Cukorbetegség - Átcsoportosítható-e az étkezések szénhidráttartalma?

Átcsoportosítható-e az előzetesen egyeztetett (ajánlott) szénhidráttartalom az egyes étkezések között? A cukorbetegség meghatározó vonása, hogy az étkezéseket követő inzulinelválasztás elégtelen vagy hiányzik: a táplálékból felszívódó szénhidrát jelentős vércukorszint-emelkedést okoz(hat).

Ennek elkerülését szolgálja többek között a megfelelő, a napszakos inzulinérzékenységet is figyelembe vevő étrend. Ahhoz, hogy ez utóbbi pontos szerepét megérthessük, ismernünk kell az inzulinszekréció folyamatát és az inzulinérzékenységet befolyásoló tényezőket.

A cukorbetegség figyelmeztető jelei
Becslések szerint minden cukor-betegre legalább egy ember jut, akinél már kialakult a betegség, de nincsenek tünetei, ezért nem is tud róla. A cukorbetegség legjellemzőbb tünetei

Inzulinelválasztás a szervezetben folyamatosan zajlik, egészséges emberben naponta átlagosan 40 egység (E) termelődik, és egy része alacsony koncentrációban, egyenletesen jut a véráramba – ez a 0,35- 0,80 E/testsúlykg mennyiségű ún. bazális vagy nyugalmi szekréció –, másik része az étkezésekhez igazodóan periodikusan kerül a vérkeringésbe.

Ez utóbbit étkezési többletinzulinnak nevezzük, amely a napi inzulinszükséglet mintegy felét képezi.

Hatásának korai vagy gyors fázisa az étkezés kezdetétől 67 számított 3-5 percen belül jelentkezik és 30 percig tart, az ezt követő második vagy késői szakasz időtartama további 30–120 perc. A termelődő mennyiség arányos a felszívódó szénhidrát mennyiségével (emellett egyes fehérjeösszetevők, aminosavak is befolyásolják).

Mit mutat meg a GI?
A GI-ből arra tudunk következtetni, hogy milyen gyorsan szívódik fel az adott ételekből a szénhidrát. A vizsgált élelmiszer 50 g szénhidrátot tartalmazó mennyiségének elfogyasztását követő vércukorszint-emelkedést egy referenciához viszonyítják, s az érték 0 és 100 közé esik.
Szénhidrátok és a glikémiás index

A szénhidrát-anyagcsere szabályozásában az inzulin mellett két másik, elsődlegesen ilyen feladatot betöltő hormon, a glukagon és a mai ismereteink szerint kisebb jelentőségű amilin is részt vesz. Ismert továbbá néhány olyan hormon is, amelyek más elsődleges hatásaik mellett a vércukorszint szabályozásában is szerepet játszanak. Ezek – a növekedési hormon, a mellékvesekéreg (az ún. glukokortikoidok) és a mellékvesevelő hormonjai (az adrenalin és a noradrenalin) – a vércukorszintet emelik.

Szerepük az ún. ellenreguláció, a kívánatosnál nagyobb vércukoreséssel szembeni védelem biztosítása.

Támadáspontjuk összetett mechanizmusú. Gátolják az inzulin elválasztását, a zsír- és izomszövet cukorfelvételét, valamint fokozzák a máj cukorkibocsátását.

Stresszhelyzetekben e hormonok termelődése fokozódik, és említett hatásuk megelőző vércukoreséstől függetlenül is érvényesül, emelkedett vércukorszintet okozva.

Az étkezési többletinzulin elválasztása hármas élettani feladatot tölt be: segíti a „perifériás” szövetek, elsősorban a zsírés izomszövet cukorhasznosítását (azaz cukorfelvételét), a máj- és izomszövet keményítőraktárainak feltöltését, valamint gátolja a glukagon termelését. 1-es típusú cukorbetegségben az inzulintermelés hiányzik, így hiányzik az étkezési többletinzulin elválasztása is. Az utóbbi károsodása (késői, elhúzódóan lezajló és az egészségesekéhez képest kisebb csúcsmennyiséget eredményező inzulinkibocsátás) a 2-es típusú cukorbetegségnek is egyik legkorábbi jellemzője.

Hogyan történhet az inzulin pótlása?

Az inzulin pótlása kívülről bejuttatott inzulinnal, illetve helyreállítása gyógyszerekkel serkentve a szénhidrátanyagcsere rendezését célozza. A gyógyszeres lehetőségek hatása azonban korlátozott. Ennek egyik oka az inzulinérzékenység – az említett hormonok napszakos elválasztásában mutatkozó ingadozás következményeként létrejövő – változása (hajnalban és reggel a legkisebb, délben a legnagyobb), a másik oka, hogy az adott inzulin vagy gyógyszer mennyiségét meghatározott, a beteggel előzetesen egyeztetett alkalmankénti szénhidrátbevitelhez igazítják.

Rendszerint három fő- és két-három köztes étkezést alkalmaznak (a főétkezések esetében nagyobb, a köztes étkezések – tízórai, uzsonna, pótvacsora – esetében alacsonyabb alkalmankénti szénhidráttartalommal), bár újabb kezelési rendszerekben (pl. ultragyors hatású inzulinanalógok vagy ún. étkezési vércukorszint-szabályozó tabletták alkalmazásakor) a köztes étkezések el is hagyhatók.

A labilis anyagcseréjű, az inzulinhatást érintő kis változásokra is érzékeny betegeken, az egyes étkezéseken belül néha a „lassú felszívódású” (ún. kolloid szénhidrátok, pl. kenyérfélék, péksütemények) és „gyors felszívódású” (ún. krisztalloid vagy elemi állapotú szénhidrátok, pl. gyümölcsök, tejtermékek) egyes étkezéseken belüli arányát is meg kell határozni, sőt, a szokásos hat helyett akár hét vagy nyolc étkezés beállítására is kényszerülhetünk.

Az egyes ételféleségek glikémiás indexének figyelembevétele az étrend összeállításakor szintén a szükséges mértékű étkezési többletinzulin-elválasztás biztosítását szolgálja. Mindezek magyarázzák, miért nem lehet az egyes étkezések szénhidráttartalmát összevonni és több különböző alkalom helyett egyszerre elfogyasztani, vagy – ami betegekkel folytatott beszélgetésekben ugyancsak gyakran elhangzó igény – miért nem szerencsés az egyes étkezéseket felcserélni, pl. ebédre csak „snacket”, uzsonnányi kis étkezést beiktatni, s a köztes étkezés idejében nagyobb mennyiségű szénhidrátot fogyasztani.

Funkcionális inzulinkezelési rendszerekben, közel 24 órás hatású, analóg, bázisinzulint használó rendszer esetén van lehetőség, az étkezések szabadabb időbeli eltolására, szénhidráttartalmuk kis változtatására. A fő- és köztes étkezések felcserélését, vagy több étkezés összevonását, azonban e rendszerek sem tudják biztosítani. A megoldást talán a vércukorszint változását észlelő, és az inzulint ehhez igazodóan, zárt rendszerben adagoló eszköz, a hordozható „mesterséges hasnyálmirigy” jelentheti, ilyen készülék azonban ez idő szerint nincs forgalomban.

 Dr. Baranyi Éva, Dr. Winkler Gábor: Cukorbetegség

Dr. Baranyi Éva, Dr. Winkler Gábor: Cukorbetegség könyvborítóA kiadvány fülszövege: " Melyek a cukorbetegség fő típusai? Mi okozza a cukorbetegséget? Megelőzhető, illetve elkerülhető-e a cukorbetegség? Mi a táplálkozási piramis, és mi a jelentősége? Mit jelent a cukorbetegség "komplex kezelése"? Miért szükséges a vércukor önellenőrzés? Milyen gyakran mérjen vércukrot a cukorbeteg? Hogyan előzhetők meg a cukorbetegség szövődményei? Hol gondozzák a cukorbeteg terhest? A diabetológus-belgyógyász szerzőpáros ilyen és ehhez hasonló, a gyakorló cukorbeteg mindennapjai során leggyakrabban felmerülő kérdéseit gyűjtötte össze a kötetben. Ajánljuk a könyvet azoknak a cukorbetegségben szenvedőknek, akik többet szeretnének tudni a betegségükről és tudatosan kívánják a szükséges lépéseket végezni a cukorháztartás tartós egyensúlya és a jobb életminőség érdekében."
Szerző(k) - Dr. Baranyi Éva, Dr. Winkler Gábor
Szakmai lektor: Dr. Hidvégi Tibor
Felelős szerkesztő: Dr. Igazvölgyi Katalin
Felelős kiadó és főszerkesztő: Dr. Böszörményi Nagy Klára
Tipográfia és borítóterv: Németh János
SpringMed Kiadó, 2007, 208 oldal
Látogasson el a kiadó
honlapjára és böngésszen a könyvek között
www.springmed.hu 

A könyvet itt tudja megrendelni

(Springmed)

Cukorbetegség || Vércukorszint || Szénhidrát || Inzulin ||
Vissza az eredeti oldalra