A Kienböck-betegség
frissítve:
Az os lunatum - holdcsont - a kéztőcsontok közé tartozik. A Kienböck-féle betegség, másik nevén az os lunatum malatia, ennek a holdcsontnak az elhalását jelenti. Viszonylag gyakori betegség, mely elsősorban fiatal férfiakat érint.
A betegség kiváltó oka nem minden esetben ismert. Egyes kutatók úgy gondolják, hogy vérellátási zavar áll a háttérben. Rendszerint túlerőltetést, vagy traumát követően fordul elő, de felléphet sok kis sérülés - mikrotrauma - következtében is. Nemritkán foglalkozási ártalomként jön létre.
Milyen tünetek jelentkezésekor kell erre a betegségre gondolni?
Ha a panaszok felléptét megelőzően valamilyen balesetet szenvedett az érintett - például ráesett a csuklójára -, az valószínűsíti a diagnózist.
Fő tünetek a csukló hátsó felszínén középen kialakuló nyomásérzékenység, duzzanat, valamint - a csukló mozgatásakor fokozódó - fájdalom.
Néhány hét elteltével a beteg egyre kevésbé - majd egyáltalán nem - tudja a kézfejét hátrafelé feszíteni annak merevvé válása miatt, s idővel a kéz a tenyér felé behajlított pozícióban rögzül az izmok sorvadása miatt.
Ha a fenti tüneteket észleljük magunkon, ne késlekedjünk, forduljunk orvoshoz! Az ortopédiában jártas szakembernek rendszerint nem jelent gondot a pontos diagnózis felállítása a tünetek alapján.
A csuklóról készített röntgenfelvételen csak előrehaladott stádiumban látható eltérés: a holdcsont deformált, mérete kisebb a normálisnál. Színe a felvételen a többi csont színétől fehérebb.
Kienböck-betegség
Hogyan kezelhető a Kienböck-féle betegség?
A kezelés célja a fájdalom megszüntetése és a csukló mozgáskorlátozottságának a csökkentése. Ha ismert a kiváltó tényező (például munkahelyi ártalom), akkor azt minél előbb meg kell szüntetni, ki kell iktatni, hiszen enélkül nem remélhető a tünetek enyhülése.
A kezelőorvos első terápiás lépésként néhány hétre gipsszel rögzíti, nyugalomba helyezi a csuklóízületet, melynek hatására a fájdalom rendszerint jelentősen mérséklődik.
Ha a panaszok a rögzítést, pihentetést követően továbbra is fennállnak, akkor többnyire nem kerülhető el az operáció. Napjainkban a leggyakrabban alkalmazott eljárás az elhalt csontrész, vagy a teljes holdcsont eltávolítása, kimetszése, és szilikon-protézissel való pótlása. Ezt követően a fájdalom és a csukló nagyfokú merevsége többnyire megszűnik.
Abban az esetben, ha a beteg panaszai a műtét után továbbra sem mérséklődnek, akkor arthrodesis, azaz az ízület műtéti úton történő teljes elmerevítése válhat indokolttá. Igaz ugyan, hogy ez az eljárás a fájdalmat megszünteti, de a mozgáskorlátozottság továbbra is fennáll, ezért ez csak egy végső, kompromisszumos megoldásként fogadható el.
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Soltész Annamária, általános orvos
