Fiam: Dani

Tisztelt DR! Fiam 4 éves, és érzelmileg néha túlfűtött. Imád minket ölelgetni, puszilgatni, de ha mérges akár ütni, harapni. Igen, tudom nem lehet megengedni, mindenki mondja, én is tudom., De mit tegyek? Mikor elkapja ez a mérges állapot, tényleg olyan, mintha elment volna az esze. Próbáltam már, játékból való kivonást, elkülönítést/helység, emberektől/, mivel ilyenkor lángol a feje, megmostam az arcát, vízbe tettem/nyáron medencébe/, fenyegettem, igértem, ráütöttem/miután engem megvert, rácsaptam a kezére/, hagytam hagy csinálja, megpróbáltam figyelemelterelést. Kudarc minden próbálkozás. Tovább csinálja akár 20percen át. Ha már nem birtam, és elsírtam magam, még azért is ordított velem, mert miért nem azt csinálom, amire kér, és nem érti meg, hogy kérése nem teljesíthető. Ilyen volt születése pillanatától, mivel nem lett rögtön tejem, két szippantás után abbahagyta a szopizást, és rászokott a pohárból etetésre, mert türelmetlen volt kivárni, hogy mellből, cumisüvegből jöjjön.Úgy gondolom ilyen természetű, és még rájön a dackorszak is, de mit tehetek én, hogy ő a mérgét kezelni tudja, vagy én nekem is elviselhető legyen ez a düh kitörés. Válaszát köszönöm: judit

Dr. Varga Tamás válasza dühkitörés témában

Tisztelt Kérdező! Elképzelhető, hogy temperamentumbeli sajátosságról van szó. Mindenképpen fontos lenne higgadt időszakban határok tisztázása, családtagok azonos hozzáállása. Amennyiben otthon vannak és nem veszélyezteti semmi, megpróbálni figyelmen kívül hagyni a dolgot. Ez nagyon nehéz, embert próbáló és nagy kitartást kíván. Ha nem boldogulnak és intenzív a gond keresennek fel gyermekpszichológust, akár vizsgálatra (nincs-e más gond?), tanácsért esetleg foglalkozáscéljából.

Itt kérdezhet