Táplálásterápia daganatos megbetegedések esetén

Daganatos megbetegedés esetén sokszor az első, legszembetűnőbb jel a testtömeg csökkenése, amelynek oka a szervezet tápanyagszükségletének és tápanyag-felhasználásának megváltozása. Az alultápláltság a betegek felénél már a diagnózis felállításakor fennáll, a betegség előrehaladásával pedig az arány szinte törvényszerűen emelkedik.

A klinikai táplálásterápia célja, hogy fenntartsák, illetve javítsák a beteg tápláltsági állapotát, emellett növeljék a daganatellenes kezelések hatékonyságát, és a gyógyulási esélyeket. A tumoros betegek táplálásterápiáját befolyásolja, hogy a daganat elhelyezkedése érinti-e az emésztőrendszer egy vagy több szervét, ugyanakkor az alultápláltság egyformán minden rákos megbetegedés során előfordulhat.

A fogyást okozhatja az étvágytalanság, ételundor, a megváltozott ízérzékelés, hányás, hasmenés, fájdalom, a nyelési nehezítettség, a betegségtől való félelem okozta stressz, depresszió, és a kezelések mellékhatásai. A legkisebb mértékű fogyás is befolyással van a kezelés kimenetelére, gyengíti a szervezetet, csökken a létfontosságú szervek működése, gyengül a védekezőképesség.

A tápszerek a felépülést támogatják

A speciális tápszerek daganatos betegeknél segítik az eredeti testtömeg megtartását, vagy a további fogyás megállítását. Segítségükkel kiegészíthető az egyoldalú, hiányos kalória- és tápanyagbevitel, emellett segítik a sebgyógyulást és a fertőzések elleni védekezést, javítják a beteg általános közérzetét és erőnlétét, csökkenthetik a kezelések mellékhatásait, így eredményesebbé válik a kemoterápia és a sugárterápia. Ha a korábban kedvelt ételek elfogyasztása gondot okoz, akkor a gyógytápszerekkel könnyen fogyasztható formában vihető be a fokozott szükségletnek megfelelő energia-, tápanyag-, vitamin-, ásványi anyag- és folyadék.

 A téma cikkei

6/1 A mesterséges táplálás típusai
6/2 Mit kell tudni a táplálásterápiákról?
6/3 Gyógytápszerekkel az alultápláltság ellen
6/4 Idősellátás - Mikor válik szükségessé a táplálásterápia?
6/5 Táplálásterápia a daganatos megbetegedések esetén
6/6 Táplálásterápia csecsemő- és kisgyermekkorban

Milyen mennyiségű és összetételű tápszerre lehet szükség?

A tápszerek adását és a szükséges mennyiséget a kezelő csapat (táplálási munkacsoport: orvos, nővér, dietetikus, gyógyszerész) határozza meg a beteg tápláltsági állapotának szűrése után. Általában 2000 kcal (25-30 kcal/ttkg) a napi energia-beviteli mennyiség, alultápláltság esetén 35 kcal/ttkg.

Magas a zsír- és fehérjetartalom, aminosavak közül kiemelt a glutamin (elősegíti a nyálkahártya regenerációt, növeli az izomtömeget) és arginin mennyisége, zsírsavak közül pedig az omega-6 és omega-3 zsírsavak mennyisége 6:1 arányban (gyulladáscsökkentő hatás). A tápszerek laktózmentesek. Tápanyagtartalmukat az esetleges kísérőbetegségek függvényében módosítani szükséges, például cukorbetegség, glükózintolerancia, csökkent veseműködés stb. esetén.

A vitaminok és ásványi anyagok mennyisége daganatos betegeknél megegyezik az egészségesek számára ajánlott napi mennyiségekkel, magasabb dózisra az eddigi kutatások alapján nincs szükség.

Bővebben Rákos betegek táplálkozása

Hogyan történik a táplálás?

Amennyiben a beteg képes az önálló étkezésre, úgy mindenképpen a szájon keresztüli táplálást kell előnyben részesíteni. A tápszerek iható folyadék vagy krémes állag formájában fogyaszthatóak. Ezeknek a tápszereknek az energiasűrűsége 1,5-2 kcal/ml, tápanyagtartalmuk kiegyensúlyozott. Diétás tanácsadás formájában tájékoztatják a betegeket, hogy a tápszereket mikor és hogyan fogyasszák el, mennyi folyadékot igyanak mellé.

Daganatos betegeknél is jelentkezhetnek olyan problémák, amelyek miatt a szájon keresztül történő táplálékfogyasztás akadályozott. Ez lehet nyelési nehezítettség, nyálkahártya-gyulladás, a tápcsatorna felső szakaszán lévő tumor, vagy műtét, illetve kezelés körüli időszak alatti táplálás miatt. Ilyenkor enterális táplálásra kerül sor, mely során az orron vagy a hasfalon (PEG, PEJ) át a gyomorba vagy vékonybélbe vezetett szondán keresztül történik a táplálás. Ha előre láthatóan hosszabb ideig szükséges a táplálás (minimum 3-4 hét), akkor általában a PEG az előnyösebb.

Az esetek egy részében mentesíteni kell a teljes tápcsatornát a táplálékemésztés és felszívódás alól, ilyenkor centrális vagy perifériás vénába történik a tápanyagok bevezetése többcsatornás katéteren keresztül, ezt nevezik parenterális táplálásnak. 1-2 napra alkalmazható a perifériás táplálás, hosszabb időre centrális vénába történik a katéter behelyezése. Minden egyes esetben mérlegelni kell ezt a táplálási módot a mellékhatások magas kockázata miatt, és törekedni kell minél hamarabb visszatérni a korábbi táplálásra.

A daganatos betegek számára létfontosságú, hogy szervezetük jól táplált legyen, hiszen csak így tudja felvenni a harcot a betegséggel szemben. A kezelőszemélyzet és a hozzátartozók gondos ápolása, támogatása elengedhetetlen ebben a nehéz küzdelemben.

Irinyi-Barta Tünde
Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Irinyi-Barta Tünde, okleveles táplálkozástudományi szakértő

Táplálásterápia || Daganatos megbetegedések || Daganatellenes terápiák || ||
Vissza az eredeti oldalra