A dopping beelőz - Éremátadás csak 2020-ban
megjelent:
Egy vezető sporttudományi szakember azt javasolja, hogy a Londoni Olimpiai Játékokon nyert érmeket 2020-ig ne adják át, mert a teszteket végzők csak évekkel később bizonyosodhatnak meg róla, hogy a sportolók nem doppingoltak.
A doppingoló sportolók olyan szerek előnyeit élvezhetik, melyek ma még nem kimutathatók.
A retrospektív tesztelési eljárást korábban is sikerrel alkalmazták. Az egyik legjelentősebb eset a 2008-as Pekingi Olimpián volt, amikor az aranyérmes bahreini Rashid Ramzit megfosztották érmétől 2009 novemberében, a játékokat követően egy évvel.
Chris Cooper, az Essexi Egyetem biokémia professzora, a potenciálisan „megfelelő” gyógyszerek fejlesztésére felhasznált doppingoló atlétákra is figyelmeztet, mivel a gyógyszergyárak gyógyszerújdonságait alkalmazzák.
| Az olimpiai csalások története |
| 1904: Thomas Hicks - A Nagy Britanniában született amerikai atléta megnyerte az 1904-ben rendezett St. louisi maratont, de ez csak úgy sikerült neki, hogy az edzője bradyt és sztrichnint adott neki. 1968: Hans-Gunnar Liljenwall - A svéd volt az első olyan versenyző, akinek pozitív lett a teszteredménye teljesítményfokozó drogokra. Alkoholhasználat miatt vesztette el a pentatlonban szerzett aranyérmét. 1986: Andreas Krieger - A súlylökő Heidi Krieger egyike volt a számos kelet-német atlétanőknek, akik szteroiddal doppingoltak. 1997-ben átoperálták férfivá. 1988: Ben Johnson - Három nappal a százméteres világrekord megdöntése után Szöulban, a sprinternek pozitív lett a tesztje egy anabolikus szteroidra, a stanozololra. 2000: Marion Jones - Az amerikai sprinter és távolugró három aranyat és két bronzérmet nyert Sydneyben, de mindet elvették tőle, miután bevallotta, hogy szteroidokat szedett. |
Azt mondta, hogy a vérdopping, a csalás egyik formája, állítólag népszerű a Tour de France biciklisták körében. Már régóta vonzza a gyógyszergyártókat a test vörösvérsejt számának mesterséges növelésére fejlesztett gyógyszer, amelynek a leukémia és más daganatos betegségek kezelésében is jelentősége van. A vörösvértestképző eritropoetin különös jelentőségű az atléták állóképességének növelése szempontjából. A testben normál körülmények között csak hypoxia esetén fokozódik a termelése, ezért hasznosak a magashegységi edzőtáborok.
A tudósok csak mostanában fejlesztettek ki teszteket a mesterséges eritropoetin kimutatására, amelynek használatát különösen nehéz bebizonyítani amiatt, hogy természetes körülmények között is előfordul a szervezetben. „A nagy gyógyszergyártó cégek érdekeltek a mesterséges eritropoetin készítmények kifejlesztésében. Új módszereket, molekulákat hoznak létre a vörösvértest szám növelésére”- mondta Cooper professzor.
A sportolóknak nincs elég pénzük arra, hogy maguk számára fejlesszék ki ezeket a szereket, amelyek akár egy milliárd fontba is kerülhetnek, ám a gyógyszergyártó cégeknek van. Ezek a cégek nem csak a doppingolók érdekeit veszik figyelembe és számukra nem csak a sportolók a célfelhasználók, ám ennek ellenére az újonnan kifejlesztett szerekkel, sokkal hamarabb doppingolnak, mielőtt bármilyen hatékony teszttel kimutathatóak lennének. Nem valószínű, hogy az atléták a jelenlegi olimpiai játékokon csalnának, mert már jóval előtte doppingolnak. De lehet, hogy erre csak évekkel később jönnek rá a szakemberek.
Cooper professzor szkeptikus nagyon sok tiltott szer teljesítményfokozó hatását illetően, melyek legtöbbjét eredetileg egészségügyi problémák kezelésére használják. „Nincs bizonyíték, ami azt igazolná, hogy valami, ami egy beteg ember állapotát javítja, használni fog egy átlagember normál teljesítményének átlagon felülire fokozásánál - állapította meg Cooper.” Ezek használhatóak arra, hogy egészséges legyen az egyén, de arra nem alkalmasak, hogy szupernormális képességekkel ruházzanak fel valakit.”
Egy másik szakember a komoly figyelmeztetéssel élt: „aki Londonba jön és csalni próbál, azt elkapjuk.”
A vérmintákat nem csupán kétszáz tiltott anyagra tesztelik, hanem olyanokra is megvizsgálják, amelyekkel korábban nem találkoztak.
(Forrás: drportal.hu)
