Halál - Fájdalom és bűntudat

Medizóna
megjelent:

Fájdalom és bűntudat: ez a két érzés keveredik a hozzátartozóját elvesztő emberben. Gyászolunk, megpróbáljuk feldolgozni a veszteséget, sokszor úgy, hogy nem igazán vagyunk tisztában, hogyan kellene viselkednünk azzal, akit vigasztalni próbálunk, vagy aki minket vigasztal.

S bár a halálról gyakran esik szó, ám ez még nem ad valódi segítséget ahhoz, hogy kialakíthassuk az elvesztés 21. századi kultúráját. Szakértővel beszélgettünk. Félünk az elmúlástól.

Halálfélelmünk

mértékének megbecsülésére Sigmund Freud megfogalmazása manapság is útmutató lehet, miszerint, az „normális”, ha akkor gondolunk az elmúlásra, amikor annak van apropója. Riskó Ágnes klinikai szakpszichológus tapasztalatai szerint ma is az lenne a megnyugtató – s ez a gyerek, a fiatalok ilyen irányú gondolatait is segítené – ha beszélgetnénk az élet értelméről, a veszteségekről, az elvesztésről, különösen akkor, ha a környezetünkben haláleset történik. Még mindig sokan úgy gondolják, nem ildomos elvinni a gyereket a nagymama temetésére, hátha megzavarják az ott látottak, miközben a híradók és a filmek ontják a gyilkosságokat, és a halállal kapcsolatos jeleneteket. Álságos hozzáállás ez, de ez is azt jelzi, nem tudunk mit kezdeni az elmúlással, ha mi is érintetté válunk.

A "jó" gyász
Mit tehet azért, hogy jól gyászoljon? Az itt következő tanácsokban leírtakat már sokan kipróbálták, és segítséget nyújtanak bárkinek, aki elvesztette szerettét. Noha úgy érezhetjük, beleőrülünk a fájdalomba, nem kell tehetetlenül szenvednünk. A "jó" gyász

Amikor még generációk éltek együtt egy házban, de legalábbis egymás közelében, akkor nem vendégségbe mentek egymáshoz a családtagok, hanem részt vettek egymás életében. Az ifjabb nemzedék az idősebbek segítségével tanult meg segíteni, ápolni, gondozni, majd a halott elkísérésében együttműködni. Ez a szakasz észrevétlen, de mélyreható tanulási folyamatként is felfogható. Akinek a gondozásánál tevőlegesen is jelen vannak a családtagok, azt is észreveszik, hogy a betegség folyamata mikor kezd visszafordíthatatlanná válni: ilyenkor a gondolatokban, az álmokban már megjelenik az elvesztés. Eljön az idő, amikor mindenkiben megérik az, hogy elfogadja halál bekövetkeztét: ezután az elengedés is előbb vagy utóbb követi ezt. "Azt tanácsolom mindenkinek, aki ebben a kérdésben érintett, hogy vegyen részt a gondozásban, hiszen ez nagy segítséget jelenthet a bűntudat oldódásában, ami a gyászt nagyon nehézzé teheti" – mondja a szakpszichológus.

A bűntudat olykor olyan esetekben is erős lehet, amikor a hozzátartozó valóban mindent megtett a betegért. Ilyenkor gyakran hangoznak el olyan vádak saját magunkkal szemben, hogy „elvihettem volna még egy orvoshoz, vehettem volna neki drágább gyógyszert, kipróbálhattuk volna még egy terápiát.” Vannak esetek persze, amikor némileg jogos lehet a lelkiismeret-furdalás, de legtöbbször fölösleges önostorozásról van szó, hiszen mindig van egy jobb kórház, egy másik gyógymód: a lehetőségeknek nincs határa" – véli Riskó.

A "jó" gyász
Mindenki másként reagál, mikor megtudja, hogy halálos kórban szenved. A reakció függ a személyiségtől, a kapcsolatok minőségétől, a vallási hiedelmektől illetve attól, hogyan reagáltak korábban a nehézségekre. Természetes, hogy mindenki szeretne segíteni a barátjának vagy szerettének szavakkal és tettekkel is. Azonban nem könnyű hozzátartozónkkal annak haláláról beszélni. Ugyanakkor ez szorosabbá is teheti kapcsolatunkat, hiszen hasonló érzéseket oszthatunk meg egymással. A kultúrának is nagy szerepe van a halálról való beszélgetésben. Vannak kultúrák, ahol nem elfogadott az ilyen jellegű beszélgetés, mert úgy vélik, azzal közelebb hozzák a halált, illetve elveszi a betegtől a reményt. Ennek ellenére a legtöbb ember szeretne beszélgetni valamilyen formában arról, ami történik velük. Amikor a családtag halálos beteg

(Medizóna)

Cikkajánló

Cikkértesítő
Értesítés a témában születő új cikkekről.