• Szomják Edit

      Szerző: WEBBeteg

      Közel áll hozzá a természet, imádja a növényeket, állatokat. A mindenkin
      segíteni akarás veleszületett tulajdonsága, így szinte magától értetődő, hogy Dr. Szomják Edit orvos lett.

      Méghozzá érszűkületes betegekkel foglalkozó angiológus-belgyógyász. Ahhoz
      képest azonban, hogy eredetileg a szülészet volt számára a kiválasztott szakma, elég nagy fordulatot vett a pályája.

      Hirdetés

      – Jó ideig, majdnem két évig nem is foglalkoztam az orvostudománnyal, miután végeztem az egyetemen. Úgy éreztem: ha nem mehetek oda, ahova szeretnék, ha nem lehetek szülész, akkor elhagyom a pályát – idézte fel a Webbetegnek a klinikai főorvos. És így is történt, miután egyetemistaként a hallgatói érdekképviselet területén kiemelkedő közösségi munkát végzett,  s az egyetemi vezetők partnere volt, ezen a vonalon ment tovább. De rájött, nem ezért tanult, és nem ezért akart világéletében orvos lenni.

      Szomják Edit egy Zemplén megyei kis faluban született, Mikóházán. Ebből adódóan, hegyközi lányként,  a természethez mindig is közel állt: sokat tanult tőle, nagyon szerette, szereti az állatokat, az erdőt. Már az általános iskolában olyan (csupa nagybetűvel)TANÁRAI voltak, akiket nagyra tartott, példaképként tisztelni tudott: keresztapja a biológia tanára volt, keresztanyja matematikára és fizikára tanította, de maradandó tudást szerzett szintén kiemelkedő felkészültségű és pedagógiai érzékű földrajz tanárnőjétől is. Olyan tág és biztos tudást adtak neki, aminek a gimnáziumban is nagy hasznát vette. Családjában nem volt orvos. A szülőfalujában egy szigorú, rigorózus háziorvosuk volt, szinte félelmetes, de borzasztóan tisztelte mindenki.
      Nem mondja, hogy ő lett volna a példa, ám a gyermekkori élmények már az általános iskolában egyértelművé tették, hogy orvos lesz. Más hivatás szóba sem jött.  Szülei és nagymamája (fizikai munkásként) a tisztességes munkával elért eredménybe vetett hitet erősítették benne és bátyjában, tanulásra, minél szélesebb körű tudás megszerzésére sarkallva, embertársaik mindenkori, rend és rang nélküli tiszteletére figyelmeztetve őket. Bekerült Miskolcra, a Földes Ferenc Gimnáziumba, ahol biológia tagozatra járt.

      Középiskolában versenyszerű tájfutó, jó tanuló, jó sportoló lett, serdülő magyar bajnok. 1979-ben rögtön felvették Debrecenbe, az orvosi egyetemre, ahol az első két év szinte hidegzuhanyként érte. Az anatómia viszont meghozta számára a kitörési lehetőséget: szövettani versenyt nyert, meghívták demonstrátornak, két évig oktatta az elsőéveseket. Az idejét és energiáját azonban ez annyira lekötötte, hogy a tudományos munkába többek között emiatt nem kapcsolódott be, az állatkísérletek pedig taszították. A x1xtudományos diákköri munkában mentora nem volt, aki patronálta volna, pedig ahhoz, hogy az általa kiszemelt szülészeti állást megkapja, kellett volna a tudományos munka is.

      A két év kihagyás után tehát rájött: vissza kell térnie a gyógyításhoz. Megkereste Dr. Szegedi Gyula professzort, akadémikust  (a III. Belklinika akkori igazgatóját), akitől megkapta a lehetőséget: Edit azóta ezen a klinikán dolgozik. Mielőtt belgyógyászatból letette a szakvizsgát, elkezdett foglalkozni az érszűkületes betegek kezelésével, gondozásával. A mai napig ez a
      szakterülete, ebből van a második szakvizsgája. Szaklapokban publikál, tudományos előadásokat tart (alig két hete egy rangos hazai kongresszuson munkatársával elnyerték a kongresszus fődíját Székesfehérváron), most készül a PhD-fokozat megszerzésére.

      Szomják Edit orvosként azt akarta elérni, hogy ha valaki megkeresi az érproblémájával, akkor a lehető legjobb állapotba tudja hozni. Neki mindig is a beteg volt az elsődleges. Azt mondja, ahogy az ember szakmailag biztosabbá válik, úgy tekinti mind inkább partnernek a beteget. Néha
      barátság is kialakul közöttük, vannak szerencsés találkozások. Ilyenkor hasonló gondolkodású, személyiségű, habitusú emberekkel hozza össze a sors, de szerinte ezekben az esetekben valószínűleg akkor is kialakult volna barátság, ha nem orvos-beteg viszonylatban találkoznak. Sikerélmény számára, ha a beteg elégedetten, gyógyultan megy haza. Sikerélmény volt az
      is, amikor kezdőként az intenzíven ügyelt vagy mentőzött, és biztos kézzel tudta az életveszélyt elhárítani.

      Sikerélményként élte meg továbbá, amikor egy számára addig sosem hallott faluból, Bölcskéről felhívták, mert az interneten megtalálták, s azóta rendszeresen járnak hozzá onnan a betegek. Az elvesztésük mindig megrázó, Edit az első esetre még ma is emlékszik. Főleg akkor viseli meg, ha több éve kezeli az illetőt és úgy veszíti el. Azt mondja, nem lehet megszokni, de egy védekező mechanizmus kialakul az évek során: akivel nincs közvetlen nexusa, annak a halálát nem éli meg olyan mélyen.

      Szomják Edit férjezett, kiegyensúlyozott házasságban él. A hétköznapok stresszhelyzeteit számára a vallás teszi elviselhetővé, de vannak barátai is, akik átsegítik a nehéz időszakokon.
      Ha sok pénze lenne, állatmenhelyet nyitna.

      Legutóbb frissült: 2009.10.26 16:25
      • WEBBeteg.hu