Idősotthoni elhelyezés

Tisztelt Doktornő/Doktor Úr! Édesanyám betegségével kapcsolatban már többször fordultam Önökhöz, „Depresszió-Demencia” és Demens beteg ápolása” címmel ma is látható kettő a honlapon. Mivel a gondozókat nem tűrte meg maga mellett, mi az öcsémmel nem tudjuk magunkhoz venni, egy éve sikerült őt elhelyeznünk egy nagyon színvonalas idősotthonban. Nagyon rossz fizikai és szellemi állapotban került be. Eleinte az önálló felkelés, öltözködés, a közös étkezéseken való részvétel is nagy szó volt. Később nagy sétákat tett házon belül és a kertben. Kezdettől fogva hangoztatta, hogy ő nem marad itt, ha jobban lesz megy haza, ami persze képtelenség, hiszen önálló életvitelre nem képes. Gyakran látogattuk, ami kínszenvedés volt, mert a lelki terror minden eszközével minket, legfőképpen engem győzködött, hogy hazamehessen (könyörgés, sírás, fenyegetőzés, agresszivitás) . A mentálhigiénés szakember és a főnővér tanácsára hét közben nem látogattuk, viszont szombatonként öcsémmel felváltva kihoztuk magunkhoz. Ez viszonylag jól működött. Karácsonykor természetesen nem aludt bent, de azóta minden hétvégén könyörgött, hogy ne kelljen szombaton visszamennie. Egy jó darabig eltereltük a figyelmét, különböző kifogásokkal, de végül engedtünk a kérésének. Időközben a szobatársát, aki szinte teljesen süket volt és rosszul látott, elköltöztették. Az új szobatárs, sajnos abban erősítette, hogy milyen jó állapotban van és milyen rossz az otthonban lenni. Édesanyám azóta szinte hisztérikus állapotban van. Semmiről nem lehet vele beszélgetni, csak az foglalkoztatja, hogy bármi áron eljön, ha nem megyünk érte, gyalog elindul, vagy öngyilkos lesz. Most ismét azt a tanácsot kaptuk, hogy térjünk vissza a régebbi szigorú látogatáshoz és eltávozáshoz, a szobatársát, pedig megkértük, hogy álljon mellettünk. Miután egy év után sem hajlandó elfogadni helyzetét, a körülményekre nincs belátással, azt szeretném megkérdezni, milyen stratégiát válasszunk, van-e esély arra, hogy valaha is megszokja az otthont.

Dr. Veress Dóra válasza demencia témában

Kedves Kérdező! A, demens betegeknél az ítélő- és belátóképesség nagyon nagy mértékben károsodhat. Mivel a beteg csak a távoli múlt emlékeire támaszkodik, úgy gondolja, hogy ő még mindig képes ellátni magát. Sajnos az édesanyja esetében hiába magyarázzák neki, hogy nem tud egyedül élni, ő ezt nem fogja megérteni, hasonlóan, ahogy egy kisgyerek sem értené meg. Én azt javaslom, hogy térjenek vissza a korábbi rendhez és határozottan képviseljék azt a nézetet, miszerint nem maradhat otthon többet, mint a megengedett. Látogassák rendszeresen, de ne engedjenek a zsarolásnak, és ha szóba kerül újra a hazamenetel, akkor mondják meg neki őszintén, hogy nem tudnak rá otthon vigyázni és a saját érdekében a jövő hétig vissza kell menni az otthonba. Ha az édesanyja állapota tovább romlik, és nagyon megzavarja a családtagoknál töltött egy-két nap, akkor az is szóba jön, hogy megszüntessék a hazamenetelt.

Itt kérdezhet