Egyetlen fecni akár életet is menthet

Amikor belépünk egy rendelőbe, és elmondjuk a panaszainkat, a „milyen gyógyszereket szed” vagy az „érzékeny-e valamilyen készítményre” mondatok az első kérdések között szoktak szerepelni, amit kezelőorvosunk nekünk szegez. Sajnálatos módon ezen a ponton gyakran megakad a beszélgetés, a hatékony kezelési terv felállítása pedig szertefoszlik.

„Tessék mondani, milyen gyógyszert tetszik szedni?” „Egyet a sárgából reggel, egyet a barna kapszulából délben, egy rózsaszínt este,  3x1-et a pici fehérből, és tegnap még valamit az urológus is felírt...” Az ehhez hasonló – az orvosi rendelőkben gyakran elhangzó – néhány sor két komoly problémára hívja fel a figyelmet:

  1. Egészségügyi állapotuk karbantartásához rengeteg ember számára elengedhetetlen a különböző gyógyhatású készítmények rendszeres alkalmazása.

  2. A kacifántos gyógyszerelnevezések, és az egy időben alkalmazandó pirulák egyre növekvő száma miatt pedig kevesen tudják pontosan megjegyezni, hogy milyen készítményeket használnak nap mint nap.

Dr. Molnár Dóra kardiológussal a kezelést nehezítő tényezőről, és annak megoldási lehetőségéről beszélgettünk:

Miért elengedhetetlen, hogy a kezelőorvos pontos képet kapjon a szedett készítményekről? Mik a legfontosabb adatok, amivel mindegyik orvosnak tisztában kell lennie?

- Egy páciens vizsgálatánál (és nem csak a belgyógyászati jellegű megbetegedések esetén, hanem például műtéti előkészítés, vagy baleset miatti ellátás során is) a korrekt orvosi véleményalkotáshoz szükséges a korábbi betegségek, illetve a közelmúltban készült vizsgálati eredmények (ha vannak) ismerete, a szedett gyógyszerek és táplálékkiegészítők listája. Természetesen elengedhetetlen az is, hogy a páciens tudja, hogy milyen gyógyszerre allergiás, vagy milyen készítményeknek volt korábban mellékhatása.

A vizsgálatokat követően ezeknek az információknak a birtokában lehet dönteni a továbbiakról:

  • Kell-e változtatni az eddigi terápián?
  • Szükséges-e másik gyógyszer alkalmazása?
  • Lehet, hogy nem is kell minden korábbi tabletta szedését folytatni?

Gyakran előfordul, hogy a páciens nem emlékszik az alkalmazott készítmények nevére vagy a szedett mennyiségekre? Hogyan nehezíti meg mindez a kezelést?

- A munkám során, hosszú évek alatt azt figyeltem meg, hogy az embereknek csak kis része tudja pontosan felsorolni, hogy milyen gyógyszert szed. Van akinek „lányos zavarában” nem jut eszébe semmi, és van, aki betegségei okán nem képes megjegyezni a pirulák neveit. Sokan készítenek valamiféle listát, mert tudják, hogy ez egy fontos dolog, de ez a felsorolás sem tartalmaz gyakran elég adatot. A listán legtöbbször nem szerepel a pontos adagolás - hány mg-os a tabletta, mikor veszi be a beteg. (Például a vérnyomás beállítása sokkal hatékonyabb ennek ismeretében: sokszor elegendő csak a tabletta bevételének időpontját megváltoztatni.)

A másik probléma: szinte mindig kiderül, hogy valami lemaradt a listáról. (A korábbi példára visszatérve: recept nélkül kapható - mozgásszervi panaszok miatt gyakran szedett - gyulladáscsökkentő tabletták is befolyásolhatják a vérnyomásgyógyszerek hatékonyságát, ezért lehetséges, hogy a „rendetlenné” váló vérnyomás esetén nem újabb vérnyomáscsökkentő kellene, hanem másik fájdalomcsillapító.)

Információ = Idő!
Nagyon fontos lehet egy baleset, egy sürgős műtét vagy akár egy foghúzás kapcsán az ellátásra szoruló ember és az egészségügyi személyzet számára egyaránt, hogy például szed-e „vérhígítót” a beteg.

Vérzésveszély esetén jelentős különbségek lehetnek a tennivalókban, attól függően, hogy melyik véralvadásgátló terápiában részesült a beteg. Természetesen számtalan példát lehetne felhozni sokféle betegségre és gyógyszercsoportra vonatkozóan, de kicsit lesarkítva a lényeg: információ = idő!

Egy új terápia rendelésénél azért fontos a többi gyógyszer ismerete, mert ezek egymással kölcsönhatásba lépve, nem kívánatos mellékhatásokat okozhatnak. (Például: a bőrgyógyásznak is ismernie kell a szívgyógyszereket, mert bizonyos gombásodás elleni készítmények növelhetik a szívritmuszavar kialakulásának veszélyét.)

Mi jelenthetne megoldást ezekre a problémákra?

Legyen mindig aktualizálva!
Nagyon fontos a lista naprakészen tartása! Időről időre nézze át, és szükség esetén készítsen új táblázatot!

- Egy kis cédula a tárcában - egy pontos hatóanyagtartalmat, és szedési gyakoriságot is feltüntető táblázat - életet is menthet. A lista sok esetben értékes időt spórolhat akár a sürgősségi ellátás során, akár a rendelőkben, valamint a várakozási időt is lecsökkentheti. Ha az orvos elegendő információ birtokában van, akkor gyorsabb és hatékonyabb kezelésben részesülhet a beteg.

Nem beszélve egy vészhelyzetről vagy amikor a beteg nincs eszméleténél...

- Mivel sok olyan helyzet van, amikor a beteg nem képes ezeket az információkat átadni az egészségügyi személyzetnek, fontos a hozzátartozók felelőssége is. Ha magunk elkészítjük a megfelelő listát szüleink, nagyszüleink számára, ezzel nagyobb biztonságban tudhatjuk szeretteinket.

Egy ilyen cédulának lehet létjogosultsága az EESZT bevezetése után is?

- Az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) széles körben biztosíthat információkat magánszemélyeknek és a szakembereknek egyaránt - az egészségügyi szolgáltatók egymással történő kommunikációja várhatóan javulni fog általa. Az internet használata azonban egyelőre a lakosság körében még messze nem 100%-os, és a világháló hozzáférhetősége sem mindig tökéletes, egy esetleges áramszünetről már nem is beszélve. A mentős, gyógyszeres táska vagy rendelői gyógyszerszekrény kulcsa viszont minden fenti körülménytől függetlenül rendelkezésre áll, így a saját készítésű gyógyszerlista segítségével a szakszerű ellátás bármilyen helyzetben haladéktalanul elkezdhető.

„Majd én tudom, hogy miből, mikor és mennyit!”
Tapasztalatai alapján a kezelt betegek hány százaléka tartja be az orvosi utasításokat, amikor a gyógyszerek adagolásáról van szó? Mennyire jellemző, hogy a beteg önhatalmúlag dönt, és felülbírálja az orvosi utasítást?

- Nem vezettem statisztikát, de tapasztalatom szerint a betegek gyakran nem követik pontosan az orvosi tanácsokat. A páciensek a gyógyszerek túlzottnak vagy elégtelennek vélt hatása esetén sokszor csökkentik vagy emelik a dózist, néha el is hagyják a nem szimpatikus tablettákat. Előfordul az is, hogy az egyik rendelésen kapott gyógyszert a másik rendelésen felírt gyógyszerrel nem meri együtt szedni a beteg, kiváltás után elolvassa a tájékoztatókat, és saját maga eldönti, hogy számára melyik a fontosabb.

Milyen veszélyeknek teszik ki ezek az emberek magukat?

- A terápia önkényes módosítása komoly bajt okozhat. Egy példa: vérrögösödés gátló gyógyszerek esetén az adag önkényes módosítása vagy elhagyása életveszélyes állapot kialakulásához vezethet.

Megtörtént eset: Egy korábban koszorúér-tágítást, és sztent (érbe helyezett gyűrű) beültetést kiállott beteg kisebb véraláfutástól megijedve elhagyta a vérlemezkék összecsapódását gátló gyógyszert, így a koszorúér bezáródott, amely akár halálos szívinfarktust is okozhatott volna. Szerencsére a mellkasi fájdalom miatt hívott mentő időben érkezett, a szívcentrumban ismételt koszorúértágítással meg lehetett előzni a nagyobb baj kialakulását.

Gyógyszerszedéssel kapcsolatos probléma esetén először mindig a háziorvossal kell konzultálni - aki a páciens minden baját ismeri -, illetve szükség esetén a szakorvossal is fel kell venni a kapcsolatot.

Forrás: WEBBeteg
V. M.
Orvos szakértő: Dr. Molnár Dóra, kardiológus, belgyógyász

Orvos || Beteg || Jegyzet || Éltementő ||
Vissza az eredeti oldalra