Mi az akaraterő? Hol van a testemben?
Ha engem kérdeznek az akaraterőről, visszakérdezek: a micsoda?
Ha lenne akaraterőm...
Akkor sosem lettem volna elégedetlen a testemmel (mert tettem volna érte, hogy a legtöbbet hozzam ki belőle), sosem lettek volna olyan éjszakáim, amikre a mai napig szégyenkezve gondolok vissza (mert tudtam volna megálljt parancsolni magamnak), sosem dühöngenék azon, hogy olyasmit kell csinálnom, amihez nincs kedvem (mert tudnék nemet mondani), sosem játszottam volna el, hogy másmilyen vagyok (csak, hogy jobban kedveljenek), és sosem érezném azt, hogy többre vagyok hivatott (mert MINDENT megtennék a céljaim elérése érdekében).
Ha ma, most kérdeznek az akaraterőről, azt mondom lassan, de kezdünk megismerkedni egymással. Valahol mélyen mindig ott bujkált bennem (is), akaratereje mindenkinek van. Lehet, hogy most még csak arra használom, hogy minden nap felkeljek és elinduljak a dolgomra, de a segítségével holnap már talán egy halk „ne haragudj, ebben most nem tudok segíteni” is kicsusszan a számon…
(Moody)
