Hiperaktív?

Tisztelt szakértő Hölgy / Úr!

Három éves kisfiam viselkedésével kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni.

Már egész pici korában feltűnt, hogy sokkal? intenzívebbek? a megnyílvánulásai kortársainál: ütlegelés, dobálózás, rombolás? Ezt akkor betudtuk annak, hogy? élénkebb kisbaba, majd ahogy nyílik az értelme, abbahagyja ezeket a dolgokat?. Nem így lett. Mostanra ott tartunk, hogy egyetlen pillanatra sem merek elmozdulni mellőle a játszótéren, mert rettegek, hogy kárt tesz  más gyerekekben. Az empátia mintha teljesen hiányozna belőle. Gondolkodás nélkül arconszúrkálja bottal a gyerekeket, sőt a felnőtteket is. Legutóbb egy tenyérnyi méretű aszfaltdarab zúgott el egy centire a fejemtől. Miután kikapott és elmagyaráztam, hogy ezt miért ne csinálja, két percre rá újabb tenyérnyi aszfaltdarabot vágott hozzám. Egyáltalán nem érzi a tettei súlyát, következményeit.

A dolog érdekessége, hogy nem agresszív gyerek. Persze ő is tud dühös lenni, de látom, amikor ezeket a dolgokat műveli hogy érdekesnek, szórakoztattónak találja. Másfelöl pedig mintha reakciót próbálna vele kiváltani az aktuális? áldozatból?.

 

Szintén jellemző vonása a hullámzósága, kiszámíthatatlansága. Vannak olyan fél napjai, amikor úgy viselkedik, mint egy kis angyal (na nem túl gyakran). Ilyenkor tudok vele könyvet nézegetni, rajzolni, beszégetni. Aztán egyszer csak mintha bekattanna benne valami, elkezd pörögni, rombolni, zúzni. 

Erre a pörgős viselkedésére jellemző, hogy nem vesz tudomást arról, amit mondok neki. A? Hagyd abba!?,? Ne csináld!? felszólításokat egyszerűen nem hallja meg, így legtöbbször kénytelen vagyok megbűntetni, de tehetetlenségemben a kezem is eljár. Ráadásul a büntetésnek legtöbbször nincs semmi hatása. Ugyan úgy folytatódik előröl minden.

A felénk irányuló nem figyelése nem csak a? hagyd abba!? felszólításokra érvényes. Úgy szintén nem figyel, ha csak azt kérdezem, hogy kér-e kakaót. Tulajdonképpen az ő (hogy is mondjam) kedvétől függ, hogy meghall-e valamit.

 

Talán ellentmondásnak tűnhet, de okos, értelmes gyerek. Mindent a kortársainál jóval előbb csinált, beleértve, hogy már nagyon korán beszélt. Rengeteget kérdez, összerakja magában a dolgokat és hangot ad a saját gondolatainak, a saját szintjén logikusan gondolkodik.

 

Egy másik dolog, ami feltünő, hogy elutasítja mindazok fizikai közeledését, akik nem a közvetlen családtagjai. Ez az egyetlen eset, amikor valóban agresszívan reagál. Legutóbb egy ismerős anyuka próbálta megölelni a játszótéren. Erre veszett ordításba kezdett, kitépte magát az anyuka kezéből és egy marék keze ügyébe akadó homokott vágott az arcába, amiből jócskán jutott a kilenc hónapos kislányáéba is. Nem egyszer fordult elő, hogy egy kis barátja megpróbálta megölelni és válaszul ütni vágni kezdte a gyereket, de ugyan ez történt akkor is, amikor egy kisfiú megfogta a kezét, hogy magával vigye játszani. Hasonlóan reagál, ha egy jószándékú anyuka megpróbálja beleültetni a hintába. Sajnos ezek az események a pillanat műve alatt játszódnak le és mire figyelmeztetném az illetőt, hogy inkább ne tegye, már meg is történt a? baj?.

 

Alapvetően gondos szülőnek tartom magam. Foglalkozom vele, szeretgetem (ha éppen hagyja), mindent elmagyarázok neki, rengeteget (naponta) viszem gyerektársaságba. A nevelésében következetes vagyok, a viselkedéséből eredően pedig kicsit szigorúbb az átlagnál, viszont bizonyos dolgokban megengedőbb. Hagyok neki? tombolási teret? amíg az nem sért más gyerekeket, fenőtteket. Fetrenghet a piszokban, kúszhat, mászhat, tényleg próbálom nem korlátozni a mozgásterét.

Érzelmi téren kiegyensúlyozottnak látom a kapcsolatunkat. Mondja és ki is mutatja, hogy szeret minket. A ragaszkodásához nem fér kétségem. És természetesen mi is nagyon szeretjük.

 

 

Már gondoltunk arra, hogy a fiúnk esetleg hiperaktív, ezért utánaolvastunk a tüneteknek. A leírások nagy részéből ráismerek a fiamra, azonban egy ponton nem. Nem tartom ugyanis társasági téren sem impulzívnak, sem egy berobbanó,? mindenki figyeljen rám? alkatnak, nem egy vezértípus.

Viszont sajnálatos módon igaz, hogy teljesen lemerít minket idegileg. A család megértő ugyan, de az egyik nagymama már nem meri elvállalni, hogy vigyáz rá. A barátok sajnálnak minket a játszótéren pedig összesúgnak a hátunk mögött és még csak most kezdődik majd az óvoda. Előre félek.

 

Kéem adjon tanácsot, mi állhat kisfiam viselkedésének hátterében!

Köszönöm!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Legfrissebb cikkek a témában

WEBBeteg szakértő válasza a gyermeknevelés témában

Kedves levélíró!


A leírás alapján nehéz megállapítani, mi állhat a tünetsor hátterében.
Javaslom, keresse fel egy  Nevelési Tanácsadót, (ha Debrecen, a Bajcsy Zs. utca 45 alatt találja). Kérjen időpontot telefonon, és konzultáljon pszichológussal, aki a feltett kérdéseire pszichológiai vizsgálat után válaszolni tud.


 

Üdvözlettel: Kazimir Ágnes, pszichoterapeuta

Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát. A kérdésben megfogalmazottakért portálunk nem vállal felelősséget.
Kérdés: 2009. május 29., 16:39; Megválaszolva: 2011. október 04., 14:30
Kérdések és válaszok: Csecsemőgondozás, gyermeknevelés
Lassú gyarapodás az első 2 hónapban
Gyermekem 8 héttel ezelőtt született hüvelyi úton ballonnal beindított szüléssel. (A fogantatástól számítva 38 hetes volt, a menstruációs ciklus...
éretlen csípő
A gyermek ultrahang ambuláns lapjára a következőt rögzítette az orvos, a fej nem centrális, a csontos vápa lekerekedett lapos, a porcos vápa a fejet...
Újszülött ,D vitamin szedés.
Üdvözlöm! A kérdésem az lenne, hogy van egy újszülött fiam 13 napos, akit elvittem a házi gyermekorvoshoz aki megállapította hogy túl nagy a...
Mi az oka?
Üdvözlöm! 5 éves lassan 6 éves fiú gyermekkel kapcsolatban írok. 31 hétre született egészséges gyerekről van szó. A gyermek életéből kimaradt...
Nem gagyog a baba
Tisztelt Doktornő/Doktor Úr! Kisfiam 7 hónapot tölti a napokban és még nem gagyog/gagyarászik. 4 hónaposan sem mondott szótagokat (1-2x azt mondta...