Hogyan kerülhető el illetve minimalizálható a testvérféltékenység?
Tisztelt Doktornő/Doktorúr! Kisfiam 28 hónapos lesz mire megérkezik a kistestvére. Szeretnék tanácsot kérni, hogy hogyan kerülhető el illetve minimalizálható leghatékonyabban a testvérféltékenység? Tudom, hogy valamilyen szinten számolnunk kell vele, de szeretném, ha a kisfiam minél kevésbé élné meg rosszul a kistestvér érkezésével rá váró nehezebb időszakot. Hogyan tudnánk erre már a terhességem ideje alatt felkészíteni egy ekkora gyereket az ő szintjén? Szeretném, hogy bármennyire is többet kell majd foglalkozzam eleinte a picivel, ő, a nagyobb se higgye azt soha, hogy őt már nem szeretem. Férjem jó apa, eleinte a kisfiammal is sokat segített, ahogy tud, most is foglalkozik vele, de házfelújításban vagyunk, amit nagyrészt saját fizikai erőből maga végez, így már most kevesebb ideje és türelme van a kisfiunkra, mint régen. Nem tudom, mekkora segítségre számíthatok majd tőle a két gyerek mellett. Tudom, tudjuk, hogy az ő segítsége is sokat segíthet majd, és biztos valamennyi jut is majd belőle, illetve a nagymamákra is számíthatok, de kérem, adjon olyan tanácsot is, hogy ha egyedül vagyok a két gyerekkel, akkor hogyan tudom az akkor két és fél éves fiamat bevonni, és elérni, hogy szeretettel forduljon a pici felé. Köszönöm előre is válaszát! Üdvözlettel, Éva
Legfrissebb cikkek a témában |
Svábhegyi Gyógyintézet válasza testvérféltékenység témában
Kedves Éva!
Nagyon jól érzi, hogy valamilyen szinten számolniuk kell a gyermek féltékenységével, nem kerülhető el. Fontos, hogy Önök mennyire tartják ezt természetesnek és ennek kifejezését milyen formában elfogadhatónak. Nem tanácsolom tiltani, mert ezt is könnyen megtanulhatja a gyerek, de az érzés ilyenkor nem múlik el, csak rejtetten munkál. Nem írta, mennyire tud már beszélni a gyermek, de többnyire ennyi idősen el tudják már mondani a szükségleteiket. Arra érdemes biztatni, hogy kifejezze amire szüksége van, mert akkor mindig lehet egyezségeket kötni, hogy mikor és milyen formában valósítható meg vagy sem, akkor mi lehet helyette. Ezt már lehet és érdemes a testvér születése előtt segíteni, hogy a kritikus helyzetben is működhessen, és ne bepisiléssel, vagy egyéb tünettel jelezze igényét a szülői gondoskodásra, bár még olyan kicsi, hogy ezek a testbeszédek is bele tartoznak a kommunikációba. Segítheti azzal is, ha már most arra készíti, hogy sok feladat lesz a kicsivel, amiben ő is segíthet. Ha részese lehet annak a kommunikációnak ami a kicsi és az anya között zajlik, amikor ő ennek szükségét érzi, csökkenthető (nem szűnik meg) ez a féltékenység. Ha segítséget kap, érdemes úgy élni vele, hogy ne mindig a nagy legyen "elküldve" a nagymamához, hanem a nagymamai segítséget ön "szabályozza" úgy, hogy például a háztartás, vagy a főzés, stb. helyzetbe segítsenek be, akár úgy, hogy oda jönnek.
A pozitív viselkedés és érzelemkifejezés megerősítése szintén fontos, így ha ez történik, például puszilgatja a kicsit, akkor abba is érdemes bevonni, ő ia kapjon és adjon mindenkinek puszit és örömérzést. Ha Ön rá tud hangolódni érzelmileg arra, hogy jól ellesznek hárman, csökkenthető az aggodalom, és így könnyebb kreatívan megoldani egy helyzetet.
Ha bármi probléma adódna, érdemes egy személyes konzultációt kérni egy szakembertől.
Üdvözlettel,
Gyebnár Viktória
Svábhegyi Gyógyintéet
www.svabhegy.eu
