Mindig elkések

Szerző: Moody

Nem tudom biztosan megmondani, mikor kezdődött. Talán az egyetem első évében, amikor a gimnázium szigorú rendszeréből kiszabadulva és az addig ismeretlen szabadság érzésétől megrészegülve...

...rájöttem, hogy a szemináriumokról lehet késni – sőt, valójában kötelező is, elvégre annyira felnőttes egy papírpoharas kávéval, 5 perc késéssel belibbenni az előadóba - , mert az egyetemen ennek nincs gyakorlati következménye (azt leszámítva persze, hogy a csoporttársaid egy nagyképű seggfejnek, a tanáraid meg egy nemtörődöm senkiházinak fognak tartani…).

Sajnos, már 5 éve lediplomáztam, így most nincs mentségem.

Észre sem vettem, és a késés a személyiségem részévé vált. Vérszemet kaptam. Be sem merem vallani hány óra telik el a reggeli kávém megivása és az ajtón kilépés között. (Mások ennyi idő alatt lefutnak egy maratont…)

Ne adjon esélyt a stressznek!

A stressz kialakulásának talaja az önbizalom- és az önértékelés hiánya. Ha Ön is túl sokat kételkedik képességeiben, újra és újra azon aggódik, vajon helyt tud-e állni minden élethelyzetben, akkor nagy valószínűséggel jól ismeri, hogy mi is az a stressz. Ha hiányzik az önbizalom, hiányzik az erő is, amivel legyőzheti a stresszt. Ne adjon esélyt a stressznek!

Ha valamilyen csoda folytán tényleg sikerül időben elindulnom, akkor meg biztos, hogy lerobban a busz, felgyullad a metró, 10 percet állunk a megállóban, mert a sofőr nem hajlandó addig becsukni az ajtót, amíg le nem száll a szájkosár nélküli kutya gazdája, vagy csak szimplán érvénybe lép a Budapest-átok, és lépésben haladunk az Andrássyn.

Ocsmány egy szokás (nem jó ez a szó, a késés nem szokás, késősnek lenni életforma), tisztában vagyok vele.

Szinte minden nap elkések a munkából is. Mentségemre legyen mondva, már az állásinterjún jeleztem, hogy vannak problémáim az időben odaéréssel, mégis felvettek, szóval nem érzem fairnek a reggeli felhúzott szemöldököket és megjegyzéseket ezzel kapcsolatban. Arról nem is beszélve, hogy az ég világon semmi sem történik, ha 15 perccel később kapcsolom be a laptopomat, addig úgysem állok fel az asztalom mellől, amíg nem végzek a feladataimmal.

Kések a baráti találkozókról, a családi ebédekről, a koncertekről, és számtalanszor előfordult már az is, hogy félúton inkább visszafordultam, mert nem engedtek volna már be a moziba, vagy a jógaórára. Tudom, nem menő.

Amit viszont talán kevesek tudnak: késősnek lenni egyet jelent az állandó stresszel. Versenyt futni az idővel és állandó rohanásban lenni iszonyú kimerítő. Őszintén bevallani az igazat (mert én sosem hazudok a késés okairól, mindig felvállalom, hogy az én hibámból történt – kivéve, amikor kigyullad a 3-as metró...vagy a 2-es...(újabban már a földalatti is…) pedig állati nagy bátorságra vall. Szóval ahelyett, hogy megvetően néznétek rám és olyanokkal dobálóznátok, hogy soha többet nem hívtok sehová, inkább értékeljétek az igyekezetemet.

„Bocs, hogy késtem, nem akartam jönni.” Na! Esetemben ez kifejezetten igaz, szóval inkább dicsérjetek meg, hogy egyáltalán elindultam…

(Moody)


Módosítva: 2017.01.11 16:58, Megjelenés: 2017.01.11 16:58
Címkék: Késés, Munka, Stressz
Hozzászólások (0)

Cikkajánló

A tea- és kávéfogyasztás...

A mérsékelt kávé- és teafogyasztás összefügghet az agyvérzés és a demencia kockázatának csökkenésével - állapította meg egy új tanulmány...

Kit kell oltani influenza ellen? -...

A kiemelt kockázati csoportokba tartozókat mindenképpen be kellene oltani? A kérdésre Dr. med habil Mészner Zsófia járványügyi szakember válaszol.

Kérje ingyenes cikkértesítőnket!
Amennyiben szeretne azonnali értesítést kapni a témában születő új cikkekről, adja meg az e-mail címét. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.