Spondylosis - Mitől és hogyan alakul ki?

A csigolyák közötti porckorong a 30. életévtől kezdve minőségi változást szenved, megváltozik a struktúrája, és a rugalmassága csökken, csigolyameszesedések alakulnak ki. Ezt a stádiumot nevezzük spondylosisnak. De hogyan is alakul ki pontosan, és milyen tényezők siettetik a folyamatot?
A téma cikkei

3/1 Spondylosis - Tünetek és diagnózis
3/2 Spondylosis - Mitől és hogyan alakul ki?
3/3 Spondylosis - Kezelés és megelőzés

A gerinc felépítése

A gerinc a törzs váza, építőegységei a csigolyák. A gerinc a koponyát és a törzset köti össze az alsó végtagjainkkal, miközben stabil csontos támasztékot ad a légzőmozgásokhoz, illetve a hasizmoknak. Az emberré válás és a felegyenesedés során a gerincet terhelő tengelyirányú erő megsokszorozódott; így ennek kompenzálására a gerinc fokozatosan "S" alakú görbületet vett fel: a nyaki és ágyéki gerincszakaszon előreívelő (lordózis), a háti (thorakális vagy dorzális) és kereszt-farokcsonti szakaszon hátraívelő (kifózis) gerincgörbületek alakultak ki.

A gerinc maga egy speciális sokízületi, soktengelyű mozgásrendszeri egység. Kúpszerű mozgásterjedelemmel bír, melyben előre, hátra és oldalirányban történő mozgások mellett a csigolyáknak önálló forgáspont körüli és lap szerinti mozgásai is vannak. 

A csigolyák egymással összekapcsolódva egy csontos csatornát alkotnak, ebben a csontos védőcsatornában fut a gerincvelő, illetve a csigolyákból összeálló idegcsatornákon keresztül lépnek ki az ideggyökök is. Ha a gerincvelőt védő csontos gerinccsatornában bármilyen térszűkítő tényező keletkezik, az gyakran felsővégtagi, alsóvégtagi és vegetatív idegrendszeri beidegzési zavarokkal is jár.

Változások a kor előrehaldtával

Maguk a csigolyák legnagyobb részben a hátsó két kisízületen és a csigolyák teste között elhelyezkedő porckorongon keresztül kapcsolódnak egymáshoz. Felegyenesedett állapotban, a gerincre ható gravitációs erő és a tengely irányú erők ezeket a kapcsolódási pontokat terhelik meg legjobban, így a szervezet korosodásával, elöregedésével egyre gyakoribbá válnak a porckorongot és a kisízületeket érintő betegségek. A porckorong elöregedése folyamán vizet veszít, rugalmassága csökken, így a tengely irányú erőknek kevésbé tud ellenállni. A mindennapi terheléskor, álláskor, üléskor a rugalmas pufferhatása csökken, esetleg meg is szűnik, maga a porckorong összenyomódik, a gerinccsatorna felé kitüremkedhet vagy éppen oldalirányban a gyökcsatorna felé terjedhet; nyomatásos (kompressziós), illetve szűkítéses (sztenózisos) tüneteket okozva.

Ha pihenő helyzetben, fekvéskor a porckorong visszanyeri eredeti magasságát, az oldalirányú kiterjedés csökken, akkor megszűnik a panasz. Ha a kitüremkedés (protrúzió) megmarad, esetleg áttöri a gerincvelőt védő hátsó hosszanti szalagot, akkor kiszakadt (rupturált) porckorongsérv (discus hernia) keletkezhet.

A nyaki gerincszakasz első két csigolyája formailag jelentősen különbözik a többi csigolyától, legyen az nyaki, háti vagy ágyéki csigolya.  Az első nyaki csigolya (atlas) gyűrű formájú, melyben a gerinccsatornában futó gerincvelő mellett oldalt két kisebb csatornában fut a két csigolya (vertebrális) artéria, amelyek a koponyaalapon belépve táplálják a kisagyat, illetve a nagyagy egy részét (ezen csatornák meszes szűkülete okozza az agy vérellátásának romlását, a típusos szédüléses panaszokat).

Gerinccsigolya anatómiai ábra

A 30. életévtől kezdve a csigolyák közötti porckorong minőségi változást szenved, megváltozik a struktúrája, és a komplex fizikai-kémiai változások következtében rugalmassága csökken, rigiditása fokozódik. Ez az úgynevezett porckorongathrophia, vagy más néven discopathia.

A spondylosis kialakulása

A beteg porckoronggal szomszédos csigolyák zárólemezeiben a porckorongatrophia által okozott szegmentális instabilitás stabilizálására fokozott csontképzés jön létre. Ez azt jelenti, hogy a beteg porckorong miatt a szomszédos csigolya mozgástartománya kórosan megnövekszik, így a csigolyák peremein tapadó szalagokat is rongálja, károsítja a tapadás mentén. A tapadás mentén lértejövő mechanikus izgalom hozza létre a csontkinövéseket, a csigolyameszesedéseket. Összefoglalóan ezt a stádiumot nevezzük spondylosisnak.

A porckorong lelapulása a kilépő ideggyökök direkt nyomását eredményezi az azokkal haladó erekkel együtt. Tovább rontja az állapotot, hogy idővel a kilépő ideggyökök védő borítékai, a kemény agyhártya és pókhálóhártya is hegesen megvastagodnak, ami a gyökök rögzítettségét, nyomását tovább fokozza. Mindezekhez társulhat a kisízületek arthrosisa is, ami a gerinccsatorna elülső külső részének szűkületét okozza, ezáltal nemcsak a kilépő ideggyök direkt nyomását, hanem súlyos esetben a gerincvelőt tápláló arteria vertebralis szűkítését is eredményezheti.

Fontos megjegyezni, hogy a gerinc egyes szakaszainak korral járó vagy degeneratív elváltozása egy igen komplex folyamat; ami szakaszonként különböző is. Az ágyéki gerincnél viszonylag jól elkülöníthető porckorong-sérvesedés és sponylosis-spondylarthrosis, míg ez a folyamat a nyaki gerincszakasz esetében egymással nagymértékben összeolvad.

Az sem tisztázott továbbá, hogy ugyanolyan tényezők hatására az egyik betegnél miért alakul ki csupán a porckorong előboltosulása vagy kiszakadása (lágy sérv), másiknál pedig discus protrusio és spondylosis-spondylarthrosis együttesen (kemény sérv) jön létre.

Maga a spondylosis a gerinc bármely szakaszán létrejöhet, leggyakrabban azonban a mozgékonyabb és az intenzívebb terhelésnek kitett részeken jelentkezik, így a nyaki és a deréki gerincszakaszon.

A spondylosisról összegzésként elmondható, hogy egy szinte a teljes népességet érintő, az életkor előrehaladtával mindenképpen jelentkező természetes folyamat, ahol a tünetek jelentkezése egyénenként eltérő. 30 év felett, 40 éves kor környékén már szinte mindenki csigolyáin észlelhetőek a meszesedésre jellemző elváltozások (akár okoz panaszokat, akár nem): csigolyák peremszéli megnyúlásai, vagy csőr- és karomképződések. Ezzel párhuzamosan a csigolyák közötti rés is szűkebbé válik, a porckorong kissé ellapul, és meszesednek a csigolyák közötti szalagok is. Mindez a gerinc érintett szakaszainak a mozgásbeszűkülését eredményezi.

Mitől függ a spondylosis kialakulásának ideje és mértéke?

A spondylosis kialakulásában természetesen örökletes tényezők is szerepet játszanak, de hogy a következményes tünetek milyen formában és mikor jelentkeznek, azt nagymértékben befolyásolja a megfelelő mozgásos életmód vagy éppen annak hiánya; illetve a pszichés környezet rendezettsége.

A spondylosis kialakulását sietteti a nehéz fizikai munka végzése, a gerinc egyoldalú terhelése, tartós ülő- vagy állómunka, a rossz testtartás, a törzsizmok gyengesége, az izomegyensúly megbomlása, korábbi sérülések megléte, egyéb gerincbetegségek (gerincferdülés, Scheuermann-kór, SPA) és anyagcsere-betegségek fennállása is.

A krónikus derékfájás kezelését nem érdemes a kizárólag röntgenképen látottakra alapozni, mert ez a fájdalom nagyon sok esetben krónikus depresszió egyik kísérőjelensége lehet, aminek bizonyítéka, hogy a depresszió gyógyszeres kezelését követően gyakran a derékfájás is elmúlik. Számtalan esetben előfordult már, hogy a larvált depresszióban szenvedő betegek hónapokig járták a különböző orvosi rendelőket és fizioterápiás szolgálatokat lényegi eredmény elérése nélkül.

Mi az a larvált depresszió?

Larvált depresszióról akkor beszélünk, ha a depresszió típusos tünetei viszonylag enyhék, és a betegség szervi okokkal nem magyarázható testi tünetek formájában jelentkezik. Ebben az esetben a sokszor igen intenzív testi tünetek valódi szervi betegség (mozgásszervi betegség!) megtévesztő látszatát keltik.

Dr. Bálint Anita, reumatológus

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Bálint Anita, reumatológus

Spondylosis || Gerinc || Meszesedés || ||
Vissza az eredeti oldalra