Depresszió, magas vérnyomás, szorongás

Tisztelt Doktor Úr! A kérdésem a következő: Pár hete magas vérnyomást diagnosztizáltak nálam, majd ezt követően következtek minden egyéb vizsgálatok, most legutóbb pl. a neurológia. A digagnozis: vertebrobasilaris syndroma, kevert szorongásos és depressziós zavar, nem meghatározott disszociatív (konverziós ) zavarok.. A problémám javarészt abból adódik, hogy ez mind szépen hangzik, de igazából, hogy mit jelent az valahogy kimaradt. (itt most nem a, depressziós és szorongásos zavarra gondolok). Attól, hogy úgy érzem, hogy engem kihagynak ezekből a megállapításokból és nem mondják el, csak a sötétben tapogatózom, és nincs kézzel fogható magyarázatom., Amikor ezt jeleztem a háziorvosnak csak nézett rám, és nem értette, hogy mi a problémám, és sajnos az információ számomra fontos, és amennyiben ez nincs meg állandó rettegésben, félelemben élek, ami kiváltja az elkeseredésemet, a letörtségemet és a síró rohamaimat. Ugyanakkor munkahelyi és familiális problémák is adódtak idő közben, amikkel együttesen úgy érzem, hogy összecsaptak a fejem felett a hullámok. A munkahelyi probléma megoldása egyértelműen az, hogy elhagyom a céget, ugyanis személyi ellentétek merültek fel, és sajnos képtelen vagyok elviselni a főnököm hazug világban élését, valamint azt, hogy nem lát a saját szeménél tovább, ugyanis úgy gondolom, hogy ahonnan 4 hónap alatt az 5 fős csapatból 3 távozott, azt nem épp pozitív, és nem a munkával magával volt a probléma. Familiális jelleggel pedig úgy érzem, hogy ultimátumot kaptam egy 12 éves kapcsolatban, ugyanis tényként közlik velem, hogy nekem gyermeket kellene szülnöm. (kívülről az indok: ha szeretem, megadom, amire vágyik; a párom saját indoka: ő apa akar lenni, már öreg is hozzá, így 35 évesen, és ha nem lesz bébi, akkor arra rámehet a kapcsolatunk. Ez utóbbit én zsarolásnak érzem, sőt. úgy gondolom, hogy egy egészséges kapcsolatban ez nem így működik. Természetesen nekem el kell viselni, hogy soha nincs velem, és a nap 24 órájából 18-at dolgozik. Én pontosan ezen okból menekültem a saját munkám világába, és dolgozom 3 helyen..) Minden esetre a vertebrobasilaris syndroma kezelésére értágítót kaptam, a kevert szorongásos és depressziós zavarra pedig Paretint. (40 mg - kezdő adag 1/4 6 napig, 1/2 6 napig, és a 19. naptól 1 szem / nap) Az értágítóval semmi problémám, viszont a Partetinnel igen. Úgy gondolom, hogy nem antidepresszánssal szeretném ezt a problémát megoldani, illetve ezt használni mankónak, ha mást nem inkább pszichológus, pszichoterapeuta segítségét inkább, minthogy gyógyszert szedjek, vagy esetleg még ha gyógyszer is, akkor is inkább gyógynövényest. Igazából nem tudom, hogy a kezelőorvosnak mindezt, hogyan mondjam el, hogyan fogadná. Ehhez kérném a véleményét, segítségét.

WEBBeteg Szakértő válasza depresszió témában

Tisztelt Kérdező! Haladjunk lépésenként. Adott egy stresszes, túlhajszolt életvitel, és munkahelyi konfliktusok, amihez még családi viták is társulnak. Ez bizony komoly alap szinte bármilyen pszichés tünet kialakulásához. Ennek a kusza helyzetnek a megoldása az Önök kezében van, ki kéne venni két hét szabadságot, elmenni a férjével pihenni, kifújni a gőzt, megbeszélni a gyerekvállalást, sőt akár közös szándék esetén a tettek mezejére is lehetne lépni.. Lehet, hogy a férje rosszul, zsarolásszerűen fogalmazza meg a kérését, és azt sem tudom, hogy Ön hány éves mindehhez, de azzal az elvi szándékkal, hogy a férje 35 évesen apa szeretne lenni, látatlanban nem lehet nem egyet értenem. Ezeket a nézeteltéréseket jobb mihamarabb megoldani, mert a legnagyobb lavina is kis hógolyóként indul, a megoldás útja pedig a beszélgetés. Ha önerőből ez nem megy, valóban pszichológushoz kell fordulni, a párterápia létező és hasznos dolog. A többi feltehetően tüneti következmény. A vertebrobasilaris keringészavar neurológusok által gyakran használt diagnózis, a kevert szorongásos és, depressziós zavarral, pláne a konverziós zavarral karöltve ne bántódjon meg, de ez olyan "nesze semmi, fogd meg jó" diagnóziscsoport. A konverzió azt jelenti, hogy valakinek a lelki problémái szervinek látszó tüneteket okoznak, azaz lelki ok konvertálódik testivé, innen a szó is. A kevert szorongásos és depressziós zavar is egyféle széleskörű, pszichiátriai "gumi"diagnózis, az Önt vizsgáló kollégák nyilván látták, hogy Ön nincs jól, ezért gyógyszeres segítséget láttak szükségesnek, amihez viszont a diagnózissá kell sarkosítani az Ön bonyolult élethelyzetét. Az Önt vizsgáló orvosok ezzel csak jót akartak, Ön nyilván szorong, bizonytalan a jövőben (depresszió), talán beszámolt szédülésekről, fejfájásról, koncentrációzavarról, és már össze is álltak a diagnózisok és a gyógyszerek. Ismétlem, ne a diagnózisok értelmezésébe merüljön bele, mert nem ez a lényeg. Leveléből kitűnik, hogy egy élethelyzetet kell tudniuk megoldani, , ami bizony nem könnyű, és igaza van, ez nem gyógyszeren múlik. A gyógyszeres támogató segítség átmenetileg lehet azonban hasznos, mint ahogy én is gyakran használom erre a törött láb - mankó hasonlatot. Amit én az Ön helyében megfontolva szednék, az az értágító. Hacsak nincs műszeresen kimutatva, hogy Önnek erre valóban szüksége van, én megfontolnám a szedését a felíró orvosával egyeztetve. Tüneteit olvasva a Paretin, mint antidepresszívum már helyénvalóbb mankó, de persze a problémákat nem oldja meg önmagában. Inteném attól, hogy a gyógyszer rossz, a növény jó buta sztereotípia áldozata legyen, bár az természetgyógyászat hívői gyakran ezt próbálják képviselni. Gondoljon csak a gyilkos galócára, az is növény, mégis... A pszichoterápiát szükségesnek érzem, de vonják be ebben a férjét is, továbbá a gyógyszerekkel és diagnózisokkal kapcsolatos kérdéseit merje megkérdezni kezelőorvosától, mert így itt látatlanban csak találgatni lehet. Jó egészséget kívánva: Dr. Dinya Zoltán pszichiáter

Itt kérdezhet