Fáradt, kimerült vagyok - Észreveszik és kirúgnak

Vannak jó napjaim.

Vannak napok, amikor már az elsőre kiválasztott ruhámban is istennőnek érzem magam és magabiztosan, mosolyogva, elégedetten közelítek a munkahelyem felé. Az ilyen napokon úgy érzem, az enyém az egész világ, hogy bármire képes vagyok, és szuper dolgok várnak még rám az életben.

És vannak a kevésbé jó napok (ez az átlag 30-ból olyan 27,5-et jelent). Amikor elborzadok a látványtól, amit a beérkező metrókocsi ablakából visszatükröződni látok (ez lenne a tükörképem…), amikor vánszorogva teszem meg a megálló és a munkahelyem közti kb. 150 méteres távot, amikor úgy érzem, már annak a tudata is kimerít, hogy egy nyüzsgő fővárosban élek, ahol sodródnom kéne az árral, állandóan pörögnöm kéne és ki kéne használnom az adódó lehetőségeket.

Igazság szerint az utóbbi pár hónapban már csak halványan emlékeztetem magam arra, aki ezelőtt voltam. Másoknak is feltűnik, már bent is állandóan azt kérdezgetik minden rendben van-e a magánéletemben, hogy beteg vagyok-e.

Nem tudom mi a helyes válasz erre…beteg vagyok???

(Moody)