Gyermekpszichológia
kedves Doktor Úr/Nő Kisfiam most két éves és 4 hete kezdte a bölcsődét. Az a probléma, hogy kb. egy hete minden egyes alkalommal, amikor érte megyek, sírva fakad, hátrál, mintha szinte félne/megijedne tőlem, nem örül nekem. Ez mindenképpen azt jelenti, hogy nem kötődik hozzám? Már eddig is azt éreztem, hogy kevésbé anyás, mint az általam ismert többi gyerek. Nagyon kevéssé bújós, nagyon könnyen teremt kapcsolatot idegenekkel, könnyen rá tudom bízni nagyszülőkre, nem sír utánam, csak nagyon ritkán. Viszont amúgy meg nagyon jól érzi magát velem. Nagyon jókat játszunk együtt, a játszótéren egész nap kacag, járunk gyógytornára, meg úszni, tökéletes a bizalom, beugrik a vízbe, elkapom, nevet, kb. 40 mondókát tud kívülről, mindet tőlem tanulta...stb..Voltunk fejlődésneurológiai vizsgálaton, ahol azt mondták, hogy mind az értelmi képességei, mind a beszéde messze-messze meghaladják korát. Kisfiam nagyon kedves, cseppet sem agresszív, teljesen kiegyensúlyozott. Alig hisztizik, épp csak annyit, hogy megmutassa, azt is tud. Amikor érte megyek a bölcsibe az a hiszti sem tart egy-két percnél tovább, de nagyon ijesztő, mert úgy néz rám, mintha félne tőlem hirtelen. Aztán megnyugszik, és vidáman telik a délután többi része. Miért van ez? Köszönöm
Legfrissebb cikkek a témában |
Dr. Veress Dóra válasza bölcsőde témában
Kedves Anyuka!
Valószínűleg a kényszerű elválás okozza a gondot, de ha a kisfia egyébként kiegyensúlyozott gyerek, nincs vele probléma, és hamar visszazökken a normál kerékvágásba, akkor ne aggódjon emiatt. A kötődés Önök között szoros, ezért is "nehezményezi" a kisfia, hogy otthagyta a bölcsiben. Ha lehetőség adódik rá, akkor mondja el neki, hogy ez a helyzet Önnek sem könnyű, de muszáj dolgoznia, és addig is a legjobb helyre küldi őt, ahol jól érezheti magát és biztonságban lehet. Nyugtassa meg, hogy érte fog menni minden alkalommal és nem kell félnie semmitől. Lehet, hogy úgy tűnhet Önnek, hogy a kicsi ezeket a mondatokat nem érti még, de higgye el, nagyon sokat felfog belőle!
