Policisztás petefészek szindróma (PCOS) - Tünetek és kezelés

A PCOS egy mozaikszó, jelentése policisztás ovárium (petefészek) szindróma. Bár az elnevezés csak a petefészekre utal, valójában összetett, a hormonháztartást komplexen érintő betegségről van szó. A PCOS igen gyakori betegség, a meddőség egyik leggyakoribb oka.

Mi a PCOS?

A policisztás ovárium szindróma (PCOS) hormonális betegség, amelyre jellemző a férfi nemi hormonok túlsúlya (hyperandrogenezmus). Az úgynevezett androgén hormonok normál esetben is jelen vannak a női szervezetben, de PCO-szindróma esetén ezek túlzott mennyisége számos kellemetlen panaszt idézhet elő. Szerzői névvel jelölve Stein-Leventhal-szindrómaként is ismert.

Egyes irodalmak szerint a fogamzóképes korú nők körében a PCOS a leggyakrabban előforduló endokrin betegség. A nők e csoportjának egytizedét - a WHO becslése szerint szerint 8-15 százalékát - érintheti. A PCOS által érintett nők mintegy 70 százaléka diagnosztizálatlan marad.

A policisztás ovárium szindróma neve magyarra lefordítva azt jelenti, hogy "sok cisztás petefészek betegség". Fontos tudni azonban, hogy ez nem azt jelenti, hogy a petefészkeken ciszták lennének, és ugyanígy, ha a nőgyógyászati leleten petefészek cisztáktól írnak, az nem a policisztás petefészek szindrómára utal.

A PCOS tünetei

A PCOS (policisztás ovárium szindórma) elnevezés csalóka, mert az összetett betegségnek csak egyetlen tünetére, a petefészek elváltozására utal, de valójában sok egyéb panasz jelentkezhet a PCOS-ben szenvedő nőknél. A betegség a hormonális eredet miatt hatással van a női nemi működésre (menzesz, fogamzás), a bőrre és szörnövekedésre, az inzulinszintre és az anyagcserére is.

A jellemző tünetek egyike lehet a fokozott szőrnövekedés, mely nemcsak a végtagokon, hanem a mellkason és az arcon is jelentkezik. Szintén a túl sok férfi nemi hormonnak köszönhetően gyakran erősen pattanásos bőr, hajhullás alakulhat ki az érintett nőknél.

Az "esztétikai" problémák mellett egyéb tünetek is jelentkeznek PCOS esetén. A PCOS-ben szenvedő nők jellemzően a menstruáció rendszertelenségével küszködnek, ciklusuk szabálytalan. Menstruációjuk a normálisnál sokkal ritkább, vagy egyáltalán nem jelentkezik. A legtöbb nő emiatt keresi fel nőgyógyászát, és az alapos kivizsgálás során derül fény a betegségre.

A PCOS-re jellemző elváltozások közül nem mindenkinél alakul ki mindegyik tünet. A vérzészavar, az elhízás, a bőrproblémák, a szőrösödés és a petefészkek jellegzetes ultrahangos képe jelentik a PCOS klasszikus tüneteit, de emellett jellemzőek lehetnek a női hormonokban látható eltérések, illetve a cukorháztartás különböző mértékű zavarai is gyakoriak.

Mivel a test szövetei érzéketlenné válnak az inzulinra, ezért azt a szervezet egyre nagyobb mennyiségben termeli (hyperinzulaemia), ez pedig kezelés nélkül inzulinrezisztencia, idővel 2-es típusú cukorbetegség kialakulásához vezethet. A cukorháztartás zavara gyakran jár együtt jelentősebb súlyfelesleggel, elsősorban hasi zsírlerakódással, és emiatt gyakran látjuk a páciensek laboreredményeiben a felborult zsíranyagcsere jeleit: emelkedett LDL koleszterin, emelkedett triglicerid szintek. A PCO-szindrómás nők hajlamosabbak a magas vérnyomásra és egyéb szív- és érrendszeri megbetegedésekre is, ezekért általában a kialakult túlsúly a felelős.

Mindemellett az egymást követő ovulációmentes ciklusok miatt az ösztrogénszint is folyamatosan magas, ami hosszú távon hajlamosít a méh-, illetve az emlőrák kialakulására.

PCOS és meddőség

Policisztás ovárium szindróma esetén jelentkezhet a meddőség is. A betegség egyik jellegzetessége, hogy a páciensnél nincs rendszeres petesejtérés a felborult hormonháztartás miatt.

Amikor egy normális ciklusban a petesejtek érnek, a tüszők mérete növekszik, hormont termelnek, majd a tüszőből kilökődik a petesejt. PCOS esetén az ultrahang képen az látható, hogy a petefészkekben sok kis éretlen tüsző (follikulus) látható, ezekben a kis 6-9 milliméteres folyadékkal telt képletekben vannak a petesejtek. Növekvő, úgynevezett domináns follikulus azonban nem választódik ki közülük, amiből az érett petesejt szabadulhatna ki, tehát a petesejtérés elmarad, és ez gyakran vezet meddőség kialakulásához.

Kapcsolódó PCOS: A meddőség leggyakoribb oka

A PCOS kivizsgálása és diagnózisa

PCOS gyanúja esetén a panaszok alapos kikérdezése, a vérvétel, valamint hasi, hüvelyi ultrahang rendszerint elvezet a diagnózisig. A laborvizsgálatok során elsősorban különböző hormonszinteket vizsgálhatnak: ösztrogén, tesztoszteron, anti-Müllerian hormon (AMH), luteinizáló hormon (LH), továbbá az inzulinszint. A betegséggel nőgyógyász, illetve belgyógyász, endokrinológus szakorvos foglalkozik.

Amennyiben az alábbi három diagnosztikai kritériumból kettő fennáll (és nem más hormonális betegség okozza azokat), megállapítható a PCOS:

• peteérés, illetve tüszőrepedés elmaradása, vagy ritkulása;
• androgén hormonok túlsályának laboratóriumi igazolása vagy fizikai megjelenése;
• ultrahang vizsgálattal igazolt policisztás petefészek morfológia (jellegzetes ultrahangos kép).

A betegség kezdeti szakaszában a vércukorszint nem feltétlenül tér el a normálistól, de az inzulinszint már emelkedett lehet. A fokozott inzulintermeléssel a szervezet eléri a vércukorszint egyensúlyban tartását, így a normális vércukorszint mellett jelentkező emelkedett inzulinszint már inzulinrezisztenciára utalhat. Ezért fontos, hogy a rutinszerű vércukormérésen túl az inzulinszintet is kontrollálja a vizsgáló orvos.

A policisztás ovárium szindróma pontos diagnózisához szükség van az úgynevezett terheléses vércukormérésre, amikor is egy pohár cukros víz megivása után meghatározott időközönként vesznek vért a betegtől.

Kezelés PCOS esetén

A PCOS ma még nem gyógyítható betegség, de a panaszok többsége megszüntethető, a teherbe esés is lehetséges. A kezelés elengedhetetlen része az életmódváltás (egészséges táplálkozás, rendszeres testmozgás, testsúlycsökkentés), és ezt szükség szerint megfelelő készítményekkel támogatva érhető el a hormonszint rendeződése, a panaszok csökkenése.

A PCOS életmód kezelése

A betegség kialakulására az öröklött genetikai hajlam mellett az életmód is hatással van. A petefészek-szindrómára hajlamosító tényezők között első helyen a helytelen táplálkozás, a mozgásszegény életmód, illetve ezekkel összefüggésben a túlsúly, elsősorban a hasi elhízás szerepel. Fontos megemlíteni a fokozott stresszt és a pszichés okokat is. A betegség sikeres kezeléséhez szükséges ezen életmódtényezők megváltoztatása.

Az életmód-változtatással a cél az, hogy a beteg megszabaduljon súlyfeleslegétől, de legalább egy egészségesebb testalkatot közelítsen meg, rendszeres testmozgással pedig az egész szervezet állapotát javítsa. Kutatások szerint ugyanis a PCOS-ben szenvedő nők egyharmadában a fogyás önmagában (gyógyszeres kezelés nélkül) is képes a hormonegyensúly visszaállítására, így a peteérés, tüszőrepedés normalizálására, és segíthet az inzulinrezisztencia felszámolásában is.

Ennek két fő eleme

• Étrend: az inzulinrezisztencia esetén is ajánlott diéta - alacsony glikémiás indexű táplálékok, többszöri kisebb étkezések (Bővebben: Az inzulinrezisztencia-diéta);
• Rendszeres testmozgás: közepesen megterhelő, kardio- és erősítő mozgásformák is, a hangsúly a rendszerességen van.

Gyógyszeres kezelési lehetőségek

A gyógyszeres terápia célja egyrészt az inzulinrezisztencia kezelése, másrészt a férfihormonok hatásának kompenzálása, illetve a peteérés, tüszőrepedés elősegítése.

Az inzulinrezisztencia kezelésére elsődlegesen a cukorbetegek terápiájában is használt metformin hatóanyagú készítményeket ajánlják. Ez a gyógyszer általában pár hónap vagy fél év után kezdi kifejteni hatását. Jelentkezik az első spontán vérzés, szépül a bőr és megindul a fogyás. Vannak azonban olyanok, akiknél a metformin szedése nem hozza meg a várt hatást, azaz nincsen ciklusuk fél év után sem, nem jön létre a terhesség. Esetükben a PCOS kezelése más módszereket igényel. Ők kipróbálhatnak újabb generációs inzulinrezisztencia elleni gyógyszereket, pl. a glitazonokat is.

Azok a hölgyek, akik nem kívánnak teherbe esni, kezelhetik a PCOS-t bizonyos szájon át szedhető fogamzásgátlókkal is. A fogamzásgátló egyrészt csökkenti a méhnyálkahártyaráknak (endometrium karcinóma) a magas ösztrogénszint miatti fokozott kockázatát, másrészt segít a férfihormonok szintjének csökkentésében is. A ciklus mesterségesen előidézhető ún. progeszteronszármazékokkal is, melyek szedése mellett rendszeres megvonásos vérzés jelentkezik.

Akik viszont teherbe kívánnak esni, azoknak PCOS kezelésére a klomifen-citrát hatóanyagú gyógyszert javasolja az orvos. Ez nem hormon, hanem az agyalapi mirigy serkentésével aktivizálja a petefészket. Hátránya, hogy szedése alatt fokozott a veszélye egy nagyobb ciszta kialakulásának, szedését ezért ultrahangos megfigyeléssel kell követni. Ha a klomifen nem hatékony, egyéb olyan készítmények is kipróbálhatók, amelyek közvetlenül vagy közvetve a petefészket stimulálják.

A nyomelemek közül kiegészítő jelleggel a D-vitamin ajánlható.

A betegség követéséhez a belgyógyászati és a nőgyógyászati állapot, a panaszok nyomonkövetése mellett a laboreredmények (vércukor, inzulin, hormonszintek, koleszterinszint) rendszeres ellenőrzése szükséges.

Bővebben Policisztás ovárium szindróma és hormonális fogamzásgátlás

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Debreczeni Anikó
Aktualizálta: Dr. Farkas Ágnes, nőgyógyász
Adatok forrása: WHO 2023