A cukorbetegek étkezési rendszere - Gyakorlati tanácsok

Szükséges-e a cukorbetegnek kötött étkezési rendszert alkalmaznia? Megoldható-e az étkezési rendszer esetenkénti módosítása?

Egészséges anyagcseréjű személyek – ha azt más betegség nem korlátozza – akkor és azt fogyaszthatnak, amire gusztusuk támad.

A táplálékból felszívódó szénhidrátok vércukoremelő hatását az inzulintermelés fokozódása ellensúlyozza, ami megakadályozza az élettani határokat meghaladó vércukor- emelkedés kialakulását. Cukorbetegek esetében ez a kompenzáló szabályozás nem, vagy elégtelenül működik. Az étrend szénhidráttartalmát tehát úgy kell megválasztani, hogy annak szokásos vércukoremelőhatása az alkalmazott kezelés mellett tervezhető, kiszámítható legyen.

A szénhidrátmennyiség meghatározása

Ezt a kiszámíthatóságot szolgálja a napi összes, valamint az egyes étkezésekre elosztott szénhidrátmennyiség meghatározása, fő- és köztes étkezések beiktatása az étrendbe, a labilis anyagcseréjű betegeknél a gyorsan és lassan felszívódó szénhidrátok egy-egy étkezésen belüli arányának megtervezése, az ételek glikémiás indexének figyelembevétele is.

Mit mutat meg a GI?

A GI-ből arra tudunk következtetni, hogy milyen gyorsan szívódik fel az adott ételekből a szénhidrát. A vizsgált élelmiszer 50 g szénhidrátot tartalmazó mennyiségének elfogyasztását követő vércukorszint-emelkedést egy referenciához viszonyítják, s az érték 0 és 100 közé esik. Pontosan megítélni a GI alapján azt, hogy időben mikor van a csúcson a vércukorérték nem lehet, csak az adott ételekt kategóriákba lehet besorolni, hogy gyorsan, közepesen vagy lassan éri el a vércukor a csúcsot.
Szénhidrátok és a glikémiás index

Különösen fontos e szempontok figyelembevétele az életmódkezelést folytató (2-es típusú) cukorbetegeknél, akik még nem szorulnak vércukorcsökkentőgyógyszerek szedésére, illetve tablettás vércukorcsökkentőket szedőknél, ahol a tabletta adagjának változtatásával rendszerint nem biztosítható az alkalmazkodás az étrend eltéréseihez. „Konvencionális” inzulinterápia alatt álló, azaz napjában kétszer inzulint kapó betegeknél sincs mód különösebb étrendi 64 szabadság alkalmazására. Más a helyzet az „intenzív inzulinkezelésben” részesülőkön.

Ilyenkor a napi 3 vagy több inzulininjekció alkalmankénti adagja a mért vércukorszint és fizikai aktivitás függvényében változtatható, s ez elvi lehetőséget kínál az étrend szénhidráttartalmának bizonyos változtatására. Ezen elvi lehetőség ellenére, az esetek többségében mégsem tanácsos az étkezések szénhidráttartalmát esetről esetre változtatni. Ennek több oka van. A vércukorszint alakulását több tényezőbefolyásolja, s ezeknek csak egyike a táplálékkal bejutó szénhidrátmennyiség.

A vércukorszintet módosító hatások

A további módosító hatások közé tartozik reproduktív korú nők menstruációs ciklusa, a napi fizikai tevékenység alakulása, az időjárási frontok hatása, az ismétlődőpszichés megterhelés, a stresszhatások elszenvedése, az inzulininjekció beadásának helye.

A cukorbetegség tünetei

A 2-es típusú cukorbetegség első tünetei ártalmatlannak tűnnek, sőt előfordulhat, hogy a már évek óta 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő nem is tud róluk.
A cukorbetegség tünetei

Minél több befolyásoló tényezőhatása érvényesül egyidejűleg annál nehezebb kiszámítani az együttes következményüket.

A kezelőorvos a legtöbbször ezért úgy jár el, hogy az optimális anyagcserekontroll tekintetében kellően motivált, jól edukált (azaz a betegséggel és kezelésének részleteivel tisztában lévő) betegnek az életvezetését, az elfoglaltságait és a kívánságait is figyelembe vevő, tól-ig étkezésenkénti szénhidrátmennyiségeket, és az ezeknek megfelelő inzulinadagokat határoz meg.

A vércukor önellenőrzése segítségével étkezések előtt meghatározott vércukorszint, a következő napszakban várható elfoglaltság (fizikai aktivitás), valamint az esedékes étkezés várható szénhidráttartalma alapján döntheti el a választandó inzulinmennyiséget.

Diabétesz teszt

Még nem teljesen tisztázott, hogy miért alakul ki 2-es típusú cukorbetegség egyes embereknél, ám a fő rizikótényezők egyértelműek.
A diabétesz teszt kitöltése

További segítséget jelenthet analóg, ultragyors hatású inzulinok alkalmazásával történő kezelési rendszer beállítása, mert e készítmények, gyors hatáskezdetük révén, a hagyományos gyorshatású készítményeknél erélyesebben gátolják magas étkezés utáni vércukorszint kialakulását. A legteljesebb étrendi szabadság az ún. funkcionális inzulinkezeléssel biztosítható, ami azonban a beteg részéről jóval nagyobb odafigyelést, igen gyakori vércukorméréseket, és akár napjában többször alkalmazott kis, korrekciós inzulindózisok alkalmazását teszi szükségessé.

A fizikai aktivitás hatása az inzulinszükségletre

Meg kell figyelnie, hogy a napi elfoglaltsággal járó szokásos tevékenységek (pl. bevásárlás, függöny fel- és levétel, gyermek bölcsödébe, óvodába kísérése, fél-egy óra játszótéri elfoglaltság, szabadidősport, kirándulás stb.) milyen mértékű és tartamú változást okoznak az inzulinszükségletben, hogy az esedékes inzulinadagokat ennek figyelembevételével módosíthassa.

Amint tehát ezen áttekintésből látható, az esetek túlnyomó többségében inkább „kötött” étrendet alkalmaznak. Ez a megkötöttség azonban tág határok között mozog, hiszen csak az egyes étkezések szénhidrát- és energiamennyiségére teszünk javaslatot, azon belül egyes ételféleségek igen széles körben szabadon fogyaszthatók. A kérdéskör lezárásaként fel kell hívnunk a figyelmet egy viszonylag gyakori tévedésre. Az érintettek egy része úgy gondolja, hogy egy-egy nagyobb vacsora vagy ebéd kedvéért „elspórolja” a tízórait vagy uzsonnát, annak szénhidráttartalmát a „főétkezéshez csapva”.

Ez a gyakorlat kétirányú hiba lehetőségét rejti magában.

Egyrészt, a kihagyott köztes étkezés idején – az alkalmazott kezelési rendszertől függően – vércukoresés alakulhat ki, másrészt a megemelt szénhidráttartalmú ebéd vagy vacsora a nem ehhez kalkulált inzulinadag miatt, magas és elhúzódó étkezés utáni vércukorszintet eredményezhet.

Minden étrendi változtatáshoz azt javasoljuk, kérjék ki a kezelő/gondozó orvos tanácsát és/vagy a kérdésben jártas dietetikus segítségét, hogy az étkezés inkább öröm, mint kötöttség és gond legyen.

Dr. Baranyi Éva, Dr. Winkler Gábor: Cukorbetegség

Dr. Baranyi Éva, Dr. Winkler Gábor: Cukorbetegség könyvborítóA kiadvány fülszövege: " Melyek a cukorbetegség fő típusai? Mi okozza a cukorbetegséget? Megelőzhető, illetve elkerülhető-e a cukorbetegség? Mi a táplálkozási piramis, és mi a jelentősége? Mit jelent a cukorbetegség "komplex kezelése"? Miért szükséges a vércukor önellenőrzés? Milyen gyakran mérjen vércukrot a cukorbeteg? Hogyan előzhetők meg a cukorbetegség szövődményei? Hol gondozzák a cukorbeteg terhest? A diabetológus-belgyógyász szerzőpáros ilyen és ehhez hasonló, a gyakorló cukorbeteg mindennapjai során leggyakrabban felmerülő kérdéseit gyűjtötte össze a kötetben. Ajánljuk a könyvet azoknak a cukorbetegségben szenvedőknek, akik többet szeretnének tudni a betegségükről és tudatosan kívánják a szükséges lépéseket végezni a cukorháztartás tartós egyensúlya és a jobb életminőség érdekében."
Szerző(k) - Dr. Baranyi Éva, Dr. Winkler Gábor
Szakmai lektor: Dr. Hidvégi Tibor
Felelős szerkesztő: Dr. Igazvölgyi Katalin
Felelős kiadó és főszerkesztő: Dr. Böszörményi Nagy Klára
Tipográfia és borítóterv: Németh János
SpringMed Kiadó, 2007, 208 oldal
Látogasson el a kiadó
honlapjára és böngésszen a könyvek között
www.springmed.hu 

A könyvet itt tudja megrendelni

(Springmed)

Cukorbetegség || Szénhidrát || Vércukorszint || Inzulin ||
Vissza az eredeti oldalra