Személyiség zavar
Tisztelt Webbeteg. A tanácsukat kérném, lányom 41 éves 14 éve él az USA-ban, jó szerivel évente találkozunk 3-4 hétre, de minden egyes találkozásunk egy kudarc. Minden találkozásunkkor, ha én megyek, amit feltételekhez köt, vagy is az ő házában azt csinálhatok, úgy viselkedhetek, azt kérdezhetek, amit ő jóváhagy, számára feltett rossz kérdés is olyan düh kitörést eredményez, üvölt és attól félek meg üt, legyünk bár hol, utcán, unokám előtt, vagy éppen most váló félben lévő férje előtt. Haza jövetelem után több hónapig, ha én hívom nem veszi fel a telefont ő meg nem hív, nem tudhatom mi van velük. Az elmút egy évben egyszer beszéltem az unokámmal, mert ha fel is hív akkor teszi, amikor nincs otthon, vagy ha a telefonhoz kérem nem ér rá. Nagyon igyekszem eleget tenni elvárásainak, minden egyes ott létemkor, ,de így is megtalálja azt az okot, hogy ne szólhasson hozzám jó pár napig, több esetben unokámmal angolul beszél ne is értsem mit mond. Az idei nyáron ők jöttek a nagymamája betegsége miatt, amir én kértem, meg, segitsen rávenni, hogy költözzön be az öregek otthonába az alkoholista anyám akinek az elmúlt egy évben nem volt fűtés az Önkormányzati lakásában, 400 ezer ft. közüzemi díj tartozása miatt (amit temészetesen majd én fizetek ki) felajánlva, hogy fizetem a repulőjegyüket mert, hogy nincs pénzük, ,amit ő részben el is fogadott, ha már látni akarom az unokámat fizessem is meg, és azt a 3 hetet végig is nyaralta, szórakozta, leszámítva azt a néhány látogatást, amit a magymamájánál tett. Az ő itt létekor majdnem mindenkor sikerül más lakásában elszállásolni magát, igy sikerült minimálisra csökkenteni kettönk találkozását, ha szépen kérem, (ezek az ő szavai) megkaphatom az unokámat elhózhatom el vihetem bárhova. A provokatív viselkedése így sem marad el, nem bírja elviselni, hogy ne bántson meg, példa, mért merészelem én hordani a volt férjem nevét, miközben én már nem vagyok a felesége, és nekem ehez nincs jogom, ami egyben az ő család neve is (a volt férjem örökbe fogadta házasság kötésünkkor, akit ő nagyon szeretett), mért nem arra szállítom amerre ő mondja, mért nem azt csinálom, amit ő mond, mért dohányzom a kocsim előtt, mert külömben lenne időm ide -oda szállítani őt, és nem lennék elkésve az unokámmal való programról, és majd ő megmondja mert az ő gyereke hova vihetem, mikor keljen, mikor feküdjön, mikor egyen, ezt megszokták mások kérdezni, és ezt javasolja nekem is. Az én türelmemnek itt lett vége, és elmondtam, mennyire felháborit a viselkedése mert biztonságban éreztem magam a saját otthonomban, (Istenek hála a vissza utazásuk előtti napon) ez elég volt ahhoz megfenyítsen, hogy volt már ilyen, és most is erre számíthatok, ami azt jelenti, hogy akár több évig nem láthatom az unokámat, aki most 10 éves. Az elmúlt években ttöbbször is megkérdeztem mi az oka ennek az ellenszenvnek, elmondta, mindennek én vagyok az oka, a rossz házasságának mert én taszítottam a karjaiba (házasság kötéséröl azt megelőző nap szereztem tudomást) boldogtalanságának, az volt a válasz, hogy 15 éve irritálom a létezésemmel. A segítségüket kérem, merjem e megírni neki, az eddigi olvasataim alapján arra gyanakszom, hogy narcisztikus személyiség zavara lehet, és keressen fel egy szakembert. A barátaim azt tanácsolják ne mondjak, ne írjak semmit mert még jobban elmélyitem a szakadékot, ami köztünk van. Köszönöm a segítségüket!
Dr. Veress Dóra válasza személyiségzavar témában
Kedves Kérdező! Nekem a leírása alapján nem úgy tűnik, mintha a lánya nyitott lenne a problémák megbeszélésére. Ehelyett valamiféle görcsös ragaszkodás van benne a szituációk és a kapcsolatok kontrollálására, illetve saját hibáit, tévedéseit is másra hárítja, nem vállalja a felelősséget. Ilyen körülmények között felmerül a kérdés, hogy Ön mit vár attól, ha elmondja neki, hogy segítségre van szüksége? Jelen pillanatban a lánya nem a segítő szándékot, hanem az ellenségeskedést fogja a leveléből kiolvasni, ami hosszú évekre megronthatja a kapcsolatukat. Az unokájának viszont nagy szüksége van Önre, mint olyan személyre, aki szereti Őt, és akire mindig számíthat. Én a lánya meggyőzése helyett az unokára koncentrálnék, és mindent megtennék annak érdekében, hogy Ő a lehető legkevesebbet sérüljön egy ilyen kiszámíthatatlan anya mellett.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
