A gyerekkorban bántalmazottak másképp kezelik a stresszhelyzeteket
megjelent:
A nehéz gyermekkor kétségkívül kihat az egész további életre. A gyermekkori traumák számos beláthatatlan következménye közül egy új tényezőt fedeztek fel kanadai kutatók: a gyermekkori testi bántalmazások okán megváltozik az agy jeltovábbítása, amelynek következtében a stresszhelyzetek kezelése romolhat.
A jelenség hátterében egy olyan fehérje van, amely egy esetlegesen bekövetkező stresszhatásra reagál. A gyermekkori bántalmazások áldozatai – egy kutatás bizonyítékai szerint – kevesebb mennyiséget tudnak „felmutatni” szervezetükben ebből a proteinből. A tudósok nem mindennapi módon – öngyilkosságot elkövetők agyszöveteinek elemzése után – tették bejelentésüket.
Amikor az emberi szervezetet stressz éri, az NR3C1 glökocorticoid-receptor által beindulnak a feszültség leépítésére alkalmas mechanizmusok. A kutatók az mRNA elnevezésű receptor-protein kópiái után kutatták az öngyilkosságot elkövetettek agyát, a másolatok ugyanis elengedhetetlenek a protein termelődéséhez.
A vizsgálatok lezárultával megállapították, hogy mindazok, akik gyermekkorukban bántalmazásokat elszenvedői voltak, jelentősen kevesebb mRNA-receptor-kópiával rendelkeztek, mint a felhőtlen körülmények között felnőttek.
A bántalmazott gyerekek rosszabban reagálnak a stresszhelyzetekre
A Patrick McGowan vezette montreali tudóscsapat a másolatok csökkent számából arra következtet, hogy a gyermekként bántalmazottak agyában magukból a receptorokból is csekélyebb mennyiség lehetett jelen, s így a stresszhelyzetek kezelésével is problémájuk adódhatott életük folyamán.
Már korábbi, patkányokon végzett kísérletek során is bebizonyosodott, hogy az anya-gyerek viszony zavara hasonlóan negatívan befolyásolja a receptor-gén és a protein kapcsolatát.
A kanadai tudósok azt feltételezik, hogy a fizikai bántalmazásokat elszenvedettek a kevesebb receptor miatt rosszabban reagálnak a stresszhelyzetekre, s ennél fogva depresszióra is jóval hajlamosabbak.
Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a kutatás kizárólag öngyilkosságot elkövetett emberek esetére korlátozódott, így magával az öngyilkossági hajlammal nem bizonyított az összefüggés, míg más elhalálozási esetekkel nem vetik össze a montreali eredményeket – írja a „Nature Neuroscience” című tudományos szaklap aktuális száma.
(WEBBeteg - K. J.; Forrás: Focus.de, Lektorálta: Dr. Jóna Angelika, gyermekorvos)
