Torokfájással járó akut megbetegedések terápiája

A torokfájás az egyik leggyakoribb panasz a betegek körében, kiemelten igaz ez az őszi-téli időszakra. A vírusok által okozott akut kórképekben antibiotikum adása ellenjavallt, hatásosabb és elegendő a tüneti terápia, ezért kiemelten fontos a helyes diagnózis.

Az úgynevezett posztvirális szakban, amely több hétig is eltarthat, a torokfájás és az azzal kapcsolatos tünetek még fennállhatnak, ez szintén tüneti kezelést igényel. A torokfájdalom enyhítésére legalkalmasabbak a nemszteroid gyulladásgátlók (NSAID), de ezeket sem javasolt hosszú ideig alkalmazni, mivel gyomor-bélrendszeri mellékhatásokat okozhatnak.

A tüneti terápia fontos szerei a torokban alkalmazható fertőtlenítő hatású szerek, ezek általában antimikrobiális és gyulladáscsökkentő hatással is rendelkeznek, szopogatós tabletta vagy oldat formájában alkalmazhatók. Néhányukat helyi érzéstelenítővel is kombinálták.

Kifejzetten hasznos és az elmúlt években újra felkapott a nedves inhalálás, amely jól kombinálható az antimikrobiális gyulladáscsökkentő illóolajok megfelelő koncentrációjával. Ilyen, felső légúti infekcióban hatásos illóolajok a fenyő, spanyol zsálya, levendula, citrom, kakukkfű, valamint kamilla és lándzsás útifű. Az inhalálás soha ne legyen túl forró vagy hideg, az alkalmazott anyagok koncentrációjára és mellékhatásspektrumára is figyelni kell (pl. gyógyszerkölcsönhatás, keresztallergia), illetve fontos, hogy amennyiben lehetséges, gyógyszertári tisztaságú, 100%-os illóolajokat használjunk.

A helyi fertőtlenítőszerek közül használatosak és hatásosak (a teljesség igénye nélkül) a diklorobenzil-alkohol, furbiprofen, chlorhexidin-diglukonát, tetrakain, lidokain-hidroklorid. Vannak összetett hatóanyagú lokálisan ható szerek is, például akriflavin-kloridot, levomentolt és rezorcint tartalmazó készítmény, melynek baktériumellenes hatása is van, így akár megelőzheti és kezelheti a bakteriális felülfertőződést, vagy jó kiegészítő terápiája lehet a tüszős mandulagyulladásnak.

Az akut bakteriális eredetű torok- és garatbetegségek – mint a tüszős mandulagyulladás vagy a garattályog – antibiotikumot igényelnek. Első választandó szer – szükség esetén akár injekciós formában is – a penicillin vagy származékai, kivétel, ha erre a hatóanyagra gyógyszerérzékenység van, ilyenkor például makrolidokat lehet alkalmazni. Mycoplasma pneumoniae- és Chlamydia pneumoniae-fertőzés gyanúja esetén vagy igazolt eseteiben makrolidok és/vagy doxycyclin jönnek elsősorban szóba.

Tályog esetén fül-orr-gégészeti beavatkozás is szükségessé válik, a bemetszés után feltárás, valamint elkezdett antimikrobiális kezelést követően tályogból nyert váladék tenyésztése szerint beállított célzott antibiotikus kezelés a legmegfelelőbb terápia. Gégegyulladásban mindenképpen kórházi ellátás indokolt, a légutak biztosítása mellett injekciós formában béta-laktamáz-gátlóval kombinált penicillinszármazékok (például amoxicillin-klavulánsav, piperacillin-sulbaktam/tazobaktam stb.), illetve 2. vagy 3. generációs cephalosporinok javasoltak. A leggyakoribb kórokozó, a Haemophilus influenzae B ellen védőoltás is rendelkezésre áll. Az igazolt mikotikus infekciók általában helyi (glycerin boraxatum), ritkábban szisztémás (flukonazol, ketokonazol) kezelést igényelnek.

Amennyiben a panaszokat a megnagyobbodott és széteső torokmandulák okozzák, rádiósebészeti módszerrel végzett tonsillectomia, vagyis a mandulák kivétele, illetve cryptolysis, azaz a mandulák részleges kivétele jöhet szóba. Azokban az esetekben, amikor célirányos kezelés nem lehetséges, a fent részletezett tüneti megoldások jönnek szóba. Kerülni kell a nyálkahártya további irritálódását és száradását kiváltó anyagokat, de ugyanakkor a helyi szerek hosszantartó, indokolatlan alkalmazását is.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos

Felhasznált irodalom:

• Gerlinger Imre: Tünetorientált fül-orr-gégészet, Medicina Könyvkiadó Zrt., 2014

• Hirschberg Andor: Torokfájás, 2014