Gyógyszerszedés vesebetegség esetén

A vese fő funkciója a szervezetünk salakanyagainak kiválasztása. Számos gyógyszernek, illetve azok bomlástermékeinek is ez a sorsa, a vesénk távolítja el a keringésből. Akiknek azonban rosszul működik a veséjük, azoknál kialakulhatnak túladagolási tünetek, mivel nem tud megfelelő mértékben távozni a hatóanyag, és tovább fejti ki a hatását.

Vesekárosodott egyéneknél mérni lehet a károsodás mértékét, mégpedig úgy, hogy a vese által kiválasztott vizeletmennyiséget mérik az orvosok. A kiválasztott vizelet mennyiségének csökkenésével arányosan fog csökkenni a gyógyszer kiválasztása is. Ezek után a gyógyszer dózisának csökkentése vagy a bevételek között eltelt idő növelése biztonságossá teszi a gyógyszer adagolását. Az adagmódosítást azonban csak kezelőorvos teheti meg.

A téma cikkei

10/1 Mit mutat a laboreredmény? - Vesefunkció
10/2 Kik hajlamosak veseelégtelenség kialakulására?
10/3 Gyógyszerek által okozott vesekárosodás
10/4 Az akut veseelégtelenség
10/5 Krónikus veseelégtelenség
10/6 A dialízis formái
10/7 A veseátültetés
10/8 Veseelégtelenség - Milyen betegségekre hajlamosít?
10/9 Gyógyszerszedés vesebetegség esetén
10/10 Diéta krónikus veseelégtelenség esetén

Idős betegek esetén is óvatosan szoktak eljárni az orvosok a gyógyszerek adagolásának beállításakor, ugyanis egészséges időseknél is csökken a vesén átáramló vérmennyiség a szervezet öregedése miatt.

A szervezetük lassabban választja ki a vizeletet, és ezzel lelassul a gyógyszerek kiválasztása is, ami túladagoláshoz is vezethet, amennyiben nem kisebb kezdő adaggal indítja a kezelést az orvos. Ez a kiválasztás csökkenés minden hatóanyagnál más és más mértékben jelentkezik. Legjelentősebb az alábbi hatóanyag csoportoknál:

  • aminoglikozid típusú antibiotikumok (például neomicin, tobramicin, gentamicin, amikacin);
  • egyes vérnyomáscsökkentők (például kaptopril, enalapril, lizinopril, perindopril, ramipril; quinapril);
  • digoxin (szívelégtelenség kezelésére használt szer);
  • egyes vizelethajtók (amilorid, furosemid, hidroklorotiazid, triamteren);
  • amantadin (Parkinson-kór kezelésére);
  • klórpropamid (pszichiátriai tünetek kezelésére);
  • cimetidin, ranitidin (gyomorsav-túltengés kezelésére);
  • lítium (mániás depresszió mániás szakaszának kezelésére).

Elővigyázatosan bánjon az alábbi szerekkel!

Minden vesebetegre jellemző, hogy az alábbi hatóanyagtartalmú gyógyszerek alkalmazásakor fokozottan kell figyelni az adagolásra:

  • Altatókra, nyugtatókra fokozottan érzékenyek a vesebetegek, de ez nem a lassabb kiválasztással függ össze.
  • Véralvadásgátlóknál fokozott a vérzésveszély a csökkent kiválasztás miatt.
  • Nem szteroid típusú gyulladáscsökkentőknél fokozott a gyomorfekély képződés veszélye, a kiválasztás elégtelensége miatt.
  • Spironolakton, amilorid (vizelethajtók): kálium szintje jelentősen megnőhet a vérben.
  • Aminoglikozidok, szulfonamidok, cefalosporinok, meticillin (antibiotikumok): a vesét tovább károsítják, ha nem tudnak megfelelő mértékben kiválasztódni.
  • Hidroklorotiazid (vizelethajtó): gyakran hatástalan vesebetegség esetén.
  • Tetraciklin típusú antibiotikumok veszélyesek vesebetegségben. Vesekárosodást okozhatnak, mivel lebontási folyamatok erősítésével fokozzák a vese terhelését, és a szérum kálium szintjét is megemelik.
  • Nitrofurantoin (antibiotikum): beszűkült vesefunkció esetén erős idegkárosító hatása van.
  • Egyes vérnyomáscsökkentők (például kaptopril, enalapril, lizinopril, perindopril, ramipril, quinapril): a vese által kiválasztott vizeletmennyiséget lényegesen lecsökkentik, ez különösen eleve fennálló vesebetegség esetén igaz.

Dr. Kovács Anikó, gyógyszerészForrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Dr. Kovács Anikó, gyógyszerész

Vesebetegség || Gyógyszerszedés || Vizelet || ||
Vissza az eredeti oldalra