Degpresszió gyanú

Kedves Doktorúr/ Doktornő! Kétségbeesésemben írok nem megoldást, hanem javaslatot várva. Édesanyám, akivel ketten élünk 56 éves, fura dolgokat vettem észre kb. egy fél éve, ami már engem is nagyon zavar, ezek a következők: akármit szeretnék segíteni (mind anyagi mind nem anyagi téren) visszautasítja, ha márpedig kész tények elé állítom nem hatja meg, állandóan ideges, sokszor fáj a feje, sűrűn előfordul, hogy álmos/fáradt, többször fordult elő, hogy sírt magában (rajta kaptam). Egy tünemény senkire rossz szava nincsen, mindenki szereti csak velem nem úgy bánik ahogy kellene. Rajtam vezeti le a feszültségét, lekezelően csúnyán beszél velem, akármit csinálok semmi sem jó, mindig talál, benne kivetni valót nehogy én jobban érezzem magam. Most lesz a napokba egy éve, hogy az édesanyját (nagymamámat) aki nálunk élt hosszú betegeskedés után hunyt el (évtizedeken keresztül ápolásra szorult emellett) egyedüli gyerek volt, az öregek gondozása az ő nyakába „szakadt”, a testvéremmel is úgy voltunk nevelve, hogy mindent értük. Mindig le volt terhelve. Viszont, hogy most már nincs ilyen teher a vállán nyugalomban élhetne, de ilyen tünetekkel szenved, amiket előttem letagad, magába őrlődik. Ha érdeklődöm mi a baj a válasza mindig: semmi. Arra gondoltam, hogy a mivel mindig volt gondja baja most nem tud magával mit kezdeni. Sokszor úgy intéztem, hogy több közös programot csinálok vele, hogy érezze fontos, de már arra se nagyon van kedve. Már végképp kifogytam az ötletekből, hogy ki tudja zökkenteni a letargiából. A napokban kezdett gyanús lenni nekem lehet, hogy, depressziós, az interneten utána olvastam a tüneteknek és csak megerősítettek gyanúmban. A pszichiátriára jár félévente, de gyógyszert nem hiszem, hogy beszedi. A kérdésem az lenne, hogy, depresszió-e ez? Orvoshoz nem menne el, hogy segíthetek rajta? Esetleg, hogyan hozzam a tudtára, hogy ezt a problémát kezelni kellene? Kérem segítsen!

Dr. Veress Dóra válasza depresszió témában

Kedves Kérdező! Nekem az édesanyja állapota egy élethelyzeti krízisnek tűnik, amikor megszűnik az állandó elfoglaltsága, mindaz, ami addig értelmet adott az életének már nincs többé, feleslegessé vált ő maga. Ezen csak tetéz, hogy a szüleit is elvesztette és egyedül maradt (önöket nem számítva). Nagyon helyesen cselekszik, amikor nem hagyja magába roskadni az édesanyját, de a probléma megoldása az ő kezében van. Ön annyit tehet, hogy segít neki felismerni, hogy bajok vannak, nincs jól, segítségre szorul. Elkísérheti a pszichiátriára a következő felülvizsgálatra és elmondhatja az orvosnak, hogy ön mit tapasztal otthon. A tünetek alapján lehet, depressziós is, amit gyógyszerekkel jól lehet kezelni. Persze a megoldás az lenne, ha újra értelmet tudna adni a mindennapjainak, de ehhez nem árt egy kis gyógyszeres segítség, ami kilendíti ebből a megrekedt állapotából. Foglalkozzanak vele sokat, érezze, hogy fontos, és nézzék el neki, hogy önökön vezeti le a feszültségét. Nem szándékosan csinálja, nem akarja bántani magukat. Még az is lehet, hogy attól is szenved, hogy így bánik magukkal. Beszélgessenek minél többet és próbáljanak közösen átlendülni ezen az időszakon.

Itt kérdezhet