek és ez így nem is működhet, és annyira fájt, hogy mindig visszatértem a veszélyforráshoz. Most 4 hete megint nem tartom vele a kapcsolatot, tudom, hogy ennek sosem lenne pozitív eredménye más úton. 9 hónapja tart ez, ami maga volt a pokol és a mennyország egyben. Normális, hogy szenvedek egy ilyen emberért? Normális, hogy megszerettem, pedig már a legelején vétett ellenem? Válaszát köszönöm.

Legfrissebb cikkek a témában

Dr. Kalóczkai Andrea válasza személyiségzavar témában

Kedves Kérdező!

Lelki kérdésekben nincs normális vagy nem normális. Ennek ellenére azt tanácsolom, hogy tartson ki döntése mellett és soha többé ne találkozzon ezzel az emberrel. Ami miatt ragaszkodik hozzá, annak több lelki oka lehet. Részben az, hogy akkor találkozott vele, amikor még nem heverte ki az előző kapcsolati szakitásának fájdalmát, ezzel az emberrel vigasztalódott. Másrészt ez a férfi a maga apja lehetne. Elképzelhető, hogy apa-ként választotta magának, mivel a saját édesapja nem tudta vigasztalni, talán nincs vele ilyen kapcsolatban. Az is lehetséges, hogy pont az édesapja is hasonló ember, mint ez a férfi, egyszerre ad jót és rosszat. A testi bántalmazás azonban nem megbocsátható. Mélyebb lelki szinten talán könnyebb lenne különválni ettől az embertől, ha egy szakemberrel beszélgetne erről a problémáról. Valószinűleg Önnek nehéz az elválás, leválás. Valójában még nem is teljesen felnőtt nő lelki szempontból, még sokat kell tanulnia. Ha teheti keresse pszichoterapeuta vagy lélekgyógyász segitségét.

Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát. A kérdésben megfogalmazottakért portálunk nem vállal felelősséget.
Kérdés: 2012. június 09., 00:05; Megválaszolva: 2012. június 12., 13:07
Kérdések és válaszok: Pszichés betegségek
Pánikbetegség
Tisztelt Doktornő! 15 éve vagyok pánikbeteg, és Velaxin kapszulát szedek rá. A tipikus pánikrohamok ugyan nem jönnek rám, viszont hajlamos vagyok...
Alvászavar
Tisztelt Webbeteg! 23 éves vagyok és rossz alvó. Éjjelente általában 2 alkalommal ébredek vizelési ingerre és megyek el a mosdóba, ezek után...
Tisztelt doktornő ! Óvodai...
Középső óvodai csoportban , rendszeres napi szintű 3 gyerek (5 évesek ) részéről a többi társa ellen a kisebb nagyobb bántalmazás , fizikai...
Elmebeteg az anyukám
Tisztelt Doktornő! Elkeseredésemben és tanácstalanságomban fordulok Önhöz. Édesanyámnak mindig is rossz természete volt. Kötözködő, agresszív...
Miért érzem ezt
Mióta szültem 5 éve, azóta azt érzem, hogy a gyerek köztünk van. Van miidő, énidő egymásra a férjemmel, mégis azt érzem nem tudom a gyereket...