A mellrák kialakulása, leggyakoribb altípusok

Az emlőrák a fejlett nyugati társadalmakban a leggyakrabban előforduló daganatos megbetegedés nőknél. A férfiaknál is ismertek emlőrákos esetek, de ezek sokkal ritkábban jelentkeznek (a férfi emlőrák az összes emlőrákos megbetegedés csupán 1 százalékát teszi ki).

Az emlődaganatok az emlőt alkotó normál sejtek átalakulásával keletkeznek. Mint a későbbiekben látni fogjuk, a leggyakoribb emlőráktípusok a tejcsatornákat, illetve a tejmirigyeket alkotó sejtekből (carcinoma ductale és carcinoma lobulare) alakulnak ki. A normál emlőállományon belül növő daganatok idővel képesek lesznek átlépni a szöveti határokat, ekkor beszélünk invazív daganatokról. Későbbiekben a nyirok és vérekbe törve lokális nyirokcsomó és távoli szervi áttétek keletkezhetnek.

A betegség kialakulásáért felelős tényezők

Pontos kiváltó oka nem ismert a betegségnek. Ismertek azonban rizikófaktorok, melyek megléte fokozott kockázatot jelent a betegség kialakulásában. Ezek a következőek:

• előrehaladott életkor
• a családban korábban előfordult emlődaganat (elsősorban anyai ágon, fiatalabb életkorban)
• a menstruáció korai megjelenése
• kései menopauza
• gyermektelenség, szoptatás hiánya
• korábbi sugárkezelés a mellkas területén (pl. fiatalkori Hodgkin-kór miatti mellkasi irradiáció)
• elhízás
• dohányzás

A leggyakrabban előforduló mellrák altípusok

A leggyakoribb két altípust az alapján különböztetjük meg, hogy áttörtek a ductusok/lobulusok szöveti határain vagy sem.

• Nem invazív emlő daganatok - LCIS (lobularis carcinoma in situ)

Más néven lobularis hyperplasiának is nevezik. Erre a szövettani típusra az jellemző, hogy a tejmirigyek (lobulusok) szöveti határait nem haladja meg, gyakorlatilag az egyik legkedvezőbb prognózisú altípus. Megjelenése azonban a későbbiekben invazív daganat kialakulásnak kockázatát hordozza.

• Nem invazív emlő daganatok - DCIS (ductalis carcinoma in situ)

A leggyakrabban előforduló in situ carcinoma típus. A tejcsatornákat (ductusokat) nem haladja meg, azok szöveti határait nem lépi át. A tejcsatornákon belül képes terjedni, kezelés nélkül idővel invazív rákká alakulhat.

Invazív emlőrákok

A másik nagy alcsoportot az invazív emlőrákok alkotják. Ezek a daganatok áttörik a normál szöveti határokat, „betörést” (inváziót) mutatnak a szövetekbe. Számos altípusuk ismert:

• carcinoma ductale invasivum: a leggyakoribb altípus, az esetek 80 százalékában ezzel a diagnózissal kerülnek a betegek felfedezésre. A ductusokból indul ki a betegség, mely a környezeti terjedés mellett a nyirokutakba és a vérerekbe is betörhet, ezáltal okozva nyirokcsomók, illetve távoli szervek áttéteit.
• carcinoma medullare: a ductalis invasiv carcinoma egy altípusa. Ritka forma az esetek alig 5 százalékban található meg. Jellemzője, hogy a normál emlőszövettől éles határral válik el.
• carcinoma tubulare: ugyancsak a ductalis invazív carcinoma altípusa. Ritkán, az esetek 2 százalékában találkozunk ezzel az altípussal. Kedvező prognózisú betegség.
• metaplasticus carcinoma: jellemzője, hogy a szöveti képben megjelennek a normál emlőben nem jelenlévő sejtek (pl. bőrsejtek). Nagyon ritka megjelenésű daganat.
• colloid carcinoma: más néven mucinosus carcinoma. Jó prognózisú, ritka betegség. Jellemzője, hogy mucint (sűrű nyákszerű anyagot) termelő sejtek találhatóak benne.
• carcinoma lobulare: a másik nagy szövettani alcsoport, az esetek 10-15 százalékában találkozunk ezzel a diagnózissal. A tejtermelő mirigyekből (lobulusok) terjed a környező szövetekre. Jellemzője, hogy gyakran több gócban jelenik meg az emlőállományon belül.
• mixed carcinoma: kevert sejtes carcinomák, több altípus szövettani képe is megtalálható
• egyéb: sok ritka altípus is megjelenhet (anaplasticus, lymphoid, stb.), melyek nagyon ritkák.
• inflammatory breat cancer: gyulladásos emlőcarcinoma, az estek 1-3 százalékát alkotják. A daganatsejtek a bőr nyirokerein keresztül terjednek, ezáltal narancshéjszerű bőrelváltozást, az emlő megnagyobbodását, érzékenységét, bőrpírt, kimelegedést okozva (lokális gyulladásos jelek). Rossz prognózisú, agresszív szövettani forma.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Kovács Árpád, klinikai onkológus, sugárterápiás szakorvos;
További felhasznált irodalom: nccn.org