Bepisil, becsepeg, rohan a WC-re - Gyermekkori húgyhólyagműködési zavarok

Egy csecsemő gyakran és kis mennyiségű vizeletet ürít. Elég kibontani a pelenkát és hűvösebb levegő éri a bőrét, vagy megcirógatjuk, és akár azonnal pisil. Hogyan és mennyi idő alatt lesz képes 2-3 órán keresztül tartani a vizeletét és időben eljutni a mellékhelyiségbe? Nem egyszerű folyamat ez, amihez a saját fejlődésén túl szüksége van a szülei segítségére is!

A szobatisztaság eléréséhez természetesen a húgyhólyag tároló kapacitásának növekedése és a működésének lényegi változásai is kellenek. Ez a folyamat a gyermekek többségében 3 éves életkorukra befejeződik, elérik a szobatisztaságot (a hólyagműködés nappali kontrollját), amit az ágytisztaság kialakulása követ általában 4-5 éves korig. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ez idő alatt szinte bármilyen, a vizeletürítéssel kapcsolatos probléma (pl. erős inger, rohanás a WC-re, bepisilés, egy kicsit becsepeg...) előfordulhat ÁTEMENTILEG, de ez még belefér a normális fejlődési folyamatba.

A szobatisztaság kialakulása után a gyermekek 6-8 százalékában (6-9 éves életkor között) ezek a vizeletürítéssel kapcsolatos tünetek tartósan, 3 hónapnál hosszabb ideig, folyamatosan is jelentkeznek. Ebben az esetben a vizelettartás és -ürítés funkcionális zavarának (alsó húgyúti tünetek, LUTS) a gyanúja merül fel. Ez a kórkép anatómiai, szervi eltérés nélkül okoz akaratlan vizeletvesztést (inkontinencia) is. Társulhat hozzá az éjszakai bepisilés is, erről az úgynevezett nemegytünetű éjszakai bepisilés (non-monosymptomas enuresis nocturna) kapcsán írtam korábban. A tünetek korai felismerése nagyon fontos, mivel a LUTS mintegy ördögi körként mehet előre, akár a súlyos vesekárosodást okozó állapotig is.

Ezt olvasta már? Mikortól beszélünk éjszakai bevizelésről?

Nagyon gyakran a vizeletürítés akaratlagos kontrollját lehetővé tevő medencefenék-izomzat (külső záróizom) és a húgyhólyagürítő izom nem összehangolt működése okozza. Leegyszerűsítve: akkor is szorít és visszatart, amikor nem kellene – a pisilés közben. Ez az ellenállás megzavarja a húgyhólyag működését és nagyon változatos tünetek jelentkeznek.

Amennyiben 4 évnél idősebb gyermekeknél minimum 3 hónapig folyamatosan észlelik az alábbi tüneteket, akkor a LUTS gyanúja felvethető:

A gyermek vizelete elcsepeg napközben, változó mennyiségben, cseppektől az alsóneműt és a ruhát átáztató mennyiségig (inkontinencia). Sokszor csak mosáskor észleli a szülő az alsóneműn, hogy ez több egyszerű „technikai” problémánál. A 6-9 éves korosztály átlagosan 5-7 alkalommal pisil naponta. Ha 8 alkalomnál többször megy WC-re, akkor gyakran pisil, ha 3 alkalomnál ritkábban, akkor ritkán ürít vizeletet. Mind a kettő lehet a LUTS jellemző tünete.

A gyakran pisilő gyermekek sokszor rohannak a WC-re, úgy érzik, hogy kényszeríti őket az erős (urge) vizelési inger. Amint megérzik, akaratlanul próbálják leküzdeni, ún. elhárító mozdulatokkal. Toporognak, a lábukat keresztezik és összeszorítják, gyakran ráguggolnak a sarkukra, ezzel összenyomva a húgycsövet (Vincent-jel). Sokszor csak erőlködve, haspréssel nyomva tudnak pisilni, több részletben, megszakítva. A húgyhólyagjuk tároló kapacitása és a tágulékonysága kicsi, alkalmanként csak kevés vizeletet ürítenek.

A vizeletürítés nem ritkán kellemetlen, fájdalmas. Ismétlődő, gyakori vizeletfertőzések ronthatják a helyzetet. Ennek oka lehet, hogy a gyermek nem tudja teljesen kiüríteni a húgyhólyagját (reziduális vizelés). A széklet- és a vizeletürítés eltérései az anatómiai közelség és a medencefenék-izomzat működésének zavara miatt gyakran együtt fordul elő. Ennek a legfontosabb jele a székrekedés (obstipáció). Székrekedésről beszélünk ha hetente három alkalomnál kevesebbszer, vagy rendszeresen kemény székletet ürít a gyermek.

Ne felejtsük el, hogy a tünetek igazából akkor ítélhetők meg, ha elegendő, az életkornak és a testtömegnek megfelelő a folyadékfogyasztás. A gyerekek jelentős része önkéntelenül is úgy védekezik a tünetek ellen, hogy keveset iszik, az iskolai időszakban akár csak kortyokat. Megjegyzem, a közösségbe (óvoda, iskola) járó gyermekek többsége kevesebbet iszik a szükségesnél és azt is inkább otthon és délután fogyasztja el. A felnőttekről pedig már ne is beszéljünk... A szükségesnél kevesebb folyadékbevitel elfedheti a tünetek valós súlyosságát, ezért célszerű otthon, hétvégén vagy hosszabb együtt töltött idő során megfigyelni a gyerekek vizelési szokásait – miközben ellenőrizni tudjuk azt is, hogy mennyit isznak.

Ez a cikk is érdekelheti Ne hagyjuk annyiban! A gyermekkori ágybavizelés hatásai

A leírt tünetek észlelése elegendő ahhoz, hogy a LUTS gyanúja miatt orvoshoz, első lépésként házi gyermekorvosukhoz forduljanak! A funkcionális hólyagműködési zavarok gyanúja esetén a www.gyermekinkontinencia.hu oldalon szűrő kérdőív és a tünetek részletes leírása is megtalálható, a gyermeknephrológiai hálózat rendeléseinek elérhetőségei pedig segítenek a továbblépésben, a vizelési zavarokkal foglalkozó szakorvosok elérésében!

Hogyan előzhetők meg a húgyhólyag és az alsó húgyutak funkcionális zavarai?

Egyes megfigyelések szerint már azzal is, hogy nem várunk a szobatisztaságra szoktatással a 18 hónapos életkornál tovább. Nem javasolt az óvoda előtti nyáron, sietve megkezdeni és „letudni” ezt a feladatot. A gyermek természetes érési folyamatait, fejlődését és érdeklődését kihasználva segíthetjük a hólyagkontroll kialakulását (pl. minden étkezés előtt vizeletürítésre biztatva, a bilihez vagy a WC-hez vezetve). A rendszeresség nagyon fontos, mind a folyadékfogyasztásban, mind a pisilésben. Biztassuk, vezessük rá a gyerekeinket, hogy rendszeresen, sokszor keveset igyanak és induljanak el a WC-re, ha azt érzik, hogy tele a hólyagjuk! Ne tartsák vissza, ne halogassák a vizeletürítést!

A WC-n legyen lehetőségük kényelmesen ülni – lábtámasszal és szűkítővel! Ne lebegjenek a WC felett, üljenek úgy, hogy lehetőségük legyen a medencefenék-izomzat (a záróizom) ellazítására. A vizeletfertőzések ritkán vagy inkább soha nem az ülőkéről „összeszedett” baktériumoktól alakulnak ki. A „ne ülj rá a WC-re” tanács a lányok számára olyan, nem természetes, erőltetett testhelyzet felvételét követeli meg, amiben lehetetlen egészségesen pisilni. Használjanak egyszer használatos ülőkeborítót vagy törlőkendőt, de üljenek rá a WC-re!

Mondhatjuk, hogy a vizeletürítés automatikus, természetes testi folyamat, nem kell túlragozni. Ez igaz, de pont a leírt betegségtünetek hívják fel arra a figyelmet, hogy odafigyelve, egészséges folyadékbeviteli és vizelési szokásokat tudatosan kialakítva, komoly problémáktól óvhatjuk meg a gyermekeinket! Ezeket a szokásokat kell a hétköznapi rutinba beépítenünk!

Tovább Éjszakai bepisilés és a lelki egészség

(Dr. Sándor György, gyermekgyógyász és gyermeknephrológus szakorvos)