Mi a legjobb?
Tisztelt Doktornő/Doktorúr! Kislányom 2 éves lesz szeptemberben. Lassan egy éve élünk külön a volt férjemtől, akinek van élettársa. Mindhárman jóban vagyunk, Sűrűn együtt vagyunk, hol nálam, hol náluk. Kérdésem, hogy ez a gyermeknek menniyre jó, és hogy tudja-e hová tartozik. Bár a volt férjem élettársával együtt főzünk, sütünk néha. Múltkor váratlanul beállított az apukája, s hisztizni kezdett. Mikor ment el, akkor azért, hogy nem ment vele. Sosem tiltottam az édesapjától akkor viszi-hozza, amikor ráér, hetente kétszer általában ott is alszik. Most július 1ével költöznek máshová, augusztus elején születik a babájuk, közben én is el szeretnék költözni a mostani albérletből, mert rengeteg a gázszámla télen. Szeptembertől pedig menne bölcsibe. Tehát ennyi minden 2 és fél hónap alatt egy picit, mennyire viselhet meg, s mit tehetnénk, hogy átvészelje, s mennyi jó ez a közös főzőcske a gyermek szempontjából. Hiszen nem tudom, hogy így mennire tudja külön tenni, hogy külön család vagyunk.. Várom mielőbbi válaszát. Tisztelettel: Zsuzsa
Kovács Piroska válasza válás témában
Kedves Zsuzsa, Gyerekeknél a2-3 éves kor körül nem ritka az un. dackorszak, amikor okkal-ok nélkül ellenszegül, hisztizik. Ez az Én megnyilvánulásának első látványos jele., Ami a kérdése többi részét illeti: attól nem kell tartania, hogy Önt bárki mással összetéveszti a gyermeke. Az már más kérdés, hogy a rendszer nélküliség, a kiszámíthatatlanság nem éppen kedvező feltétel. Minél kisebb a gyermek, annál fontosabbak a szokások, az azonos rítusok, ritmusok. Tehát, ha valamiben, akkor az apai láthatás ritmusát kellene a rendszeresség felé irányítani. A többi aggodalmát pedig úgy is elrendezi maga az ÉLET. Üdvözlettel.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
