A homokóra

Valahol eltűnik az idő... Kifolyik valahol, és amennyi marad, az egyre kevesebb dologra elég. Felhalmozódnak az elvégezetlen feladatok, a mosatlan edények, a szennyes ruhák, a reklámújságok a sarokban, a por a bútorokon.

Reggelente tele vagyok tervekkel, előre örülök annak, hogy milyen jó lesz délután kitakarítani. Aztán, mikor hazaérek, mindig rettenetesen fáradtnak érzem magam. Adok magamnak egy kis időt alvásra: pihenten biztosan jobban megy majd. Azonnal elalszom, bármikor. Ébredés után csak ülök, és gondolkodom. Nem is tudom, hogy min, de fogynak a cigarettáim, és a percek. Besötétedik, és már nem is olyan fontos a takarítás. Nem is látnék rendesen, jobb lesz majd hétvégén! Az újságokat kidobhatnám, de előbb át kéne nézni, hogy van-e valamelyikben olyan, amire szükségem lehet. Ez halasztható, csak egy halomba teszem őket egy másik sarokban. A mosógép szerencsére nélkülem is teszi a dolgát, a teregetésre kicsit rápihenek. Most a száradó ruhák miatt amúgy is rendetlenség van, nem érdemes pakolgatni. Majd hétvégén szép rendet csinálok. Bekapcsolom a tévét, hogy ne legyen ekkora a csend, és ráfeledkezem valami sorozatra. Nem, mintha tudnám, hogy mi történik, csak bámulom a szereplőket.

Ez is érdekelheti Tünetek, amik depressziót jeleznek

Hétvégén viszonylag korai időpontra állítom az ébresztőt, hogy legyen időm mindenre. Ébredéskor általában úgy érzem, hogy nem tudtam kipihenni magam, inkább kikapcsolom a telefont, és alszom még egy kicsit, hogy utána egész nap aktív tudjak lenni. Nehezen mászom ki az ágyból, sokáig ülök a kávéspohárral a kezemben, váltogatom a tévécsatornákat. Nem megyek le vásárolni, ezzel is időt spórolok. Úgyis fogynom kell, feljött rám néhány kiló. Keresek valami filmet, hogy könnyebben menjen a vasalás. A következő filmet már vasalás nélkül nézem (inkább csak bámulom), a fotelban kucorogva. Ugyanígy az estit is, de elalszom közben. Befekszem az ágyamba, és arra gondolok, hogy már megint csalódtam magamban. Fáradt vagyok. Holnap muszáj lesz többet pihennem!

(Moody)