miért fél ennyire betegesen?

Jó napot! A páromnak van egy 5 éves kislánya! Mi lassan 1 éve vagyunk együtt és furcsa dolgokat kezdtem el észre venni a gyerekén! A legelső ami szembe tűnt hogy betegesen félős de már annyira hogy idegesítő! Este fekszek vele az ágyba és kiakarok menni wc-re halkan akartam kimenni nehogy felkeljen mert már aludt! Csöndbe kikelek az ágyból nyitom halkan az ajtót és sajnos meghallodta és mint akit puskából lőnek ki kiugrik az ágyból és kérdezi hova megyek! Mondtam neki kimegyek wc-re és jövök azonnal várjon meg nyugodtan az ágyba! De ő jön utánnnam és nem engedtem be a wc-be magamhoz és elkezd sírni meg kitalálja hogy neki is pisilnie kell csak hogy bejöhessen! 2 napja mikor itt volt rángatózott álmában nem tudni miért...? Magában nem nagyon játszik mert állandóan azt igényli hogy valaki foglalkozzon vele! Sajnos az is a probléma hogy az apja nem törődik vele annyit amennyit kellene sőt szinte semmit! Gondolkoztam rajta hogy lehet ez is a félelem oka meg hogy a szülei már nincsenek együtt lassan egy éve! De a párom azt mondta előtte is ilyen félős volt! Úgy gondolom minden gyerek van egy kis félelem de nála nem normális mert ha 5 percre kicsit mással foglakozok elkezd sírni hogy nem törődök vele! Lehet valami lelki baja? Mit tegyek hogy ne igy legyen? Hogy segíthetnék rajta? Mert a szüleit nem nagyon érdekli ez! köszönöm előre is válaszát!

Legfrissebb cikkek a témában

Svábhegyi Gyógyintézet válasza gyermekkori félelem témában

Kedves Kérdező!

A félelem és a szorongás a lelki fejlődés természetes velejárója. A kiegyensúlyozott, biztos családi háttér mellett is gyakorta előfordul, hogy a gyerek - a felnőttek számára látszólag ok nélkül - rövidebb-hosszabb ideig szorong és a szülők tehetetlenül nézik a kicsi szenvedését. A levele alapján a párja kislánya esetében a félelem lehet általános "kortünet", amit jelentősen felerősít a családi kötelék megbomlása, vagyis a szülők válása, azaz semmi esetre sem a "lelki betegség" jele.

Az 5 év körüli gyerekek általános félelmeinek hátterében többek között a fantáziavilág és a valós világ összemosódása áll, vagyis a látott, hallott mesék, filmek fantázia-lényeitől a gyerekek valódi félelmet élnek át. A párja kislányánál azonban ennél jóval többről, másról is szó lehet. Noha a leveléből nem derül ki, vajon milyen előzmények vezettek a szülők válásához, mint ahogy az is kérdéses, hogy a jelenlegi helyzet mennyire mondható stabilnak. A válást - akármilyen "kulturáltan" oldják is meg - a gyerekek súlyos traumaként élik meg. Pusztán a tény, hogy a család megszokott napi ritmusa, a megszokott emberi és tárgyi környezet megváltozik, labilissá, kiszámíthatatlanná válik, komoly szorongáshoz vezethet.

Semmi rendkívüli nincs abban, hogy a kislány - ahogy Ön fogalmaz - "betegesen" félős és szó szerint kapaszkodik valakibe. A helyzet felületes ismerete alapján csak feltételezni lehet, hogy valamiért jelenleg Ön jelenti a gyerek számára az egyetlen stabil pontot, akire mindig, minden helyzetben számíthat. Érthető, hogy ez a ragaszkodás olykor fárasztó, ám egyedülálló lehetőséget is kínál az Ön számára, ha segíteni akar neki.

A szavaiból úgy tűnik, a kislány nem állandóan van Önökkel, vagyis a gyerek körül csak a változás mondható állandónak. Ha segíteni akar neki, első lépésként próbálja elmagyarázni neki, hogy Önre akkor is számíthat, ha éppen éjszaka néhány percre kiszalad a WC-re, ha napközben kimegy főzni a konyhába, sőt, még akkor is, ha néhány napig nincsenek együtt. A legfontosabb azt tudatosítani a gyerekben, hogy nincs egyedül ebben a labilis és furcsa helyzetben.Tanácsos mindig előre mondani, hogy ha néhány percre, órára, netán több napra is nélkülöznie kell a társaságát, Ön akkor is gondol rá, szereti őt. A kicsik időérzéke még fejletlen, ezért praktikus, ha valamihez viszonyítja a távollét időtartamát, például azt mondja, hogy "amikor újra megy a kedvenc filmed a TV-ben, megint itt leszel". Második lépésként érdemes a párjával is megbeszélni a kislány félelmeivel kapcsolatos aggodalmát, mert lehet, hogy ő nem is érzi problémának. Amennyiben a félelem tartósan fennál, tanácsos felkeresni egy pszichológust, aki a helyzet alapos ismeretében konkrét megoldási javaslattal segít.

A mielőbbi javulás reményében üdvözlettel,

Szigeti Ildikó

pszichológus

Svábhegyi Gyógyintézet

Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát. A kérdésben megfogalmazottakért portálunk nem vállal felelősséget.
Kérdés: 2012. október 09., 10:36; Megválaszolva: 2012. október 12., 09:02
Kérdések és válaszok: Csecsemőgondozás, gyermeknevelés
gyermekkori félelmek
Tisztelt doktor úr/nő A kis unokám két éves múlt. egyébként jókedvű kiegyensúlyozott kislány. Néhány hete nagyon kezdett félni az emberektől...
9 èves nem alszik egyedül
Jó napot. Az első lányom amikor megszületett külön szobába mentem az apjától. Apa 3 műszakba járt dolgozni, ezèrt úgy gondoltuk így jobban...
Csecsemő beütötte a fejét
Ma reggel leesett az ágyról (kb 60cm esett,parkettára) az 1 hónapos kisfiam. Ahogy leesett rögtön sírt, de megtudtuk nyugtatni. Szerintem a fejét...
Kiságy, kutacs
Tisztelt Doktornő/ Doktor Úr! 6 hónapos kisbabám kutacsával kapcsolatban szeretném kérdezni. Lejjebb eresztettük a kiságyat, így kikerült belőle...
3 hónapos kisbaba fogzás
Tisztelt Doktornő! A kisbabám most február 26.-án tölti a 3 hónapot. Tápszeres Baba! Kapja a D vitamint, valamint Vasat es az Espumisan cseppet. De...