Viselkedési problémák
Tisztelt Pszichológusnő!
Számomra nagyon súlyos problémával fordulok Önhöz és kérem segítségét. Lányom 3-, Fiam 2 éves lesz nyáron., Amikor a Kisfiamat vártam, mindenki azt mondta, hogy nagyon könnyű lesz testvérféltékenység szempontjából a helyzetem, mert még a Lányom is kicsi, így nem érzi annyira betolakodónak a kistestvérét. Lányom nyugodt, kiegyensúlyozott, csodálatos kisbaba volt, végigaludta az éjszakát, szép evett, ügyes és okos baba volt., Amióta megszületett a testvére kicserélték. Agresszív, sokszor csak a gonoszságokon jár az esze, verekszik. Pedig én mindent alárendeltem a gyerekeimnek, nagyon sokat foglalkozom velük, okosak, jól fejlettek. Igyekszem türelmes lenni, de, amikor már tizenötször kértem dolgokat szépen, vagy a hisztit képtelen abbahagyni, minden erőfeszítésem ellenére, elfogy a türelmem. Nem kenyerem a testi fenyítés, de már minden egyéb módszert kipróbáltam, hogy észhez térítsem. Volt, ami ideig-óráig hatásos volt, de aztán minden kezdődött előről. Próbáltam elterelni a figyelmét, lespriccelni vízzel, vagy beküldeni a szobájába, mindhiába. Alkalmanként "csipetet" is kap (a popsijába csípek), de ennek sincs visszatartó ereje. Van egy kamasz fiam is, aki nagyon jó gyerek, sohasem volt vele igazi probléma, de ő sokáig "egyke" volt. Könnyű volt vele minden, de most nagyon el vagyok keseredve.. Valahogy úgy érzem, hogy ez nekem nem megy, sokat sírok, kilátástalannak érzem a helyzetet. Az állandó idegeskedésben a férjemmel is szépen lassan megromlik a kapcsolatunk. Fáradtak, kimerültek vagyunk, nem tudunk lazítani két ilyen pici gyerek mellett. 120 %-on pörgök és már nem vagyok fiatal. Nagyon akartam a gyermekeimet, sokat szenvedtem, hogy megszülessenek és? tehetségesnek? gondoltam magam a gyermeknevelés terén, mert minden gondolatom a gyermekeim körül forog. A nagyfiamat jól neveltem, azt hittem, hogy nincs olyan dolog, amit ne tudnék megoldani.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy mindkét gyermekem 4 hónapja bölcsődés, mert vissza kell mennem dolgozni. A bölcsőde újabb problémákat hozott (betegségek, beilleszkedési problémák), de sajnos anyagilag nem tehetem meg, hogy otthon maradjak tovább.
A Kisfiammal a bölcsiben sincs probléma, de a Lányom nem játszik a többiekkel, nem szobatiszta és nemigen beszélget ott senkivel.
Egyébként itthon néha már szól, hogy pisilni kell és ha ráültetem a bilire akkor mindig pisil, ennek mindenki örül, úgyhogy ezzel talán nem lesz probléma, nyáron biztos szobatiszta lesz. Nála a kistestvér pelenkázása miatt is elhúzódott a szobatisztaság kérdése, egyszerűen nem érdekelte ez a dolog, én meg nem erőltettem.
"Hazai pályán" beszél, csicsereg, ezeregy mondókát, éneket tud, választékosan beszél, okosabb a kortársainál, de a bölcsiben meg sem szólal.
Visszatérve a Kislányom viselkedésére, a múlt éjszaka olyan dolgot csinált, amit eddig még éjszaka nem. Hajnali 4-kor felébredt és elkezdett hisztizni, nem sírni, hanem csak úgy kiabálgatni, mintha sírna. Azt egy szülő tudja, hogy mi a hiszti és mi a sírás. Két órán keresztül csinálta a cirkuszt, mindenkit felébresztett, kitalálta, hogy szomjas, ki kell fújni az orrát, stb., Amikor ezeket teljesítettük, újból kezdte a repertoárt. Ekkor átvittem egy másik szobába, hogy legalább a testvére aludhasson, akkor azért hisztizett, akkor az apja melléfeküdt, de az sem volt jó, mert minden lehető dolgot kitalált. Látta, hogy szétvet az idegesség, akkor szabályosan az arcomba nevetett. Ez annyira rosszul esett, hogy sírtam. Ilyenkor az élettől is elmegy a kedvem, végtelenül elkeseredem. Én mindig sokat foglalkoztam a gyerekeimmel, úgy éreztem számomra nincs fontosabb "karrier" a világon, ez az én küldetésem, de valami félresiklik. Valamit nagyon rosszul csinálok, mert egyre gonoszabb velünk a Lányom, a testvérét minden adandó alkalommal megüti, ellöki, úgyhogy állandóan a nyomában kell lennünk, nehogy kárt tegyen benne. Ha valamit szépen kérek úgy csinál, mintha nem hallaná, megvárja még rákiabálok és akkor talán hajlandó megtenni, amit kérek. Mindig kiprovokálja, pedig megfogadom, hogy nem kiabálok vele, de nem lehet bírni cérnával. Pl. Elmegy a polc mellett és néz rám, majd a karjával a polc tartalmát, egy mozdulattal a földre söpri és ezen jót nevet.. letépi a függönyt...kiborítja a poharát... Tombol. Nem tudunk vele elmenni vásárolni, mert felforgatja a közértet. És HÁROM éves. Olyan, mintha bosszantani akarna., De fizikai képtelenség mindig vele foglalkozni, mikor ott van rajta kívül még két gyermekem. Ezt nem hiszem, hogy bárki meg tudja oldani.
Kérem segítsen, hogy ezt a féktelen dühét meg tudjam érteni. Én türelmes, gyermek centrikus nő vagyok, annyira kiborító, amit csinál, ,hogy megijedek magamtól, a gondolataimtól vele kapcsolatban. Teljesen kifordít önmagamból. Végtelenül szeretem a Lányomat, sok évet vártam rá, de ő nem engedi magát szeretni...
Köszönöm a segítséget, tisztelettel: Egerroka
WEBBeteg Szakértő válasza testvérféltékenység témában
Kedves Anyuka! Azt hiszem, nagyon kimerült a gyereknevelésbe. Nem kell tökéleteset alkotni ezen a téren, mert nem lehet. Olvassa el B. Bettelheim: Az elég jó szülő c. könyvét. A lánya bosszút áll azért, mert kistestére született. Ez természetes a részéről. 3 éves, magával szeretne lenni. Azt hiszi, ez azért nem megy, mert a kistestvér elbitorolja önt őelőle. A nagytestvér idealizálva van, pedig biztosan vele se volt egyszerű annak idején. Elképzelhető, hogy önnek lenne most szüksége segítségre, elkeseredett, kimerültek a tartalékai, érdemes lenne megkeresnie egy pszichológust, hogy ezeket átbeszélhessék. Ha pedig tényleg az a küldetése, amit írt, és ezt komolyan is gondolja, akkor ne vigye el a gyereket bölcsibe, ha anyagilag nehéz is ez., De én az ilyenben nem hiszek. A gyerek nem anyai áldozatot szeretne, hanem szeretetet, biztonságot, nyugalmat, érdekes, vídám életet. A szobatisztaság problémák szorongásos tünet. Nagyon sok agresszív tünet a szorongás magatartásbeli megnyilvánulása, tünete lehet.Üdvözlettel.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.