Ez lelki bántalmazás?

Tisztelt Dr. Pálvölgyi Rita! Egy speciális problémával kapcsolatban kérem a véleményét. 42 éves férfi vagyok. Anyagi és egyéb okok miatt még jelenleg is anyámmal és a bátyámmal egy lakásban élek. Anyám pszichológiai bántalmazó magatartásának a sértettje vagyok több, mint másfél évtizede. Ez a gátlástalan, üldöző magatartás sok dologban megnyilvánul. Ezeket fogom időrendben részletezni. Úgy 18 éve naponta keményen edzettem, akkoriban ez jelentett nekem értéket. Mivel akkoriban még nem észleltem anyám visszaéléseit, dicsekedtem neki erről. Kb. egy év elteltével jöttem rá, mekkora hiba volt bíznom benne. Egy este, amikor már fáradt voltam, és készülődtem lefeküdni, megkért egy-két dologra, amihez már nem volt a késői időpont miatt kedvem, és azt, mondtam neki, hogy ez engem fáraszt. Erre anyám azt válaszolta, de az edzésem bezzeg nem fáraszt? Ez akkor engem nagyon sértett, és elhatároztam, hogy a továbbiakban gondom lesz rá, hogy ne tudja, mik az értékeim. Egy évvel később, a látszat miatt, amit én akartam, hogy lásson, sértegetett is azzal, hogy engem semmi nem érdekel, nincsenek céljaim, stb. Ez nem felelt meg a valóságnak, én akartam, hogy azt lássa, nincs semmim. Ennek ellenére mégis ez is sértő volt, mert egyáltalán hogy jön ahhoz, hogy foglalkozik velem. Majd visszatérek ezekre az előbbiekre. Egy másik aljas magatartást is folytatólagosan tanúsít ellenem. Meg szokott alázni emberi méltóságomban. Ha ilyenkor tiltakozom a magatartása ellen, elmarasztalom, akkor nem egyszer felhívta mobiltelefonon az épp itthon nem tartózkodó bátyámat, hogy segítsen neki engem megalázni. A bátyám ilyenkor fizikai erőszakot kilátásba helyez olykor. Egy ilyen alkalommal, tíz évvel ezelőtt, amikor anyám megalázott, és a bátyámat felhívta "erősítésként", először elmentem a kerületi rendőrkapitányságra segítséget kérni, majd órákkal később aznap délután visszamentem a rendőrség épületéhez, és a rendőrséggel szemben lévő villanypóznára felmásztam azzal a céllal, hogy a rendőrök meglássák, ki is jöttek, kérleltek, hogy jöjjek le a póznáról, de csak akkor jöttem le amikor végre mentőt hívtak, hogy bevigyenek engem pszichiátriára, hogy ne kelljen hazamennem anyámékhoz. A további évek viszonylag szokványosan teltek, kisebb nagyobb megaláztatásokat elszenvedve. Visszatérek most a korábban taglalt, anyámnak az értékeimmel visszaélő magatartására. Egy nappal a 40. születésnapom előtt egy összeszólalkozás során megint megbántott azzal, hogy én vegetálok, nincsenek hobbijaim, semmim. Ennek már négy hónapja, tudom, hogy meg se kellene hallanom ezeket, de annyira bennem van a düh, a gyűlölet, hogy egyszerűen ezt ki se lehet fejezni a mértékét, a fokát. Tudom, hogy az lenne a megoldás, ha nem élnék velük, de egyrészt nincs pénzem különélni, másrészt sajnos a bátyámmal közösen még ápolnunk is kell anyánkat, mert három éve combnyaktörést szenvedett, és bénulásos betegségei is vannak, amik miatt fizikailag magatehetetlen, ágyhoz kötött. Etetnünk, itatnunk kell őt, és egyéb ápolási teendőket is el kell látnunk. Igazából tudom, hogy bizonyos elgondolásokkal tudom orvosolni magamnak ezt az ártalmat, pl. emlékeztetem magam, hogy anyámnak fogalma sincs a tényekről, semmit nem tud rólam, és csak azt jelezte vissza, amit én akarom, hogy lásson rólam. A másik, ezt egy ismerősömtől tanultam: "Nekem nem az számít, hogy mit mondanak nekem, hanem, hogy ki az, aki mondja! " Kérem, írja meg nekem véleményét a levelemben foglaltakkal kapcsolatosan! Válaszát előre is köszönöm! Üdvözlettel: Horváth Lajos

Legfrissebb cikkek a témában

Dr. Pálvölgyi Rita válasza megterhelő élethelyzet témában

Tisztelt Kérdező,

Nagyon nehéz helyzet, ha valaki hosszú távon kényszerül olyan életre, amiből szabadulni szeretne. Nagyon fontos, hogy meghatározza a saját céljait, és ha lassan is, de képes legyen tenni ezek érdekében. Nem határozhatják meg az anyja iránti érzések az egész életét. Ebben a a folyamatban lehet segítséget is kérni, pl. a területileg illetékes szakrendelőben, kolléga segítségét. Az a fontos, hogy a saját életét képes legyen kedvező irányba változtatni, mert akkor az elhangzó megjegyzések sem fognak már olyan súllyal hatni. Úgyhogy azt tanácsolnám, hogy saját magára, az Ön által elérendő célokra koncentráljon.

Üdvözlettel:

Dr. Pálvölgyi Rita

Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát. A kérdésben megfogalmazottakért portálunk nem vállal felelősséget.
Kérdés: 2021. szeptember 24., 13:11; Megválaszolva: 2021. szeptember 27., 20:03
Kérdések és válaszok: Depresszió
Depresszió nélkül
Tisztelt Doktornő! 40 éves férfi vagyok, három gyerkőccel, családdal, vezetői beosztásban. Sajnos 2019- ben beleszaladtam egy major depressziós...
Mikor lesz vege?
Tisztelt Doktornő! Vilageletemben szorongó alkat voltam, es ragaszkodo. Mindig csak egy emberhez ragaszkodtam, es ha az nem csak velem foglalkozott akkor...
Mi az oka az éjszakai...
Bár dr. Fehér Gergelynek címeztem volna a kérdésemet, mint neurológusnak, de akkor felteszem itt: Arról szeeretnék információt kapni, hogy...
Gyógyszer mellékhatás
Tisztelt Doktornő! Több, mint egy éve hasi és bélproblémáim vannak. 2016-ban eltávolították az epehólyagomat, utána nem volt vele gondom....