Columbo felesége

Az elején csak néhányszor feküdtem le Columbo-val...

 Mindig is bírtam az okos férfiakat, és a hangja is nagyon tetszett. (Amiről, persze, tudjuk, hogy valójában nem is az övé.) De az volt a legjobb, hogy soha semmi váratlan nem történt, olyan megnyugtató, és biztonságot nyújtó volt az egész.

Korábban teljesen érthetetlennek tartottam, hogy valaki csak tévé mellett tud elaludni. Nekem addig nem volt gondom ezzel, lefeküdtem, és már aludtam is. Aztán jött az életembe egy olyan időszak, amikor egyre több lett a problémám. Nem éreztem jól magam a munkahelyemen, és a magánéletem is összekuszálódott. Kerestem a megoldásokat, de nem jártak sikerrel. Azt éreztem, hogy egyhelyben topogok, és nem találom a kiutat.

Esténként, ha lefeküdtem, csak pörögtek a fejemben a gondolatok. Mindig ugyanazok, ugyanúgy. Nem jutottam semmire, és ez nagyon idegesített. Nem tudtam elaludni, bekapcsoltam inkább a tévét. Valami nyugisat kerestem, és találtam is: Columbot, a gyűrött arcával, kabátjával, és a dörmögő hangjával. Szerintem direkt alváshoz találták ki! Kezdetben nagyon működött ez a módszer, a filmet hallgattam, és végre leállt az agyam. Nagyon hamar elaludtam, és sajnos ugyanilyen rövid idő alatt rá is szoktam erre.

Akkor jöttem rá, hogy baj van, amikor éjjel arra riadtam, hogy hulla van a sarokban, és nekem valami pisztolyt kell megkeresnem. Nagyon hatásos volt! Aznap este már hiába dörmögött Columbo, én ismét csendben feküdtem a sötét szobában, tévé nélkül.

Mint minden szakítás, ez is nehéz volt. Más módszert kellett kitalálnom a pörgő gondolatok ellen. Egy egyszerű relaxációt választottam. Elnehezül a lábam, elnehezül a karom, hűvös a homlokom…

Működik. Egyedül ugyan, de alszom.

(Moody)